A hideg téli estéken jó kicsit visszagondolni a szép emlékekre, fogásokra. Ezek az élmények így, télen is felmelegítik a pontyhorgász szívét. Egy ilyen kellemes, kora nyári csatornahorgászat élményeit és tapasztalatait hoztam most el pár sorban. Jó olvasást kívánok!
Már régóta a bakancslistás vizeim között szerepelt a Nyugati-övcsatorna, más néven Mária-csatorna. Köztudott, hogy a tavaszi időszakban sok nagytestű ponty úszik fel a Balatonból szaporodási szándékkal. Jókor jó helyen és megfelelően felépített taktikával nagyon eredményesen lehet rájuk horgászni. Régóta dédelgetett célom volt, hogy felfedezzem ezt a vadregényes kis csatornát én is. Ennek 2021 júniusában végre eljött az ideje.
Boga barátom már jó néhányszor horgászott itt és fogott szép pontyokat. Már a tilalom előtt nagyon szép halak kerültek partra, a képeket látva mondanom sem kell, hamar kedvet kaptam egy hangulatos csatornapecához.
Amint vége lett a tilalomnak, nem is tétováztunk. Boga meghívásának eleget téve már neki is álltunk szervezni az év első közös túráját, amivel igencsak megcsúsztunk, hiszen ekkor már szinte nyár volt. Egy hosszú hétvégét szántunk a vadregényes csatorna pontyaira. Sokat nem tétováztunk, dobáltuk be a kocsiba a cuccokat és már indultunk is a „csatira".
Fontos tudni a Nyugati-övcsatornáról, hogy a pontytilalom április 15. és június 15. között van érvényben a csatorna jelentős szakaszán. Mivel a csatorna a balatoni pontyok egyik fő ívóhelye, ennyire hosszú a tilalom. Ez idéntől, 2022-tól változni fog, csak a jogszabályban megadott fajlagos tilalmi időszak lesz fenntartva. Így jóval több lehetőség lesz a pontyok megfogására, viszont kérek mindenkit, hogy ne éljen vissza ezzel az enyhítéssel, tartsa tiszteletben, hogy ezek a halak szaporodni úsznak ide fel, nem azért, hogy a tepsiben kössenek ki.
Mindössze egy három napos villámlátogatásra volt lehetőségünk, ebből kellett kihoznunk a maximumot. Köztudott, hogy az ilyen és ehhez hasonló csatornák halai a frontokra nagyon érzékenyek, ezért némi bizakodásra adott okot, hogy a túra teljes idejére változékony, esős időt jósoltak.
Késő délután érkeztünk a kiszemelt helyre, de nem indult zökkenőmentesen a horgászat. Egy közlekedésre kb. alkalmatlan, borzasztó rossz út van a csatorna mentén, amely sajnos hamar elbánt az autónkkal. Teljes lökhárító-, illetve kerékcsere várt ránk a horgászat után…
Pakolás közben már gyülekeztek a felhők felettünk, ezért egyből a sátrak felállításával kezdtünk. Miután minden a helyére került, bedobtuk a végszerelékeket és néhány közepes spombot a túlpart elé. Izgatottan vártuk, mit tartogat számunkra a fényváltás időszaka, illetve az éjszaka.
A taktikát tekintve teljesen leegyszerűsítettük a dolgokat. Boga korábbi tapasztalatait alapul véve kétfajta bojlival készültünk. Ezek a természetes vizek titkos fegyverei voltak, nevezetesen a C21 termékcsaládból a Tigrismogyoró és a Vad Ponty. Ezt egy kevés magkeverékkel egészítettük ki, majd némi Kókusz-Tigrismogyoró SpéciAdditive adalékkal ízesítettük. Ebből dobtunk néhány spombbal a szerelékek köré. Ezekből nem kellett sok, inkább a folyamatos etetésen volt a hangsúly.
Az este csendesen telt. Amíg nem esett az eső, kint ültünk a sátrak előtt. Kellemes idő volt, feszülten vártuk, mikor szólal meg valamelyikünk kapásjelzője. Erre nagyjából éjfélig kellett várnunk, ahogy megérkezett az időjárás-változás, egyből beindultak az események is. Reggelig megállás nélkül érkeztek a kapások. Bogával felváltva fárasztottunk a szakadó esőben, reggelre egy száraz ruhadarabunk nem maradt, de ez legyen minden bajunk. Rögtön az első éjjel több, mint egy tucat pontyot fogtunk. Átlagban nem voltak nagy halak, 6-8 kiló között volt a többség, de fogtunk néhány 10-12 kiló felettit is.
Hajnalban volt egy kisebb szünet, majd érkezett egy füstölős kapás a bal oldali botomra. Miután ráemeltem, legalább 50 métert lehúzott a Balaton felé egy megindulásból, hihetetlen erőben volt. Aztán olyan dolog történt, amilyet eddig még nem tapasztaltam. A 4-es méretű Korda Wide Gape X horgomat szinte egyenesre hajtotta, majd megszabadult tőle az ellenfelem. Nem igazán tudtam hová tenni a történéseket. Valószínű egy darabosabb amurral akadhattam össze, van belőlük néhány kapitális egyed a csatornában. Sok időm nem volt ezen bosszankodni, mert már érkezett is a következő kapás. A halak olyan ütemben jöttek, és az eső is úgy esett, hogy értelmes képet készíteni szinte lehetetlen volt… Reggelre már nem álltunk a lábunkon. Nagyon kimerültünk és mindenünk tiszta víz volt. Az utolsó zoknimból is csavarni lehetett a vizet.
Miután picit lelassultak az események, dobtunk néhány rakétát etetés gyanánt, hogy a közelben tartsuk a pontycsapatot, aztán lepihentünk egy pár órára. Az eső megállás nélkül csak zuhogott. Egy idő után nagyon frusztráló volt, hogy beszorultunk sátraink fogságába, de legalább a halak kárpótoltak bennünket. A második este is mozgalmasra sikerült, viszont reggelre, mintha elvágták volna. Elkezdett javulni az idő, és emelkedni a légnyomás. Valószínű, hogy visszább húzódtak a halak a Balaton felé.
Hiába voltunk fáradtak, nem adtuk fel. Jöhetett az agyalás, hogy mivel lehetne megfogni az inaktív halakat. Én elsőként nagy kedvenceimhez, a Korda Goo aromákhoz nyúltam. Próbáltam kicsit még vonzóbbá varázsolni a csalikat, valamint a rakétával bejuttatott etetést is.
A nappali órák néhány kisebb pontyot leszámítva esemény nélkül teltek. Amíg a halak nem ettek, legalább volt lehetőségünk főzni magunknak néhány finomságot. A kapás nélküli órákban néhány szendviccsel kedveskedtem a srácoknak.
Az idő közben teljesen kitisztult, most már igazi, nyári meleg volt. A délutáni kapástalan órákat kihasználva úgy döntöttünk, hogy pergető botot ragadunk és megnézzük, hátha a ragadozók éhesek. Kisebb gumihalak kerültek a kapcsokba süllő reményében. Szerintem a harmadikat dobhattam, mikor egy erős ütés után egy kölyökharcsát tarthattam kézben. Meglepett, de örültem neki.
Nem ő volt az egyetlen jelentkező, néhány kisebb kősüllő után egy gyönyörű fogas is megtisztelt minket.
Jó kis délután kerekedett ki, de ideje volt visszatérni a pontyokhoz. Bíztunk benne, hogy az utolsó éjszaka még tudunk fogni pár szép példányt.
Az esőfelhők elvonultak, gyönyörű holdfényes este volt. Kihasználtuk, hogy nem vagyunk a sátraink fogságába szorulva az eső miatt, sokáig a botok mellett voltunk. Jó hangulatban telt az este.
A jó idő és a magas légnyomás miatt viszont sajnos a kapások száma jelentősen csökkent. Éjszaka mindketten fogtunk egy-egy pontyot és pihentünk is egy kicsit.
A hajnali órákban Boga tette fel a koronát a túrára. Egy hosszú fárasztás után egy pompás tövest tarthatott kézben, ami verte a 15 kilót. Néhány fotó után útjára engedtük a nemes ellenfelet. Ennél szebb zárást nem is kívánhattunk volna, megérdemelte az Öcskös.
Miután kivilágosodott, és újra beállt a nappali kánikula, nem éreztük értelmét, hogy tovább maradjunk. Kényelmesen lebontottuk sátrainkat, összecsuktuk a botokat majd egy szerény ebéd után hazafelé vettük az irányt.
Ahhoz képest, hogy első alkalommal horgásztam ezen a csodálatos kis csatornán, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Sok szép hallal és élménnyel búcsúztunk a Nyugati-övcsatornától. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha a sors is úgy akarja, idén újra visszatérünk. Boga barátommal és csapattársammal nem titkolt célunk, hogy szeretnénk egy film keretein belül is bemutatni a csatorna igazi arcát és a benne lakó vad nyurgákat…
Folytatása következik!
Írta: Szoják Benedek
Képek: Fehér Boga Pál, Szoják Benedek