Annak idején a finomszerelékes peca volt a mindenem, matchbottal kergettem a keszegeket és pontyokat a helyi egyesület taván, később magával ragadott a pergetés és a folyóvíz, így a ragadozóhalak szerelmese lettem a vén Dunán, most pedig nagy halakra vadászom kedvenc csatornám partján, a festői szépségű és vad Zsitván.
Az éjszakák, melyekből reggelek lettek
Hogy mit jelent számomra a nagyhalazás? Céltudatos nagyponty-horgászat, teljes mértékben szelektálva az egyéb fajokat, illetve kikerülni a kisebb pontyokat. A kicsi szó fogalma relatív, bár úgy vélem, az öt kilót vehetjük amolyan lélektani súlyhatárnak, tehát az ennél nagyobb pontyokra vadászom, tudatosan keresem az ilyen egyedeket és próbálom kiismerni a magatartásukat, tanulmányozni a viselkedésüket és megfejteni a vizet. Többnyire egész éjszakákat horgászom végig, mivel a jó halak ekkor a legaktívabbak. Számomra egy közel száz kilométer hosszú, vadregényes csatorna jelenti a célterületet és az igazi kihívást. Sajnos törpeharcsával fertőzött vízterület, ezért a feladat korántsem egyszerű, ám nem is lehetetlen.
A barátok, kikből családtagok lettek
Bevallom, pályafutásom kezdetén – amikor még csak ismerkedtem a horgászattal és különböző stílusaival – kissé ódzkodtam a sokcuccos, nomád stílusú horgászatoktól. El se tudtam volna képzelni, hogy valaha majd sátrat állítok a parton és akár zsinórban több éjszakát is eltöltök kint. A múlt évben Vincze László barátom két alkalommal is ellátogatott hozzám, erre a gyönyörű, vad csatornára, természetesen többnapos túra keretein belül tette mindezt, jól felszerelkezve. Talán mondanom sem kell, nagyon megtetszett az efféle horgászat, így bátran mondhatom, ő volt az, aki megfertőzött és megszerettette velem ezt az egészet, magát a nagyhalazást. Teljesen más hangulatban telnek az ilyen horgászatok, ellenben amikor mindössze néhány órára vagy egy éjszakára ugrunk ki és „végigüljük” az egészet egy székben. Szeretném megjegyezni, hogy mennyire fontos a céltudatosság, amikor ilyen mennyiségű cuccal vágunk neki egy-egy horgászatnak: legyünk mindig összeszedettek, precízek és határozottak!
Az álmok, melyek valóra váltak
Elképesztő iramban fejlődik a horgászati iparág, minden évben akadnak forradalmi újítások, melyek nagy áttörést jelentenek bizonyos helyzetekben, a csalik terén azonban mégis úgy vélem, a „csodacsali” nem létezik. Jómagam is szeretek kísérletezni, újdonságokat kipróbálni, csakis ez után döntöm el, hogy érdemes-e egy csalit, esetleg ízt, színt vagy méretet erőltetni az adott vízen. Javarészt az évszaktól, a víztől, az időjárástól és a halak gusztusától függ az eredmény. No, meg persze a legfontosabb: jókor és jó helyen felkínálni az adott csalit egy hozzá illő, megfelelő előkén. Az utóbbi időben azt tapasztalom, ha egy bizonyos előke működik egy vízterületen, az egész évben, mind a négy évszakban adja majd a halat, de más-más csalikkal, hiszen a halak étvágya és táplálékigénye is változik, ahogy az évszakok váltják egymást. Azt hiszem, nagy titkot nem árulok el: a legtöbb halamat még mindig kukoricával fogom. Az őszi, lehűlő vízben is jól teljesítenek a magvas etetések és csalik, röviden szólva, mindig kukoricával tudtam a legrövidebb idő alatt jó halat fogni.
A türelem keserű, de a gyümölcse édes
Már harmadik éve kizárólag a pontyhorgászatnak szentelem minden szabadidőmet, folyamatosan tanulok, évről évre szert teszek újabb tapasztalatokra, hiszen, ha időm engedi, a vízen vagyok szüntelen. Ami a stílust és irányzatot illeti, nem volt ez mindig így. Kezdetekben feederbottal indultam a pontyok nyomába, majd később, ahogy összeállt a kép, és megvolt az elképzelés, a feedereket egy arasznyival rövidebb, három librás bojlis botokra cseréltem, a nyeletőfékes orsók helyét pedig a könnyebb gyorsfékes típusok vették át. Ami a pontyfogást illeti, a nyári időszak roppant kecsegtető, kevés olyan szakaszt ismerek, melynek gyenge lenne a haleltartó képessége, ergo kevés lenne a természetes táplálék a környéken. Később, ahogy megyünk bele az őszbe, a víz hidegebb és fogytán a természetes táplálék, a halak pedig elvándorolnak. Időjárástól és évszaktól függetlenül nekivágok a Zsitvának, még télen is aktívan keresem a halakat, több-kevesebb sikerrel.
Lásd meg a szépet
Persze a pontyhorgászat nem csak a halakról szól, a hosszabb túrákon bőven van idő nézelődni és eggyé válni a természettel. Szeretem megcsodálni a vadvilág minden apró mozzanatát: a part mentén napozó mocsári teknősöket, hallgatni a nádban cserregő poszátákat, a szántóföldeken röpködő bíbiceket, a repcében vágtázó őzeket és még sorolhatnám. Az nyári éjszakák rendkívül varázslatosak, kiváltképp augusztusban, amikor a hőmérséklet kellemes, az égbolt tiszta és rengeteg hullócsillagot lehet szemügyre venni. A természet tökéletes, gyönyörű és magával ragadó.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
