A legtöbb horgásznak megvan a maga kedvenc vize, ahová szívesen tér vissza újra és újra, mert egyszerűen nem tudja megunni. Nekem is van egy ilyen helyszínem, ahová húsz éve járok horgászni, és ami nem mellesleg Magyarország egy ikonikus tava pontyhorgász szemmel, ez Háromfa!
Emlékszem, még ifi horgászként egybotos engedéllyel 2001-ben érkeztem először a tóra bátyámmal és barátaimmal, Pálinkó Károly tógazda éppen derékig iszaposan rendezte a terepet a mai 5/b állás előtt és csak annyit kérdezett: „Fiam, mit keresel erre, ahol még a madár se jár?”
Én tisztelettudó gyerekként válaszoltam, hogy pontyokat szeretnék fogni, minél többet és nagyobbat. Így kezdődött egy olyan ismeretség az életemben, ami alapjaiban határozta meg a szemléletemet a pontyhorgászattal kapcsolatban. Megtanultam megdolgozni minden egyes kapásért és megfelelően értékelni a megfogott halat. Kezdetekben a nyári szünetekre korlátozódtak a túráim, majd egyre jobban bővültek a lehetőségeim, és szép lassan, módszeresen körbehorgásztam a tavat.
Nem volt kérdés, hogy idén is szervezek egy túrát a tóra, az utóbbi időben igencsak megkedvelt 10-es állásra és bízva abban, hogy a halak már túl lesznek az éves kötelező nászukon június közepére, de sajnos az idei tavasz egy kicsit megviccelt: az ívás alapból késett, majd egy lehűlés miatt félbeszakadt, és igazából a túránk elején lendültek bele ismét a pontyok igazán. Tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat ebben az időszakban kapást elérni, de azért szerettem volna kihozni a maximumot a helyzetből.
A megoldást egy nagyon látványos, attraktív csalizásban láttam, ami erős figyelemfelkeltő hatással rendelkezik. Úgy gondoltam, hogy az Édes Ananász Főzött bojlit kikönnyítem egy azonos ízesítésű SpéciCorn Mega gumikukoricával, és hogy még látványosabb legyen a hatás, a köves szerelékemet beáztattam Carp Syrupba, ami órákon keresztül „füstölt” a vízben, szinte „kiabált” a pontyoknak. Nehezen tudnék elképzelni ennél figyelemfelkeltőbb megoldást. Az ötletemet visszaigazolták a halak, és bár azt nem állítanám, hogy szétszedtek a pontyok, ebben az időszakban is sikerült kapásokat kicsikarnom, aminek nagyon örültem.
A harmadik nap kora hajnalán kapásra ébredtem, izgatottan vágtunk neki az útnak a bója felé (ami ilyenkor nagyon hosszú időnek érződik). Nagyon érdekes volt, hogy útközben több ponton el volt akadva a zsinórom, de mikor a hal fölé értünk, és kiszabadítottam az utolsó ponton is a leadert, a horgon lévő pontyom húzott egy váratlant és teljes testtel, mint egy delfin kiugrott a vízből a csónak mellett. Emlékezetes látvány volt, ahogyan a tizennégy kilogrammos tükörponty teljes testtel, horoggal a szájában a víz fölé emelkedik.
Bár ez a horgásztúra nem a kiemelkedő méretű fogásokról szólt, mi nagyon jól éreztük magunkat az itt eltöltött napok folyamán, hatalmas élményt nyújtott számunkra testközelből látni a bódult pontyokat, ahogyan az utánpótlásról gondoskodnak. Kellemes meglepetést okozott a törpeharcsák jelenlétének hiánya, teljesen nyugodtan tudtunk bojlival horgászni, nem volt zavaró faragás látható a csalikon. Nem is lehet kérdés, hogy jövőre ismét ellátogatok kedvenc tavamra, amely mindig valami új kihívás elé állít.
Írta: Haskó Tamás
Videó: Takács Péter, Barna Lajos, Haskó Tamás
