Régóta az álmaim között szerepelt egy igazi balatoni óriás megfogása. Tudtam, hogy ehhez rengeteg mindennek stimmelnie kell. Rengeteg időt és kitartást igényel egy ekkora hal becserkészése, azonban talán ez vonzott az egészben a legjobban. Sok-sok éjszakát töltöttem a vízparton több különböző helyszínen is. Voltak nagyon embert próbáló időszakok, azonban a siker mindenért kárpótolt, hiszen végre kezeim közt tarthattam álmaim halát…
A Balatonról érdemes tudni, hogy közel 60.000 hektáron terül el. Egy ekkora vízterületen a relatív nagy halsűrűség ellenére is nehéz megtalálni a pontyokat, főleg az igazán nagyokat. A helyválasztás kulcsfontosságú lehet. Erre érdemes talán a legtöbb időt fordítani. A korlátozott lehetőségek ellenére nekem most nem volt nehéz dolgom.
Az első hely, amire a választásom esett egy bérelhető stég volt Szigligeten.
Ez a Balaton nyugati medencéjében fekszik, ami tavasszal híres a kiemelkedő fogásokról. Korábban horgásztam már ezen a részen. Igaz, akkor feederbottal, így ez a helyzet teljesen más volt. A három naposra tervezett horgászat egy alapos helykereséssel indult. Tavasszal a halak előszeretettel járják a part menti régiókat, ezért nem láttam indokoltnak, hogy messzire horgászszak. Végül az egyik bójámat 220, míg a másikat 180 méteren helyeztem el. Előttem egyenletesen 10-20 cm kemény iszap volt és benne kagyló.
Már bőven sötétedett, mikor víznek indultam. Nyugodt, szélcsendes este volt. Kényelmes tempóban közeledtem a korábban kiválasztott helyek felé. A jobb oldali bottal kezdtem a behúzást, ezt terveztem a távolabbi etetésre. Precízen, figyelve mindenre leengedtem a szereléket, majd két marék golyót etettem. Egyet koncentráltan a szerelék köré, egyet pedig nagy területen szétpötyögtetve.
A Balatonon kizárólag bojlit szoktam használni a nagyhalas horgászatok alkalmával. A magra nagyon hamar ráállnak a kisebb, 2-5 kilogramm közötti pontyok, ami szinte teljesen kivégzi az esélyt az áhított nagyhal megfogására.
Erre a rövid horgászatra 24 mm-es Spicy Red Liver bojlival készültem, amit még otthon egy kevés Spéci Additive Csípős Paprika kivonattal tettem attraktívabbá a pontyok számára. Három éjszaka állt rendelkezésemre, ami nem sok, főleg a Balatonon. Ezért döntöttem az aromásabb csalik mellett.
Az első éjszaka teljesen eseménytelenül telt. Hajnalban a nádirigók ébresztettek. Csak feküdtem és hallgattam csodálatos éneküket. Ennél szebb ébresztőt elképzelni sem tudtam volna. Hamar azon kaptam magam, hogy közben teljesen kivilágosodott. Aztán egyszer csak semmiből megszólalt a jelzőm… 8 óra lehetett. Komótos, de határozott kapásnak emeltem be. Gyorsan csónakba szálltam és indultam a hal felé. Az időközben erősödő szél nem könnyítette meg a dolgom, a hal is jó erőben volt. Végül 10-15 perc kemény küzdelem után sikerült megmerítenem a szép tövest.
Amint partot értem, kiraktam a halat a bölcsőbe. Olyan 12-13 kilóra saccoltam. Néhány gyors fotó után engedtem is útjára.
Elégedett voltam. Ennél jobb kezdést nem is kívánhattam volna. Napközben kicsit bíbelődtem a szerelékekkel, kötöttem néhány horgot. Hamar elröppentek a napközbeni órák.
Délután négy óra felé húztam vissza a szerelékeket. A menetrend pont, mint előző este. Két marék golyó mindkét szerelékre. Az egyetlen apróság, amin változtattam, hogy az eddig egy szem 24 mm-es Big Wafter Spicy Red Liver csalizó bojlit duplára cserlétem. Bíztam benne, hogy a csalik növelése valamelyest segít majd a halak szelektálásában. Az estére fokozatosan erősödő szél és a jósolt hidegfront biztató volt. Lassan eső légnyomás, minden adott volt. Valamivel éjfél előtt meg is érkezett az első kapás. Megint a bal oldali botomra, ez volt a 180 méteren elhelyezett bója mellé rakva. Éreztem, hogy nem egy óriás. Nem kapkodtam a csónakkal. Viszonylag hamar megadta magát a kis harcos. 8 kilós forma volt. Mielőtt partnak indultam volna vele, egyből vissza is raktam a szereléket.
Korán jött az első kapás, reméltem, hogy hasonló lesz a folytatás is. Lassacskán az eső is rákezdett, és a szél is tovább erősödött. Az elég zord körülmények ellenére reggelig még jött négy hal, azonban mind 6-10 kiló közötti volt. Látszott, hogy ezek vannak előttem. Reggelre már nagyon elromlott az idő, a szél és a hullámok szinte teljesen ellehetetlenítették a behúzást, ezért úgy döntöttem, egy nappal korábban fejezem be a horgászatot.
Hazaérve kicsit rendbe raktam a cuccaimat és már terveztem is a következő túrát. Ennek szerencsére hamar el is jött az ideje…
A túra, ahol végre valóra vált az álmom…
Alig telt el pár nap, és ismét a vízparton voltam. Most már felkészültebben érkeztem. A cél most is ugyanaz volt, mint eddig mindig: egy igazán nagy pontyot szerettem volna elcsípni, így tudatosan ehhez állítottam össze a taktikámat is.
A helyszín ezúttal Ábrahámhegyen volt. A Balaton e részét kifejezetten jól ismerem, így tudtam, mire számíthatok.
Ezen a helyen előttem két héten át intenzíven horgásztak. Az volt a tervem, hogy minimális etetéssel horgászom meg ezeknek az etetéseknek a külső peremeit. Etetés gyanánt ismét nagy kedvencemet, a Spicy Red Liver bojlit választottam. Ezúttal viszont semmilyen attraktort nem öntöttem rá, sőt horgászat előtt két nappal kiraktam száradni, hogy még jobban bírják a kisebb halak támadását.
Ismét már erősen sötétedett, mire vízre szálltam. Csalinak most kizárólag süllyedő golyókat használtam. Azok közül választottam, amit az etetésre is használtam. Mikor megérkeztem a megjelölt helyre, elkezdtem egy elég nagy területen két marék bojlit szétszórni. Ezután bő tíz méterrel még beljebb mentem és letettem a szereléket. A másik botnál ugyanígy jártam el, csak annak egy másik helyet választottam.
Gyönyörű volt az este, sokáig kint ültünk a sátor előtt. Olyan volt ez az este, mint amire az egész téli pihenő alatt vágytam.
Semmilyen jele nem volt annak, hogy bármilyen időjárás változás jönne, pedig az időjósok ismét egy elég markáns hidegfrontot ígértek hajnalra. 1016 hPa-ról 1008-ra, majd folyamatosan tovább esett a légnyomás… Igazi nagyhalas körülmények.
Épp a messzeségbe bámultam és élveztem az este nyugalmát mikor „felsírt" a jelzőm. Nem tétlenkedtem. Itt sem volt másképp, egyből irány a csónak és indulás a halra. Viszonylag hamar utolértük. Tett még néhány kört a csónak előtt, és már a szákban is volt az első hal. A lámpafényénél nem tűnt különösebben nagynak, viszont mikor beemeltük a csónakba, azért már éreztük a súlyát. Gyorsan leraktam a szereléket, két marék golyó, és indulás a partra. Miután kiértünk a stégre, egyből lefotóztuk a bő 14 kilós tövest, majd engedtem is vissza. Nagyon örültem neki. Ugyan még nem a várva várt „Big" volt, de egy nagyon biztató kezdés.
Visszaültünk a sátor elé. Olyan szép este volt, hogy eszünkbe sem jutott aludni, egyszerűen csak élveztük minden pillanatát. A hajnal közeledtével elkezdett lengedezni a szél, majd a semmiből felrobbant a jelzőm… A hal elemi erővel húzta a zsinórt az orsómról. Pár másodperc sem telt el, és a bot már a kezemben volt. Teljesen tehetetlen voltam, a hal csak húzta a zsinórt. Legalább 30-40 métert lehúzott a kapás lendületével együtt, pedig 220 méteren volt lerakva a szerelék. Nem tétováztunk, Bulcsú barátommal egyszerre pattantunk a csónakba és maximum sebességgel robogtunk a hal irányába.
Végül kettő stéggel arrébb értünk a hal nyomába, közel 300 méterrel lejjebb a mi helyünkhöz képest. A hal mindent elkövetett, alig bírtam felhúzni a mélyből. Néhány lomha bólintás után megpillantottam, először csak a hátát. Na, ez volt az a pillanat, mikor igazán remegni kezdett a lábam. Még néhány kör, és az első adandó alkalommal megmerítettük. Belenéztem a merítőbe és ekkorra tudatosult bennem, hogy itt van előttem a hal, amiért ennyi éjjelen és nehézségen keresztül kitartottam.
Óvatosan beemeltük a csónakba és elindultunk vissza, a partra. Teljesen az álmaimat éltem, amiből a hal egy-egy apró ugrással húzott vissza a valóságba. Szótlanul ültünk a csónakban és csak néztük a halat. Mikor partot értünk, egyből a csónakban átraktam a halat egy mérlegelőbe és úgy fektettem a bölcsőbe. A mérleg tárázás után közel 18 kilónál állt meg.
Már nem aludtam vissza, ahogy kivilágosodott egyből megkezdtük a fotózást. Egy perccel sem szerettem volna tovább veszélyeztetni a hal épségét. Néhány fotó, puszi és kis túlzással szinte örömkönnyek jellemezték ezt a pár percet.
Hamar búcsút vettem a haltól, aki éjjel igencsak kipihente magát a mérlegelőben. Heves csapásokkal igyekezett vissza a mélybe. Felejthetetlen pillanat volt…
Hajnalban még egy lassú, ejtős kapás érkezett. Partról fárasztottam a halat, gyorsan megmerítettem majd egyből engedtem is vissza a 10 kiló körüli tövest.
A második éjjel a kisebb halakról szólt, belőlük fogtunk 7 darabot. 12 kiló volt a teteje. Pihenni nem igazán volt alkalmunk most sem, de nem is szerettünk volna.
A harmadik napra összeszedtünk minden energiánkat és teljes erőbedobással vágtunk neki az utolsó éjjelnek. Ismét egy hidegfrontot jósoltak. Éjjel 2 óra felé jártunk, mikor már fogtunk három halat.
Ekkora már másodfokú viharjelzés volt érvényben, amiben tilos vízre menni. Sorra sültek el a botjaink, hajnali 4 órára már csak egy botunk volt bent a négy közül.
Sokat nem kellett várnunk, és egy lomha, ejtős kapás jelentkezett ezen is. Közel 30 perc idegőrlő küzdelem után sikerült megmerítenem a halat. Bő 14-15 kilós töves volt, de már nem fotóztuk, mert ferdén szakadt az eső. A célomat sikerült teljesítenem – csak ez érdekelt.
Reggelre szerencsére elállt az eső, így legalább már napsütésben pakolhattunk haza.
Teljesen kimerültünk, de minden fáradtságot megért ez a négy nap. Azt hiszem, így kerek ez a történet, az örömöm pedig határtalan…
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Potháczky Bulcsú, Bakos Asztrik, Szoják Benedek
