Az idei nyaralásunk más volt, mint a többi, Kedvesemnek hála a horgászbotok is velünk jöttek nyaralni. Benő és Boga barátaim meghívásának nem tudtam nemet mondani, így mindenképp útba kellett ejteni egy csodálatos hazai vadvizet, a Kis-Balatont. Ha pedig már arra jártunk, egy olyat pecáztunk, amelyre mindannyian örökké emlékezni fogunk!
A Kis-Balaton hazánk egyik csodálatos vadvize, biztosra veszem, hogy benne van a top 5-ben! Legendás múltja, érintetlensége magával ragadja, megigézi a kalandvágyó horgászt, kirándulót. No meg nincs olyan horgász, magyar ember, aki ne látta volna a Tüskevárat, a legendát, Matula bácsit. A filmet látva a laikus is kedvet kap, hogy legalább egyszer ellátogasson erre a csodás vízre, hát még a megszállott horgász!
A víz szigorú szabályzata miatt azonban kevés pontyhorgász adja rá a fejét, hogy üldözőbe vegye ezeket a vad halakat, pedig bizton állíthatom, egyedülálló példányok lakják a „Kis-Pelso” vizét! Ezeknek az ős pontyoknak nem is a mérete a lényeg, hanem a külleme, ami minden igazi pontyhorgász szívét rabul ejti!
Már a tél végén elterveztük ezt a túrát, ahova Boga és Benő invitált. Boga a Kis-Balaton XXI. századi „Tutajosa”, nyugodtan mondhatom, a legutolsó békát is ismeri a tavon, de ami ennél fontosabb, a helyi pontyokat és azok kedvelt tartózkodási helyeit is! A legfontosabb tényező a pontyhorgászatban a hely, pláne, ha limitált az idő és mondjuk a nyaralásunk alatt is szeretnénk pontyot fogni akár egy 1400 hektáros vadvízen. Lehetetlen nem létezik, de nem árt, ha van egy „guide”!
Benő és Boga már nagyokat alkottak ezen a vízen a nyáron, melyről Benedek két írásban is írt részletesen – ezeket a korábbi cikkeket szinté megtaláljátok a Haldorádó portálon. De a nagy csattanóra most készültünk. Mint ahogy az lenni szokott, nehezen indult, miért is ne indulna nehezen, hiszen most volt a közös horgászat, amit oly régóta terveztünk.
Az első 3 nap csendesen telt a fiúknak, azonban pont mire csatlakoztam hozzájuk, varázsütésre beindultak a halak. Benő egy nap leforgása alatt 25 db (!) pontyot zsákmányolt, köztük olyan csodákat, melyekre nemigen vannak szavak! Volt benne méter feletti nyurga, spanyol pikkelyes és egyéni rekord tükörponty is! Ez a mennyiség egy magántónak is büszkeségére válna, hát még egy több mint 1000 hektáros vadvíznek! Beszéljenek a képek!
Az északi tározón horgásztak a fiúk a zalavári út mellett, így én is ott foglaltam helyet egy nagyon szimpatikus helyen, azonban kettejük közt. Mondanom se kell, az első estét megúsztam kapás nélkül. Nem maradtam egész éjjel, de másnap délután visszatértem. Ez a nap már nem volt olyan aktív a srácoknak sem, de egy hibátlan, 17 kilós, tökéletes tőponty borzolta a kedélyeket!
Több sem kellett nekem, kint maradtam egész éjjelre a fiúkkal. Benő fogott, Boga fogott, de én a középső helyen nem. Egyszerűen nem voltak akkora pontycsapatok, hogy nekem is jusson a halakból, a sekély vízben az óvatos halak pedig éjjel tovaúsztak együtt a reményeimmel, hogy megfogom az első, vad, kis-balatoni potyómat.
Hajnalban csüggedten, zéró alvással és utolsó energiaitalomat szürcsölve agyaltam és úgy döntöttem, váltok! Átültem az igazi zöld pokolba, „sulyomországba”, a déli tározóra. Az, ami ott fogadja az embert, az egy érintetlen csoda! Hűvös nyárvégi szellő lengedezett, madarak repkedtek a sulyom felett és persze csodálatos pontyok fordultak előttem élvezve a nyugalmat, a szabadságot.
Több se kellett, repültek a pop-up rigek a növényzet szélébe. Pontos dobásaimat és minden igyekezetemet azonban a halak nem honorálták! Egyszerűen nem kellett nekik a lebegő csali! Pedig ott voltak, mozogtak, iszapos volt az aljzat, de nem és nem kellett nekik a pop-up! Váltottam én is egy szem 24 mm-es Édes Ananász süllyedő bojlira és bummmmm!
Repült a bot, horgon volt az első vad nyurga! Brutális harc végén Boga merítette halam! Madarat lehetett volna velem fogatni örömömben. Egy ilyen szép halért jöttem, elégedetten konstatáltam, megérkezett!
A siker után egy kis pihenőre tértem, majd estére vissza a vízpartra. Pokoli vihar érkezett nagyon erős északi széllel, esővel. Egy igazi, hosszú ős nyurga díjazta fáradalmaimat, kettő pedig meglépett a sulyomban. Az eső teljesen ellehetetlenítette a pecát, így befejeztem a horgászatot és visszatértem a szállásra.
Az idő másnapra javult, tökéletes horgászidő lett! Páromat megfűztem, legyen még egy kis peca, mielőtt útnak indulunk, mert éreztem, benne van még a hal nagyon a túrában! Nettó 5 órát kaptam és a halak is! Amit ott műveltünk e röpke idő alatt, az fenomenális volt. Rövid idő alatt 3 szép pikkelyest fogtam a déli oldalon, míg Boga egy brutális, 15 kg feletti sebhelyes tövest az északin!
A filmkockák utolsó mondatait vettük fel, és ahogy az lenni szokott, ilyenkor is kapás! Az eddigi legintenzívebb fárasztásom következett, melynek végén együtt örülhettünk egy igazi csodának, egy nagyon ritka kincsnek a Kis-Balatonból, egy csodálatos, aranysárga tükörpontynak! Ő volt az, aki feltette a koronát a kalandra. Egy csodálatos kaland csodálatos zárása!
Köszönöm Mindenkinek, aki részese volt a túrának, jövőre folytatás! A nem hétköznapi videónkhoz pedig jó szórakozást kívánunk, ez az a film, amit bizony látni kell!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina, Fehér Boga Pál, Szoják Benedek, Rokolya Péter, Google
