Akik az előző részt olvasták, most azt gondolják, hogy igen, ekkor már megtaláltam a szuper csalit és innen már egyenes út vezetett a sikerhez. Nos, ez nem így van! - ezután következtek csak az igazi meglepetések, amiből a kezdő bojlis horgász igen csak sokat tanulhat.
Emlékeztek, megvásároltuk az Iván által számunkra bizonyítottan hatásos alapanyagot és a kiegészítőket, „horror áron”. Alig vártuk, hogy nekikezdjünk a bojlikészítésnek. Végre eljött a várva várt pillanat, hogy elkészítsük a világbajnoki receptet. Péntek 16 óra: Azzal küzdünk Andrissal, hogy megpróbálunk a munkából kiszakadni. Végre sikerült, majd gyors telefonos egyeztetéssel kiosztottuk, hogy ki melyik kiegészítőt szerzi be. Az én feladatom volt a „kinyomó pisztoly”, az Andrisé a „bojli roller” és valami olcsó szárítóeszköz beszerzése. Én megcéloztam az első festékboltot, ahol azonnal sikerült is beszereznem egyet, melyhez járt 2 db műanyag fej. (Ez ahhoz szükséges, hogy hurkákat készítsünk a masszánkból.) Egyébként a pisztolyból két fajtát lehetet kapni a festékboltban. Természetesen én az olcsóbbikat választottam! Kb. 3000 Ft-ba került.
Fülig érő szájjal hasítottam a nagymamám öreg házának általunk elfoglalt és bojlikészítő szobának kinevezett helységébe. Ebben volt egy nagyon régi asztal, egy komód és egy ágyneműtartó. Gyors gondolkodás és már ki is találtam, hogy az asztalon fogjuk bekeverni, a komódon lesz a bojliroller, és az öreg ágyneműtartóra fogjuk kinyomni a hurkákat. Nemsokára megérkezett zaklatottan Andris is „Mi történt?”, kérdezem. „Nem hiszed el, nincs a városban bojliroller! Egy helyen találtam, de az is 22 mm golyók elkészítésére alkalmas.”
Mondanom se kell, hogy - 10 perc múlva 18 óra, pénteken - ez reménytelen. „Mindegy, meggyúrjuk kézzel”, gondoltam, majd megcsörrent Andris telefonja. Az egyik horgászboltos volt, hogy a tizennegyedik ismerősétől tudott szerezni egy 18 mm-es bojlirollert. Érdekességként jegyzem meg, hogy Iván 14 mm átmérőjű bojlival horgászott. Nekünk akkor ez volt a mérvadó, gondolhatjátok, hogy a 22 mm-es roller után a 18 mm-es megváltás volt számunkra. „Ekkora mákot!”, gondoltam, Amíg Andris elszaladt a felmentő rollerért, addig én elsprinteltem az első közértbe 30 tojásért. Ott meg is jegyezték, hogy jó étvágyam van! Végre minden megvan, gondoltam. Elkezdem bekeverni a kiegészítőket. Nagymama táljai közül kivettem a számomra legszimpatikusabbat, majd az 5 kg porhoz szükséges tojásmennyiséget elkezdtem feltörni. Igen ám, de mennyi is az a megfelelő tojásmennyiség? Kibontottam egy mixet, és a benne található leírása pillantottam. Angol nyelvű, akkor ez nagyon nem volt az erősségem… Természetesen az első sornál elakadtam. Telefonos segítség, majd megállapítást nyert az a tény, hogy a tojás angolul: EGG. Hú! „Sínen vagyok!” - gondoltam, majd megtaláltam a keresett arányt (6 tojás / 1kg base mix) az angol szövegrengetegben. Fejszámolás, majd harminc tojást belepüföltem a tálba. Mintha megéreztem volna, hogy ennyire van szükség. Következő lépés: 3 ml / 1 kg squid & octopus aroma, azaz, 5 kg-hoz 15 ml. Igen, de hogy mérjem ki? Gondoltam szemre beleöntöm. Ekkor robogott be Andris felkiáltva: „Mit csinálsz? Azt pontosan kell kimérni!” „És ugyan mivel?”, kérdeztem tőle. Együtt kutattuk át a nagyi cuccait, de sehol nem találtunk mérőedényt. Nem volt mit tenni, Andrisnak volt még egy köre. Irány a gyógyszertár, fecskendőért. Természetesen a gyógyszertárban azt mondták, hogy csak receptre tudnak ilyet kiadni. Receptre! Hát ilyen nincs. Lehet, azt gondolták, saját részre kell?! Amikor, Andris elmondta, hogy arra szeretnénk használni, hogy folyékony halcsalit mérjünk ki vele, ennek hallatán kötélnek álltak és kaptunk egy kisebb és egy nagyobb méretűt. Gondolták, ekkora marhaságot úgy sem lehet kitalálni. Végre minden megvan! Halkan jegyzem meg, hogy én itt már közel voltam a cérnaszakadás állapotához, de Andrisnak sem tett jót a sok kilométer. De csak a hatalmas halakra és a csodabojlira tudtunk gondolni. Kimértük pontosan a megfelelő mennyiségű folyadékokat, és hozzáadtuk a tojásokhoz. Következtek a por alakú kiegészítők. Megint újabb probléma. Nincs megfelelő mérőeszköz. Újabb telefonos segítség, majd napvilágra került, hogy a nagyapám fészerében van egy olyan mérleg, amivel a permetezéshez mérik a megfelelő adagot. Na mondom ilyet, megmérgeztetnék velünk a halakat… De hamar kiderült, hogy van egy teljesen bontatlan. Megint megúsztuk!
Ekkor már majdnem 20 óra volt, és mi még szerettünk volna a másnapi horgászathoz a hozzánk közeli, nemrégen nyílt pontyos tavon beetetni. Esélytelen volt. Minden kiegészítő a tojásba, jöhet az 5 kg mix. Én felbontás után, az 5 kg-ot azonnal be akartam önteni a 30 tojáshoz, de éles eszű barátom feldobta, hogy csak 4 kg-ot tegyünk hozzá, hogy az ötödiket lassan adagolva, pontosan az optimális keménységűre tudjuk gyúrni. Mekkora ötlete volt ez Andrisnak! - de hiába. Ugyanis a 4 kg mixet elkezdtem összegyúrni, közben lassan adagolni kezdte Andris az ötödik kilót is hozzá. Amikor a fele már benne volt, akkor adta ki magát a mix. Olyan kemény lett, hogy leizzadtam, mire össze tudtam keverni, de még nagyon messze volt az optimálistól. Ennek az egyetlen oka az volt, hogy hacsak nem 50 kg-os csirkék tojják a tojást Angliában, akkor 6 tescos tojással nem lehet elkészíteni 1 kg mixet. Aki pedig az angol receptbe azt írta, hogy 6 Eggs / 1 kg Base mix, annak a kezébe adnék egy általunk vett, olcsóbb fajtájú kinyomót és addig nem hagyhatja abba, amíg át nem présel 50 kg, 6 tojással elkészített kőkemény bojlimasszát a pisztolyon keresztül. Biztos, hogy 2 kg után ínhüvelygyulladást kapna, és többet nem írna ilyen hülyeségeket!
De újabb probléma lépett fel. Emlékeztek a kinyomó pisztolyhoz két darab műanyag fej járt. Na, nekünk sikerült mind a kettőt túl nagyra vágni. Isteni szerencse, hogy találtam még egy tartalék fejet, amit mm-ről mm-re vágtunk és próbálgattuk az optimális méret eléréséig. Egyébként nagyon egyszerű lett volna a módja: A kinyomó pisztoly végén található műanyagot úgy kell a megfelelő méretre vágni, hogy a bojliroller alsó és felső részét egymásba illesztve közé helyezzük a műanyag hegyet addig, míg az átmérő engedi, és ettől a ponttól egy millimétert visszahúzva kell elvágni a műanyag hegyet. Ez egyébként mixektől is függ, de ez van a legközelebb a pontos mérethez. Milyen jó lett volna, ha valaki akkor ír egy ilyen cikket! Egy csapásra megszabadultunk volna a sok kellemetlenségektől…:(
Mondanom se kell, hogy fél kg massza kipréselése után, amikor eltorzult arccal, két kézzel nyomtam a masszát, eltört a pisztoly. Na, itt mindkettőnknél elszakadt a cérna. Kb. 23 óra körül bevágtam a pisztolyt a sarokba, a masszát pedig vissza az edénybe. Attól, hogy a masszát is utána dobjam, csak az mentett meg, hogy túl drága volt. Nem volt mit tenni, Andris újabb kört futott az éjjelnappaliba, és hozott még 10 tojást. Ezeket egyesével hozzácsaptuk a száraz masszánkhoz, míg formázható állagot nem kaptunk.(Ezt, ha egy mód van rá, ne csináljátok, ugyanis az ideális elkészítésnek az a lényege, hogy a tojásban az adalékok a felkeveréstől egyenletesen oszlanak el, de ha utólag kerül hozzá a tojás, akkor, egyenetlen lesz a keverék, és megváltoznak a kiegészítők arányai is. Ez szerencsés esetben jól is elsülhet, de higgyétek el, nem ez az általános.) Kész a massza, kinyomó halott, hogy lesz ebből kerek bojli?
Kb. éjféltájt elkezdtük kézzel a golyókat formálni. Nem tudom, hogy az olvasók közül, hányan készítettek így már bojlit, de 5 kg masszából, kézzel golyókat gyúrni hatalmas büntetés. Kb. hajnali 3 órára lett 3 kg kész. Ismét elfogyott a türelem, a megmaradt 2 kilót beraktam egy zacskóba és bevágtam a mélyhűtőbe. A „golyóvá” gyúrt 3 kg bojlit elkezdtük kifőzni. Mivel már hulla fáradtak voltunk és mihamarabb végére szerettünk volna érni a dolognak, egy jó nagy adag bojlit belevágtam nagyanyám régi tésztaszűrőjébe, és zsupsz, bele a forrásban lévő vízbe. Andris elindította a stoppert, nehogy átlépjük a két perc főzési időt. Megegyeztünk, hogy szerintünk az 1 perc 45 másodperc az optimális, de ha hamarabb feljön a víz tetejére a bojli, akkor azonnal kivesszük. Nem hiszitek el, mi történt! Ahogy belevágtam a rengeteg bojlit a hideg tésztaszűrővel a forrásban lévő vízbe, az úgy lehűlt, hogy két percig egy buborék sem jött fel. Nem baj, a világbajnok azt mondta, két percnél semmilyen körülmények között ne főzzük tovább. Mi kivettük a bojlikat! Újabb adag, de most már kevesebb. Na, ez már jobb! Majdnem hajnali 4 óra lett, mire a bojlik a szárító zsákokba kerültek.
Mivel az esti etetés elmaradt, gondoltuk, legalább a horgászat legyen meg, majd a vízparton szunyókálunk egy kicsit. Irány Andris garázsa, szerkókat bepakoltuk a kocsiba.
Irány egy gyros-os, majd egy éjjelnappali egy kis nasiért, és végre indulunk a tóhoz. Elsők közt vagyunk. Nyitják a kaput és már tekerünk is be. Természetesen mi 3 botra váltottunk napijegyet, mint Palicson. Volt rá lehetőség, hiszen egy magántavon horgászatunk. A taktika a következő volt. Egy bot kukoricára, egy bot bátonyterenyei bojlival, egy pedig a világbajnok recept szerint elkészített csalival élesítve. (Nem bíztunk semmit a véletlenre, biztosra mentünk, hogy kiderüljön, megéri-e a pénzt ez a csali.) Ugyanez Andrisnál. Besétáltunk a szigethez, aminek a közelébe dobáltunk és három különböző helyre etettünk. Így volt egy kukoricás, bojlis és egy csodabojlis etetésünk. Mindegyiken a megfelelő végszerelék elhelyezve. A csalizásnál rájöttünk, hogy az első főzésnél, (amikor lehűlt a víz) készített bojlik olyan puhák lettek, (értelemszerű, hiszen nem főttek meg) hogy nem maradtak meg a hajszálelőkén. Na, ezzel etettünk, mert semmi nem mehet kárba. Végre minden élesítve, behuppantunk a horgászszékbe elszenderedni, „úgy sem lesz kapás az elkövetkező két órában”, gondoltuk.
Közben, amíg várunk a kapásra, elmondom, hogy a palicsi túra óta nekünk is sikerült beszerezni swingereket és botállványt, amit a faterral csináltattam, (elképzelhetitek ,hogy nézett ki).
A legnagyobb büszkeségünk: Andris varrónő édesanyjával csináltatott egy pontymatracot. Kb. 2 cm-es szivacs volt behúzva, egy víztaszító hatásúnak mondott anyaggal, de az érdekes az volt, hogy mégis félelmetes mennyiségű vizet tudott magába szívni rajta keresztül a szivacs. Csak megjegyzem, még megvan, de már rég nem ezt használjuk. A lényeg, hogy a pontymatractól valahogy másnak éreztük magunkat. Igazi bojlis horgászokká váltunk. Gondolatban igen, de a valóságban még nem!
Folytatása következik!
Kovács Zoltán
www.sbsbojli.hu
