Már régóta eljátszottam a gondolattal, hogy leülök a gép elé és elkezdek írni egy élménybeszámolót, de eddig mindig a lustaság győzött. Most viszont sikerült! Első körben imádott vizemről, a Desedáról szeretnék szólni pár szót…
A maga 250 hektárjával, gyönyörű és vadregényes környezetével, valamint csodálatos pontyaival szinte megbabonázza az embert. Itt nem sűrűn találkozunk olyan halakkal, amiket naponta kifognak és szinte nincs is alsó ajkuk a sok horog ütötte seb miatt.
Egészségesek és nagyon erősek a halak, az új vezetésnek és a szabályoknak köszönhetően a súlygyarapodás nagyon jól megfigyelhető.
Térjünk rá a két rövid túra élményeinek a felelevenítésére! Az első április elején esett meg gyönyörű időben csodaszép halakkal.
Két éve még a nagy gyártók drága bojliait használtuk sikeresen, de mivel rendszeres Haldorádó olvasó vagyok és szinte az összes videót láttam, nem volt kérdés, milyen csalival kezdem a 2014. évet.
Az áprilisi négynapos túrán a Green Pepperre, míg a májusi rövid, harminc órás pecán a Black Squidre esett a választás. Bevallom, a környezetemben egy kicsit kételkedve fogadták a választásomat, de a legfontosabb hogy bízz a csalidban és ez nálam 100%-ban megvolt. Elérkezett a nagy nap! Végre a tóparton voltunk. Az érzés szinte leírhatatlan: távol a város zajától eggyé válni a természettel, a telefont kikapcsolni… nincs is ennél csodásabb dolog. Nem telt el egy óra, és már kerestük is a megfelelő helyet, ami a régi elárasztott patak két szélét jelentette: másfél-másfél méter kemény, néhol akadós rész, közötte lágy iszap.
Próbáltam a kemény aljzat és az iszap találkozására rakni a szerelékemet. Alapozó etetésnek négy marék bojlit és negyed kiló tigrismogyorót használtam viszonylag nagy területen szétszórva. Nem akartam a halakat jóllakatni, inkább keresgéljék a finom falatokat! Nem locsoltunk vagy dipeltünk semmit, mert az tapasztaltunk, hogy ilyen adalékokat használva nagyban megnő a keszegek megjelenésének esélye, és most nem ők voltak a célhalaink. Estére mindennel elkészültünk vártuk az első vendéget egy fotó ereéig.
Közben gyönyörködtünk a naplementében, hallgattuk a harcsarablásokat - amiből volt bőven - és megsütöttük az előre bepácolt húsokat. A horogra panírozott főtt Green Pepper került egy Quatro ananászos pop-upal kikönnyítve, hatos Centurion horog snaggerel kombinálva. A pop-upra visszatérve szerintem egy óriási lehetőséget ad a vállalkozó kedvű, variáló horgászok számára az, hogy négy íz és szín van egy dobozban. Így nem kell egy vagyont elkölteni, ha szeretnénk valami újat kipróbálni a horgon.
2 órát kellett várni az első kapásra, aminek nyomán sikerült is egy 4,5 kg tőpontyot megszákolni. Nagyon megörültem, hogy ilyen rövid időn belül elkezdett működni a csali. A túrán összesen 10 darab halat sikerült fognom a Green Pepperrel - a java a desedai őshonos, igazi sodrófa nyurga volt elemi erővel, szűz szájjal.
Talán hihetetlen, de egy délután alatt kétszer is megtörtént, hogy mindketten fárasztottunk sikerrel. Életem első koi pontyával is megajándékozott a sors, ami feledhetetlen élmény mind a mai napig.
A másik három bóján maradtak a régi jól bevált csalik, amik most is remekül működtek, de egyikkel sem sikerült ezt az eredményt elérni. Ekkor már biztos voltam benne hogy a következő horgászatra csak Haldorádó bojlit fogok vinni.
Elérkezett a nap, mikor újra a parton álltunk. Most a 12-es helyet választottuk, mely a Deseda déli felén, a nyugati oldalon fekszik. Itt a víz másfél méterrel mélyebb, akadókkal tarkított. Sajnos a bójáink csak négy méteresek voltak, ezért mindenkinek csak egy-egy jutott. Az etetés ugyanúgy nézett ki, mint áprilisban, viszont most a bója mindkét oldalát megszórtam bojli és tigrismogyoró keverékével. Nem akartam mindkét botra ugyanazt csalizni, ezért az egyikre kettő darab fekete tintahal került főzött változatban, míg a másikra panírozott zöld bors ananász pop-uppal.
A harmadik „tintával” fogott halam után lecseréltem a zöldet is a feketére. Meg is lett az eredménye, mert az addig néma jelzőm is életre kelt: nem is akármilyen vendég érkezett, egy 9,5 kg gyönyörű tükörpontyot sikerült szákba terelni.
Személyes kedvenceim a tükörpontyok, főleg amilyenek a Balatonban élnek (talán egyszer egy balatoni beszámolót is olvashattok tőlem). A fent említett tükrös nagyon hajazott balatoni társaihoz, ezért ez a hal legszebb fogásaim rangsorában nagyon előkelő helyre került. A harminc óra tiszta horgászidő alatt 12 halat fogtam 4,5 kg-tól 9,5 kg-ig bezárólag és megfigyeltem, hogy most sokkal, de sokkal erősebbek voltak a halak az áprilisi kalandhoz képest. Sajnos előbb el kellett mennünk a rossz idő miatt, de nem bántuk, mert kellemesen elfáradtunk a sok fárasztás során. Csak egy kis hiányérzet maradt bennem, hogy nem tudtam tíz kiló fölé menni, de legalább megvolt a következő horgászatra a kellő motiváció, amit már akkor terveztünk, méghozzá - a kellően meleg a víz miatt úgy, hogy a tejsavas golyóké legyen a főszerep.
Ezt a beszámolót egyedül írtam, de nem jöhetett volna létre bátyám és egyben csapattársam nélkül, neki ezúton is mindent köszönök. Ha meglesz a Desedából egy 15 kg feletti, akkor azonnal billentyűt ragadok és beszámolok róla. Remélem, mielőbb olvasni fogjátok!
Addig is mindenkinek görbüljön!
Írta: Péter Balázs
