Egy fantasztikus tavaszi szezon és több 20 kiló feletti fogás után egy dolog hiányzott még a bakancslistámról: felfedezni a Balatonnak azt a részét, ahol még korábban sosem horgásztam célzottan nagy pontyra. Ez a keleti medence! Izgalmas napok és alapos felkészülés előzte meg a horgászatot, majd végül május utolsó hetében, szinte már nyárias időben nekivágtunk az ismeretlennek… Ebben rendhagyó írásomban szeretném bemutatni azt a stratégiát, amellyel az eddigi egyik legsikeresebb balatoni nagyhalas horgászatomat zártam…
A tavalyi egy nagyon tartalmas tavasz volt, kezdve a sort számos szép fogással és folytatva az IBCC-vel. A világ legnagyobb pontyfogó versenye nagyon izgalmas volt, és rengeteget tanultam belőle, viszont halakban számunkra nem volt túl gazdag, így nagyon vágytam egy tartalmas balatoni horgászatra. A Balaton szerelmeseként egy gyengébben sikerült horgászat csak még több motivációt ad a következőre! Viszont ahelyett, hogy „biztosra" mentem volna egy általam már jól ismert hely választásával, ennek ellenkezőjét csináltam és belevágtam az ismeretlenbe. Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy számomra teljesen ismeretlen pályán, a nulláról felépítve mit tudok elérni. Nem titkolt célom volt az is, hogy az új, tesztelés alatt álló – ekkor még „Strategy" ideiglenes név alatt futó – bojlikat ezen a horgászaton is próbára tegyem.
Plafonig pakolt kocsikkal és teli utánfutóval indultunk el Balatonakarattyára Kiss Levi barátommal. Hat napot tudtunk szánni most erre a baráti túrára. Minden vízparton töltött perc ajándék, főleg jó társaságban!
Minden horgászat alkalmával, de ismeretlen területen különösen felértékelődik a jól felépített stratégia! Ennek lépéseit a filmünkben, a Gáborral közösen készített Tisza-tavi filmünkben részletesen kifejtjük. Azonban ezek a lépések minden víztípuson és horgászat alkalmával érvényesülni tudnak, így érdemes szem előtt tartani ezeket. Ami talán mindennél fontosabb, különösen a tudatos nagyponty-horgászatban, az a helykeresés, így most is azzal indítottunk mindent.
1. Helykeresés
Talán a horgászat egyik legizgalmasabb része, amikor oldallátós halradar, tapogatórúd és talajmintavevő segítségével feltérképezzük, hogy pontosan mi is található előttünk a mederben. Ezekben mindig nagy segítséget nyújtanak az IHP termékei, valamint a Humminbird Helix 10-es radarom. Ha ismeretlen terepen horgászom, akkor általában még egy zsinórkereső kampót is végig szoktam néhányszor húzni a mederben, ez több szempontból is hasznos tud lenni. Ha esetleg van beszakadt szerelék a környéken, akkor azzal jobb ilyenkor találkozni, mint fárasztás közben, de természetesen a halak és a természet védelme is nagyon fontos szempont!
Helykeresésre sosem szoktam sajnálni az időt. A reggeli érkezést követően egyből vízre szálltunk és sötétben értünk partra, mire minden olyan helyet megtaláltunk, amit szerettünk volna. Igyekeztünk a távokban és a helyek jellegét tekintve is többfélét meghorgászni, ezzel is minél több információra szert tenni, hogy az előttünk lévő halak milyen helyeken táplálkoznak előszeretettel. 240 métertől egészen a megengedett maximális határig, azaz 450 méterig lefedtük a pályát. Találtunk ígéretes púpokat, kagylópadot és nagyon jónak tűnő iszapváltót is. Így minden adott volt, mindent megtaláltunk, amit szerettünk volna.
A következő fontos lépés – a helykeresés után – a jónak vélt helyek meghorgászása és a megfelelő taktika felállítása!
2. Stratégia
Egy jól felépített stratégia nélkül a tökéletes hely és a jó csali mit sem ér. Ez egy összetett recept, amelynek több kihagyhatatlan lépése van. Ezek közül a második a horgászat felépítése. A helykeresésnél három helyet jelöltem meg, melyek közül kettőt már az első éjjel elkezdtem horgászni, a harmadikat azonban három teljes napig csak etettem. Ezt szinte minden horgászat alkalmával így csinálom. Mindig legalább három helyet választok ki, de ha a vízterület lehetővé teszi, akkor természetesen van, hogy többet is. Így sosem „égetem ki" az etetéseimet egy nagy hal után, vagy ha véletlenül több kisebb méretű halat ad, akkor tudok érdemben váltani. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy a csalikkal is nagyon hatékonyan tudok így kísérletezni, variálni.
A harmadik lépés, hogy ezekre a helyekre milyen és mekkora mennyiségű csalit etetünk. Ez következik a következő bekezdésben…
3. A jó csalik
A jól felépített, tudatos nagyponty-horgászat elképzelhetetlen jó csali(k) nélkül. Általában maximum három ízvilággal készülök egy túrára, ezzel is leegyszerűsítve a horgászatomat. Jó érzés, hogy maximálisan tudok bízni a csaliban, így ezek már nem okoznak plusz fejtörést, tudok fókuszálni a többi tényezőre.
Ez a három fő vonal ezúttal az új, akkoriban még tesztelés alatt álló „Strategy" (ma már Krill Force) Krill Natur volt, az örök klasszikus Big Fish és egy szintén újdonságnak számító termék, a Monster Hard Vajsav & Tengeri Rák. Említettem a bevezetőben, hogy május végén horgásztunk, így a vízhőfok már jócskán megemelkedett. Az alapos felkészülésnek fontos eleme volt, hogy a csalikat a horgászat előtt, otthon kitettem száradni. Apróságnak tűnhet, de a melegebb vízben így jobban ellenállnak az apróhalak támadásának és tovább bírják a hajszálelőkén.
A helykeresésnél három helyet etettem meg, mindegyiket másik csalival. A legtávolabbi egy 450 méteren lévő kagylós púp volt, ennek széleit horgásztam. Erre Big Fish bojlit etettem, napi fél zacskót, azaz 400 grammot és kizárólag 30 mm-es méretben. A második etetésemet 370 méteren alakítottam ki, itt egy nagykiterjedésű kagylópadot találtam. Ide került a Vajsav & Tengeri Rák 24 mm-es méretben. A hely adottságai miatt itt kicsit nagyobb mennyiséget etettem, ami jelen esetben napi két zacskót jelentett. A harmadik helyem volt a kakukktojás, ugyanis ezt három napig nem horgásztam. Ezt az etetést egy akadó mellé alakítottam ki, és ide került az igazi bomba újdonságunk, a Krill Force széria Krill Natur változata. Akárcsak a Big Fish esetében, ide is kizárólag 30 mm-es méretben, napi fél zacskót etettem. Ez egy bevált mennyiség, főleg ha előetetésről van szó.
Ha az etetéseket is rendbe tettük, jöhet az utolsó sarkalatos pont, hogy a csalikat hogyan is kínáljuk fel.
4. Tökéletes csali-felkínálás
Miután megvoltak az ígéretes helyek, kigondoltam a horgászat stratégiáját és kialakítottam az etetéseket a jónak vélt csalikkal, nem maradt más hátra, mint az előkék és a felszerelés összeállítása. A szerelék utolsó egy métere a legfontosabb, itt is minden apróság számít!
Az utóbbi időben előszeretettel használok inline ólmokat, és nagyon jó tapasztalataim voltak ezekkel a belső zsinórvezetésű súlyokkal, így most is ezeknek szavaztam bizalmat. E súlyokkal az egyetlen nehézség a kapásérzékelés, de megfelelően nehezített swingerekkel ez is gond nélkül kiküszöbölhető.
Az előkék kérdését nem szoktam túlbonyolítani. Akárcsak a csalik esetében, itt is borzasztóan át lehet esni a ló túloldalára és feleslegesen túlmisztifikálni mindent. Én itt is az egyszerű, de hatékony megoldásokat kedvelem. Az évek alatt már sokszor bizonyított, klasszikus „Blow Back" rigek kerültek a szerelékeim kapcsaiba. Készítettem viszont egy teljes hosszban Fluorocarbon előkét, beleértve a hajszálelőkét is. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy legyen megoldásom, ha zavaró lenne a törpeharcsa vagy az apróbb pontyok, keszegfélék jelenléte. Ezzel a teljes hosszban merev előkével biztosan nem tudnak mit kezdeni, így teljes nyugalommal bízhatok a csaliban és a helyben, nem kell attól tartanom, hogy összetekerik az előkémet az apróbb halak, ezzel a nagyponty-horgászatban időveszteséget – és így bosszúságot – okozva.
Azért tartottam fontosnak lépésről lépésre ezt leírni, mert balatoni horgászataim kapcsán kapom talán a legtöbb kérdést. Emellett fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az a stratégia, amelyet a Tisza-tavon bemutattunk, bárhol megállja a helyét! Ez a célzott nagyponty-horgászat alapja! Bízom benne, hogy legalább egy olvasónknak tudtam ezzel segíteni, és akkor már megérte!
Térjünk vissza a horgászatra…
Egy új helyen horgászni mindig nagyon izgalmas. Az első kapás ilyenkor mindig egy különösen nagy adrenalin-bomba. Ez most sem volt másképp! Hogy sokszor mennyire nem egyszerű a Balatonon nagy pontyot fogni, arra itt a példa, erre a bizonyos első kapásra most több mint három napot kellet várnom…
Ugyanakkor minden várakozás és gondolkodás kifizetődött, ugyanis az első halam egy 19,6 kilós, csodaszép pikkelyes lett! Nagyon örültem neki, még ha sokat is kellett rá várni. Egy új terepen, ahol nincsenek még meg a bevált dolgok, hajlamos vagyok az első halig megkérdőjelezni mindazt, amit addig csináltam, azonban egy ilyen kezdés után hamar feledésbe merült minden kételyem.
A harmadik naptól elkezdtem horgászni az előetetett helyemet és végre az események is felgyorsultak. Minden etetésünkön megjelentek a pontyok. Nem fogtam sok halat, viszont a taktika sikerességét igazolva nagyon jó volt az átlagsúly.
A horgászat végéhez közeledve a csendes délutáni órákat a kapásjelzőm hangja törte meg. Hat óra körül járhatott az idő, amikor egy lassú, ejtős kapásra reagálva csónakba pattantunk. Akadó és kagyló volt előttünk bőven, így minden fárasztás tartogatott izgalmakat, most is két helyen el volt akadva az előtétzsinórom. Miután szabaddá tettem a zsinóromat, egy nagyon emlékezetes fárasztás vette kezdetét. Bányatavak vízét megszégyenítő tisztaságú vízben már jó mélyen láttam a sötét testet, itt már tudtam, hogy egy újabb darabos hallal van dolgom. Tett pár méltóságteljes kört a csónak körül, majd engedelmesen fordult a merítőmbe. Nagyon boldog voltam, mert itt már biztosan tudtam, hogy az idei tavasz számomra harmadik balatoni 20 kiló feletti pikkelyeséhez van szerencsém! Gyors mérlegelés, bejelentés és néhány kép után már úszhatott is haza a közel 21 kilós töves.
A hal után nem húztam egyből vissza a végszerelékem, ugyanis fárasztás közben elég messzire elhúzta a csónakot az ellenfél, így inkább a part felé vettem az irányt. A halvédelem – saját épségünk mellett – az első! Mindig!
Még derengett, így gyorsan csónakba szálltam és elindultam visszavinni a csalit a helyére. Épp kifelé tartottam már, nagyjából félúton jártam, amikor kapásjelzőm nyakamban lógó vevője visítani kezdett. Mikor partot értem, még mindig húzta a hal, gyorsan botot cseréltem és egy újabb izgalmas fárasztás vette kezdetét. Ez a hal legalább 200 méterrel elhagyta a bójámat, ő volt talán a legerősebb mind közül. Bár mindent megtett, de el nem kerülhette a sorsát, így rövidesen ő is a merítőmben landolt. Nagyon örültem, mert a túra harmadik nagytestű halát sikerült szákba terelnem, ugyanis nem sokkal 20 kiló alatt állt meg a mérleg.
Fáradtan, de nagyon elégedetten hajtottam álomra aznap a fejem. Közhelyesen hangzik már, de igaz: a befektetett munka mindig megtérül! Ezzel a három hallal én már túlteljesítettem a kitűzött célomat erre a horgászatra. Emlékezetesre sikerült a keleti medence felfedezése, és az is biztos, hogy nem utoljára horgásztam itt!
A három nagytestű halam mellé még sikerült a horgászat végéig néhány 12-16 kiló közötti példányt fognom. Így végül egy darab 20+ és két darab 19+ mellett végig tartani tudtam a 15 kilós átlagsúlyt, amivel az eddigi egyik legsikeresebb balatoni horgászatomat zártam. Külön öröm volt számomra, hogy minden hely és csali adott nagytestű halat, ezzel kijelenthető, hogy a stratégia és a csalik is jelesre vizsgáztak, újfent!
Nagyon sok tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb e horgászat során is. Küzdöttünk a viharokkal, a szörfösökkel, a sok akadóval, de végül csodálatos élményekkel tértünk haza kedvenc vizünk partjáról.
Köszönjük újra, Balaton!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Kiss Levente, Szoják Benedek
