Vizeinkben kedvező ívóhelyek meglétekor a pontyok 18-20 fokos vízhőmérsékletnél rendszerint májusban és júniusban ívnak. Ezen a hőmérsékleten felgyorsul az emésztésük, erőteljesen táplálkoznak, majd ívás és szaporodás után folytatják ezt. Nem ritka, hogy hidegfront betörésekor az ívás folyamata megszakad, az ikrásokban képződött ikra visszafejlődik és a hal szervezetében károsodás nélkül felszívódik. Régebben május elsejétől tilos volt a pontyhorgászat. A rendeletalkotó úgy gondolta, hogy ilyenkor nem szabad zavarni az ívó egyedeket - a nagyobb szaporulat reményében. Néhány egyesület mai napig is ehhez tartja magát, de nem ez a jellemző.
A változás oka az a felismerés, mely szerint az ívó halak nem, vagy minimális mennyiségben vesznek élelmet magukhoz. A horgászat nem zavarja őket a szaporodásban, ezért nem ésszerű a tilalom elrendelése. Más a helyzet a ponty ikrájával, ivadékával, melyekre számtalan veszély leselkedik. A mesterségesen kialakított tavak általában nem rendelkeznek a pontyok számára ideális ívóhelyekkel, ráadásul az e vizekben is élő ikra- és ivadékfaló, valamint ragadozó halak is megtizedelik az ikrát és az ikrából kikelő pontyivadékokat. Ezekben a tavakban a természetes szaporodás sikerének ezért kisebb az esélye. A sikeres szaporodás a természetes környezetben sem mindig biztosított, hiszen a védtelen ikrának és az apró, 5-7 milliméter nagyságú lárvának rengeteg ellensége van.
Halak, madarak, ragadozó alsóbbrendű rákok, vízi rovarok és lárváik nagy pusztítást végeznek közöttük. A kedvezőtlen kémiai és fizikai hatások (lehűlések, szelek miatti eliszapolódás) is sok ikrát és ivadékot tesznek tönkre. Ki kell mondani, hogy a pontyivadék megmaradásának hatásfoka a természetben is igen csekély, éppen ezért - az ikrák és lárvák pusztulásának ellensúlyozására - a pontyok rengeteg ivarterméket termelnek, hiszen a faj csak így maradhat fenn; nem ritka, hogy egyetlen ivarérett ponty egy íváskor több mint egymillió ikrát rak le! A vizek intenzív horgászatát ellensúlyozó haltelepítés nem pótolhatja a természetes szaporulatot, ám ha az íváshoz és az ivadék életben maradáshoz nem megfelelőek a körülmények, akkor egy „pontyos” vízként hasznosítani kívánt területen nem marad más lehetőség, mint a rendszeres telepítés.
A ponty násza előtt intenzív táplálkozással halmoz fel plusz energiát, hogy a nászhoz kellő tartaléka legyen. Ívás után az elhasznált erőforrások pótlása érdekében megint erőteljes táplálkozásba kezd, ilyenkor szinte válogatás nélkül felfal mindent. A pontyivadéknak választékos az étlapja, az első időkben apró állati és növényi szervezetekből él. Vízibolhát, kerekesférget, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket és mindenféle lárvát fogyaszt, de kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyog lárvát is. Növényi táplálékot is vesz magához, elsősorban algákat fogyaszt, de kedvére vannak a friss növényi hajtások is. Az idősebb, testesebb pontyok már akár a kisebb halakat is bekapják. Gyakori, hogy süllőzés közben halszelettel pontyot is fogunk, de megesznek minden más iszapban rejtőzködő „fogukra” valót, amely lehet gyűrűsféreg, csiga, kagyló, rák, szitakötőlárva vagy más vízrovarok lárvái.
Horgászat szempontjából fontos tudnunk, hogy az ívás intenzív, hosszú ideig tartó mozgással jár, melynek során nagy mennyiségű folyadékot, azzal pedig sót, nátriumot veszítenek a pontyok. Ezt pótolniuk kell. Sikeresek lehetünk, ha az etetésre szánt anyagokat és a csalit megsózzuk, hiszen a nátrium a konyhasót egyik alkotóeleme. Hobbihorgászat során - de versenykörülmények között is, ha az ívással egybeesik - sokan patthelyzetbe kerülnek a kapások megszűnésével és várják a csodát. Bevallom, korábban én is Fortunában bíztam - hiába. Később másoktól ellesve alkalmaztam a túlsózást, ami komoly eredményeket hozott. Gombócos etetés során előfordult, hogy 10%-ban tettem nátrium-kloridot az alapanyagok közé. A tavasszal elkészített bojlikat pedig minden esetben túlsózom, az általam megszabott átlagos érték többszörösével készítem el. A nátriumhiánytól szenvedő halak ezeket a csalikat, golyókat hamarabb felfalják. A só tartósító hatása további előnyökkel jár, a bojli hosszabb ideig használható, nem romlik meg.
A gombócos etetés előnyei kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ma már nem csak a versenyhorgászatok során alkalmazzuk, része lett a hétköznapi horgászatnak is. Tavasszal használt gombócaim nagy mennyiségben tartalmaznak sót. Akkor is többet teszek beléjük a megszokottnál, ha nem zajlik ívás. Ez az etetés környezetében megnöveli az ionkoncentrációt, amit a halak nagyon jól érzékelnek, és a megváltozott körülményekre a kíváncsi halak azonnal reagálnak. Tavasszal, nyár elején gyakoriak a zivatarok, felhőszakadások. Vizeink a nagy mennyiségben hirtelen lezúduló esővíz hatására néhány óra alatt jelentős mértékben felhígulhatnak, ami egyébként számos halunk számára az ívás egyben elengedhetetlen feltétele is.
A különböző vizek jellemző kémhatása szintén fontos tényező a halak életében, azon belül táplálkozásukban is, így számunkra is kiemelkedő jelentőségű lehet. A vizek kémhatását a meder alapkőzete és a különféle biológia folyamatok határozzák meg, a komoly esőzések hígító hatása csak kismértékben befolyásolhatja. Bojligyártásunk során érdemes a kiszemelt vízből előzetesen hazavinni kisebb mennyiséget, és azzal nedvesíteni a bojlimasszát. Az alacsony pH-értékű víz (pl. 6-os) savas közeget jelent. Az ilyen vízben általában kevesebb puhatestű (kagyló, csiga) él, a halak fehérjeforrását inkább a rovarlárvák biztosítják. Ilyen víz esetében érdemes lehet fehérjében gazdag alapanyagokkal próbálkozni. Ha a pH-érték magas, pl. 7,5-8,5 közötti (lúgos víz), abban rendszerint sok a halak számára könnyen hozzáférhető fehérjét adó puhatestű, ezért itt inkább az édes ízű, szénhidrátokat ígérő csalival kelthetjük fel a ponty étvágyát. Egy-egy konkrét víz kémhatását indikátor papír segítségével könnyen megállapíthatjuk.
Ennek hiányában is felfigyelhetünk az árulkodó jelekre, például erősen lúgos víz esetén (pH 9 felett) a halak a megszokottnál gyorsabban úszkálnak, gyakran kiugrálnak a vízből. E jelenség - természetesen - nemcsak ilyen esetben figyelhető meg, de lehet ez is az oka. Akkor járunk el helyesen, ha a horgászatra mindig többféle, enyhén savas és enyhén lúgos vizekben jól működő bojlit viszünk magunkkal, és ezeket az adott vizet befolyásoló egyéb hatásokhoz (időjárás-fronthatás, vízhőmérséklet, csali felkínálásának mélysége, napszak) igazítjuk - így szép eredményeket remélhetünk.
Az elmúlt években többször tapasztaltam a pontyoknál, hogy ívás során a hímek nem állnak le teljesen a táplálkozással, néhány falat reményében elhagyják az ívóhelyeket Először azt gondoltam, hogy egyedi esetről van szó, de - amikor a hasuk környékét óvatosan megnyomkodtam - kiderült, hogy a megfogott pontyok 85-90%-a tejes!
Az eredményes májusi pontyhorgászat többnyire olyan helyen zajlik, ahol a víz hőfoka magasabb az átlagosnál. Ilyenek a partközeli vízterületek, ahol a ponty fűszálakra vagy egyéb növényzetre rakhatja ikráját.
Mindez nem igaz a nagy pontyokra, őket célszerű a korábbi megszokott helyükön keresni.
A fentiek szem előtt tartásával jó esélyünk nyílik arra, hogy életünk pontyát megfogjuk. A garantált halfogásra recept nincs, de minél több tényezőre figyelünk oda, annál nagyobb élményben lehet részünk.
