Már az első részben is megismerhettünk az Izsáki Horgász- és Pihenőpark pontyainak horgászatához kapcsolódó néhány eredményes trükköt, azonban a cikksorozatom előző része inkább bevezető jellegűnek mondható. Az őszi időszakban a halak kapókedve sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a nyáron, a hűlő vízben pedig nem mindig táplálkoznak úgy, ahogy azt mi elvárnánk. Az izsáki pontyok is egyre kitanultabbak lettek, emiatt rengeteg új dolgot kellett kipróbálnom ősszel, hogy eredményesen horogra csaljam őket. Lássuk, melyek is ezek…
Ebben az epizódban főleg azokra az apróbb részletekre térek ki részletesebben, amiket az előző részben kihagytam, vagy csak néhány gondolatot említettem meg róluk. Ezek elsősorban a végszerelékeim és azok alkotóelemei, valamint horogkötési módszereim, de ezeken kívül az őszi időszak legeredményesebb csalijai, és etetőanyagai is bemutatásra kerülnek némi nagyhalas képpel „fűszerezve”. Elsőként bemutatom az általam alkalmazott végszerelékek minden apró összetevőjét, elkészítésüknek módját, és nem utolsósorban fogósságuk titkát. Köztudott, hogy a partról történő, „dobálós” bojlis horgászatokon az Inline ólmokat célszerű alkalmazni, mert az ilyen típusúaknál dobás közben kevésbé gubancolódik a horogelőke. Ennek megfelelően én is az ilyen ólmok használatát részesítem előnyben, de több olyan apró kelléket is felhasználok a végszerelékeim elkészítésekor, amelyek megakadályozzák az előke gubancolódását.
A Fox Horizon Inline ólmos szerelék gubancolódik az összes közül talán a legkevésbé. Hihetetlenül nagy távolságra be lehet dobni, miközben szinte teljesen biztos, hogy az előke nem tekeredik fel az előtétzsinórra vagy a Leadcore-ra. Magabiztosságom az ólombetétes előkezsinóron található rövid szilikon csőnek köszönhető, amelynek beiktatásával maximálisan kizárható a fonott horogelőke Leadcore-ra való feltekeredése. Horognak általában Hayabusa K1-et használok 6-os méretben, amelyet jelen esetben egy egyszerű, egy szem 20 mm-es bojli felkínálására alkalmas hajszálelőkés, csomónélküli kötéses megoldással rögzítettem. Egy ilyen végszerelék azonban viszonylag drágának mondható, ráadásul egy akadósabb jellegű pályán ebből többet beszaggatni egyáltalán nem lenne olcsó mulatság. Ezenkívül biztosan sokan gondolkodnak úgy, hogy minek is vennének bojlis ólmot több száz forintért…
Nos, ezekre a problémákra is találtam megoldást. A Deáky-féle Flat Pear Inline ólom is tökéletesen alkalmazható dobálós horgászatokon, olcsóbb a Fox, és egyéb gyártók bojlis ólmainál, de van egy általam felfedezett hátránya is: Az ólom belsejében található gumicső túlságosan lágy ahhoz, hogy a gyári Leadcore (ami jelen esetben Prowess) forgója rendesen megszoruljon benne. Ahhoz, hogy a végszerelék kellőképpen fix legyen, egy olyan alkatrész használata szükséges, amelyben rendesen megszorul a forgó, illetve maga az alkatrész az ólomban. Innen jött a faragott ólomkapocs ötlete. :)
Ezzel az apró praktikával - a Fox ólmos megoldás mintájára - már könnyen elkészíthető egy olcsóbb, de mégis ugyanolyan jellegű, „ütős” végszerelék.
A Carp System Long Cast, illetve a másik Fox (King On Inline) ólmot tartalmazó végszerelék is hasonló elven működik, mindössze annyi a különbség, hogy e szerelékek hajszálelőkéje hosszabb, ezért akár két szem 20-as bojlival történő csalizására is alkalmasak. Ugyanakkor a horog szárára helyezett szilikon cső darabka segítségével a horog és a csali közti távolság tetszés szerint variálható, igazodva ezzel a kisebb méretű csalikhoz.
Az Ultra Cast ólom oldalkivezetésének köszönhetően szintén megfelel az elvárásoknak. Ez a típus Leadcore-ral ellátva hihetetlenül fogós. Az ólombetétes előkezsinór vastagsága miatt csak egy másik (vékonyabb) zsinórral összekötve fűzhető át az ólom belsején. Egy zsinórbefűző drót itt hasznavehetetlen, mert tapasztalataim szerint túlságosan vastag ahhoz, hogy a Leadcore-ral együtt átmenjen az ólom belső zsinórvezető csövén. Ezt a végszerelékemet a Pop-Up bojlikkal történő csalizáshoz alakítottam ki.
Már csak egyetlen végszerelékem maradt, amelyet nem jellemeztem, ez pedig a Carp System Flatline Pear ólmos változat. Az előzőekhez hasonlóan ezt is ólomelőkével látom el, de a többihez képest van egy szembetűnő különbség: A horog D-ring kiegészítővel rendelkezik, és a gumikarikás megoldásnak köszönhetően rengeteg csalitípus felkínálására alkalmas. Itt jönnek képbe a különböző pelletek, amelyeknek hatalmas szerepük volt az őszi időszak alatt.
Természetesen a bojlik között is van néhány olyan, amely tipikusan ebben az évszakban fogós ezen a tavon. Ezek főleg az édesebb jellegű golyók, amelyekből gyári és saját készítésűvel egyaránt próbálkoztam. A különböző ízesítésű bojlikból ilyenkor már nem érdemes nagyobb mennyiséget beszórni, inkább a kis mennyiségű, de pontos etetés a sikeres horgászat kulcsa.
Ha az általunk felkínált csalival a hal aktuális ízlését eltaláljuk, akkor általában rövidesen meg is érkezik a válasz, ami az etetési, és csalizási stratégiánk helyes megválasztását igazolja. Ellenkező esetben viszont akár órákat is kell várni egyetlen kapásra, ami egy rövid horgászaton, kevésbé szerencsés esetben akár „betlivel” is végződhet.
Már a nyári részben is említést érdemeltek a különböző időjárási jelenségek, amelyek a halak táplálkozását vagy pozitív, vagy negatív irányban képesek befolyásolni. Tapasztalataim alapján az őszi időszak alatt semmilyen fronthatás nem tesz jót az itteni halak táplálkozásának. Azonban érdekes módon a halak valamiért mindig inkább a hűvösebb, szelesebb, csapadékosabb időben táplálkoztak intenzívebben. Nem egy alkalommal jártam úgy, hogy ragyogó napsütéses, pont ideális horgászidő fogadott a tóparton, a halak mégsem ettek. Sokat gondolkodtam ezen, hogy mi lehetett ennek az oka, és próbáltam megfigyelni, hogy merre látni gyakrabban mozgást. Idővel arra az egyetlen logikus következtésre jutottam, hogy a halak az őszi napsütés hatására feljöttek a víz tetejére, ahol valamennyivel magasabb a víz hőmérséklete, mint a meder környékén, és emiatt a víz alján található csaliért nem voltak hajlandóak lemenni a mélybe. Ez az állításom főleg akkor bizonyosodott be, amikor egy, az előzőekben említetthez hasonló napon naplemente után teljesen váratlanul beindultak a kapások, és egyik pontyot fogtam a másik után. Tehát ha kellőképpen elszántak vagy inkább megszállottak vagyunk, érdemes ősszel is sötétedés után próbálkozni! :)
Az őszi időjárás már időnként próbára teszi a horgászt, a gyakori esők és az alacsony hőmérséklet miatt már sokan inkább otthon maradnak a tóparti fagyoskodás helyett. Ám a téli időszak még ennél is kegyetlenebb lesz, a tó valószínűleg be fog fagyni, de én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön egy téli cikket is összeraknom… :)
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók, ábra: jdcm333
