A vizsgaidőszak végeztével, annak fáradalmainak kipihenésére Ákos barátommal a Keve Horgászparkba látogattunk. Azért erre a vízterületre esett választásunk, mert szerettünk volna egy pörgős, eseménydús horgászatot, ahol akár kapitális példányok is horogra akadhatnak. Egy korábbi beszámoló alapján a 4-es bojlis állást néztük ki. A horgászhelyre csütörtök hajnalban érkeztünk meg, az időjárás-előrejelzés némi aggodalomra adott okot, mivel két hidegfront közé sikerült helyet foglalni Így horgásztúránk alatt a verőfényes napsütés és a viharos idő gyakran átmenet nélkül váltotta egymást. És hogy milyen eredménnyel zárult a túránk? Az alábbiakból kiderül!
Jegyváltás után első dolgunk volt végszerelékeink beélesítése, egy percet sem akartunk veszteni. Eredeti tervünk - a már említett beszámolóra alapozva - azt volt, hogy 60-70 méterre horgászunk és ezt a távot is etetjük szemes anyaggal és bojlival. De az időjárás keresztülhúzta számításainkat: olyan erős ellenszélben kellett horgásznunk, hogy az etetőrakéta sehogy sem ment el a kiszemelt távig, a pontosságról nem is beszélve. Sőt, még a végszerelékét sem igazán sikerült a kiszemelt távolságra juttatni, ezért úgy döntöttem, hogy nem küzdök tovább az elemekkel. 50 méteres távon létrehoztam egy újabb etetést és azt horgásztam meg. Ezt a távolságot akár még csúzlival is meg tudtam lőni. Ákos inkább a távolabbi helyet erőltette, melyre 20 mm-es bojlit dobócsövezett.
A bedobástól számítva alig telt el tíz perc, és máris jelzett a kapásjelzőm. Gondoltam, megjött az első dévér. Bevágtam, nem éreztem nagy súlyt, így gyanúm beigazolódni látszott. Azonban a parttól úgy tíz méterre megláttam egy hatalmas hengeres testet - egy amur volt, méghozzá darabosabb! Most, hogy már láttuk egymást, a hal is úgy gondolta, megmutathatja erejét. Le is vett az orsóm dobjáról pár méter zsinórt, ám a jó minőségi felszerelés nem engedett, és a hal perceken belül már a pontymatracon feküdt.
Mivel a tavon tilos a fonott előtétzsinór használta, mi dobóelőkének Haldorádó Record Carp előtétzsinórt kötöttünk 0,55 mm-es méretben, amellyel vastagsága ellenére a távolabbi dobásokat is meg lehet oldani. Érdemes tudni a termékről, hogy a csomagolást a tároló dobról levéve úgy tűnhet, hogy a zsinór túl lazán van felcsévélve, azonban a zsinór végét egy határozott mozdulattal belehúzhatjuk a feltekercselt szálak közé, így megelőzhető a zsinór lepergése. Ezzel az apró okossággal elkerülhetők a tartó klipsz által okozott sérülések.
Köztudott, hogy az amur csapatban jár. Nem késlekedtem, gyorsan újra próbálkoztam. Felcsaliztam a már sokszor bizonyított 24 mm-es pisztáciás bojlit, s ment is vissza a korábbi helyére. Nagyjából 10 perc múlva ismét ejtős kapás, de ez már egy kisebb, 6,4 kg-os példány volt. Reméltem, hogy jönnek még, de az amurcsapat odébbállt partközeli etetésemről.
A nap további részében Ákos barátom távolabb bevetett végszerelékeiről is érkeztek halak. Időközben a Nap is kisütött, hirtelen nagy meleg lett, a halak a tó távolabbi területei felé mozdultak, sorra fogtuk a 3 és 8 kg közti potykákat. Ahogy egyre távolabbról egyre több és nagyobb testű hal érkezett, én is egyre távolabbra jutattam be végszerelékeimet.
Az éjszaka eseménytelenül telt el, ami nem is volt baj, legalább tudtunk aludni (csak a halőr zavarta pihenésünket éjféli látogatásával).
A következő napra a rossz idő visszatérni látszott, a hőmérséklet ismét csökkenni kezdett. A felerősödő szél ellenére már mindketten 80 méter környékén horgásztunk, melyet 360-as 3 lbs Nevis Carp Ryder botjaimmal könnyedén meg tudtam dobni. Igaz, a távolság a pontosság rovására ment, de kénytelenek voltunk a halak tartózkodási helyéhez alkalmazkodni. Nagyon szerettem volna még pár szép amurt fogni, a 8 kg körüli pontyok nem igazán kötöttek le. Ákos tanácsára az 50 méteren található etetést élesztettük újra, megszórtuk némi főtt maggal, amelynek alapját 1 kg Haldorádó Főtt Natúr Búza és két doboz csemegekukorica, valamint pár szem bojli alkotta, mindezt még mandulás aromával ízesítettük. Az etetés behozta az 5 és 8 kg közti pontyokat a sekélyebb vízbe is, de az amurok nem akartak visszatérni, pedig bennük reménykedve mindketten egy-egy bottal erre az etetésre horgásztunk.
Kicsit elkeseredtünk, hiszen én már 24 órája nem fogtam értékelhető halat, még csak kapásom se volt. Ákos sem fogott kapitális méretű pontyot - nem a „hatkilósokért” jöttünk! Kisvártatva jobb botján, amely már 90 méteres körüli távra volt beélesítve, füstölős kapással jelezte egy jelentkező, hogy megkívánta a csalit. Csak a merítőben pihegve láttuk meg a hatalmas fejét és a hozzá tartozó még nagyobb testet. Tudtuk, hogy egy tíz fölötti ponttyal van dolgunk.
Az este ismét eseménytelenül telt el. Másnap immár horgásztúránk utolsó hajnalára virradt, 2-3 óra volt hátra horgászatunkból. Nagy meglepetés már nemigen érhetett minket, ezért békésen aludtunk a sátorban, nem is nagyon akartunk kijönni, ugyanis éjszaka 15 fok körülire csökkent a hőmérséklet. A rádiós kapásjelzőm hangjára azonban egyből kipattant a szemem, kisiettem bottartómhoz és megemeltem a botot. Ebben a pillanatban a vízben a végszerelékem környékén egy nagyméretű, hegyes kés alakú, fehér farokúszó bukkant ki a vízből. Nem hittem volna, hogy az általam megakasztott halé lenne, hiszen a vízmélység 1,4-1,6 méter volt azon a ponton, de hamarosan ráébredtem, hogy nem ponttyal van dolgom. A csontos hát és a kígyószerű test megmutatkozása után sor került a tokfélék összes trükkjére, ellenfelem mindent bevetett: fordulás, kiugrás, bukfencezés… Ugyan méltó ellenfélnek bizonyult, de szerencsére erősebbnek nem.
Megkaptunk mindent, amit csak a víz adhatott, nagytestű amur, tok, tíz kg feletti ponty, másra már nemigen számíthattunk… Így a csalit frissítés nélkül dobtam vissza a „hátha jön még valami” gondolattal, majd nekiálltunk pakolni. De a halak nem igazán akartak minket köszönés nélkül elengedni, így búcsúzóul egy ponty nézett be hozzánk, természetesen csak egy fotó erejéig.
48 órás túránk alatt összesen 20 darab halat fogtunk, amelyek összsúlya 126,16 kg volt. Ez a szám lehetett volna még nagyobb is, ám nem ez volt a célunk. A legnagyobb megfogott hal 10,5 kg tőponty volt, és a 6,3 kg-os átlagsúly sem volt rossz. Összességében egy élményekkel teli túrán vagyunk túl, ami fárasztó volt, ugyanakkor pihentető is. Az időjárás nem kímélt minket, igazán kapitális méretű halat ugyan nem fogtunk (bár lehet ez a vágy is teljesült volna, ha tovább maradunk), de a halak ereje, sokszínűsége, valamint a víz szépsége mindenért kárpótolt minket.
Hasonló élményekben gazdag horgászatot kívánok!
Írta: ifj. Boros István (panzer6)
Fotók: Nagy Ákos, ifj. Boros István
