A Maconkai-víztározó véleményem szerint az ország egyik legjobban halasított vize, és mivel minden évben itt horgászom a legtöbbet, úgy gondoltam, Maconka már nem szolgálhat meglepetésekkel. Bevált módszerekkel és csalikkal készülök az itteni horgászatokra, amelyek eddig kivétel nélkül rengeteg élménnyel ajándékoztak meg. Kedvenc horgászhelyemre terveztem a 3 napos túrát, amely újabb örömteli fogásokkal kecsegtetett, azonban Maconka most alaposan próbára tett…
Már a megérkezéskor meglepődtem, ugyanis reggel 5-kor a tó kinti parkolójában sem tudtam helyet találni, sőt a főútig kilógó kocsisor fogadott. Sokan erre a hétvégére tervezték horgászatukat, azonban sikerült az I. szigeten lévő kedvenc helyemen elkezdeni a horgászatot. Mivel ebben az időszakban, tapasztalatom alapján a halas, húsos jellegű bojlik a legfogósabbak, ezért ebből a fajtából pakoltam be jelentősebb mennyiséget az autóba, míg a gyümölcsös, édes bojlikból szinte alig.
A felszerelések szigetre történő behordása után kellően elfáradtunk, de ez nem szegte kedvünket, ugyanis nagyon kellemes idő fogadott bennünket már a kora reggeli órákban is. A meghorgászandó távolság 60-80 méter körül volt, de azért a kedvenc, 90 grammos ólmokat alkalmaztam, fix módszerrel. Már a bedobás után pontyfordulásokat láttam, amik igazán akkor váltak gyakorivá, miután fél kilogramm bojlit dobócsővel bejuttattam a meghorgászott területre. Folyamatos burványlások, tolóhullámok jelezték a pontyok ott tartózkodását. A kapásokra sem kellett sokat várni: már 10 perc után jelentkezett is az első érdeklődő. A fárasztást követően, egy 9,8 kg-os tükröst szákoltunk meg sikeresen.
A végszerelékem ekkor még 6-os Korda Wide Gape horogból és 10 lbs teherbírású előkezsinórból állt. A kapás után azonnal 15-20 dkg bojlit szórtam be, bízva abban, hogy helyben tudjuk tartani a pontyokat. Az elkövetkező 1 óra maga volt a rémálom. 11 kapás után egyetlen halat sem tudtunk megszákolni. Változtattam a horog méretén és az előkezsinór vastagságán is, ugyanis vagy lemaradtak a halak, vagy pedig az előke szakadt el, mindig kb. 5-6 cm-es hossznál.
A változtatás utáni első kapásunk jelentkezőjét sikeresen megszákoltuk, azonban ezután folytatódott a pechsorozatunk. Ismételten előkeszakadások borzolták az idegeimet. Ekkor másik előkére váltottam. 25, és 30 lbs teherbírású, kagylóálló zsinórral próbálkoztam.
Ez sem hozott sikert, és ezek után szinte félve vártam a kapást, hiszen az ekkor már 2-es, és 4-es méretű horgokkal sem tudtuk megfogni a halakat.
Leakadás vagy szakadás volt minden második kapásunk vége. Ekkor még nem tudtuk, mi az oka a szakadásoknak, csak sejtettem, hogy a kagylók babrálnak ki velünk.
Szerencsére a barátnőm tartotta bennem a lelket. Aztán a hőmérséklet is kezdett az egekbe szökni, már a délelőtti órákban is elviselhetetlen volt a hőség, azonban a halak igen aktívak voltak, folyamatosan dolgoztattak.
Megpróbáltuk az utolsó lehetőséget, a 45 librás, kötélszerű Fox Armadillot. A barna színű zsinór 1-es Kamasan horoggal kombinálva már nagyon durvának tűnt, azonban a halak ugyanolyan intenzitással vették fel a csalit.
A Fox Armadillo használatát követően megszűntek a szakadások, az 1-es Kamasan horgok pedig biztosan tartották a megakasztott halat.
A túra során a következő meglepetés akkor ért, amikor megszákoltunk egy egyik szemén sérült halat. Ezt többen átjöttek hozzánk megnézni, és kiderült, hogy volt olyan horgász, aki az előző nap már kétszer is megfogta ugyanezt a példányt.
A késő délutáni órákban a fogási táblázatot böngészve meglepődtem, hiszen már több mint 40 kapásnál tartottunk, azonban csak 22 db halat sikerült megszákolnunk, de innentől kezdve bíztam benne, hogy több halat már nem veszítünk el.
Ekkor éreztem a fáradtság első jeleit is, ugyanis addig egy percre sem tudtunk megállni. Folyamatos fárasztások, szerelések, a kapások utáni dobócsövezés, és nem utolsósorban a fülledt, 36-37 fokos hőség kellően kimerített minket.
A késő délutáni órákban enyhülő idő felüdülés volt számunkra, de érdekes módon, ahogyan hűlt az idő, a kapások is egyre ritkábbak lettek.
Az éjszaka folyamán azonban ismételten aktívabbak lettek a pontyok, egy percnyi pihenést sem engedélyeztek. Az 18 mm-es bojlira folyamatosan jelentkeztek a halak. Kísérletképpen elhagytam a szokásos dipezést, és ugyanarra a bojlira nem ritkán 5-6 példány is megéhezett. Kapásaink döntő része „füstölős” kapás volt, csak pár ejtés volt kivétel. Többször is előfordult, hogy egy-két csippanást jelzett csak az elektromos jelző. Ekkor azonnal ki kellett vennünk a botokat, ugyanis ha a kagylópadon elhelyezett szerelések előkéi a kóstolgatás hatására az éles kagylóhéjak közé kerültek, az később a horog és a hal elvesztéséhez vezethetett.
A reggeli órákban is folytatódott a sorozat, folyamatosan fogtuk a tükörpontyokat. Ekkor megpróbálkoztam az édes aromaanyagot tartalmazó bojlikkal is, de ezekre jóval kevesebb jelentkező akadt.
Visszatértem mindkét szereléssel a húsos jellegű bojlira, és többször is előfordult, hogy mindkét bottal fárasztottam egyszerre.
Megfigyelhető volt, hogy a többször megakasztott pontyok szája még nem teljesen jött helyre, ezért az is előfordult, hogy rögtön a szákolás után kiakadt a hal szájából a horog.
A tendencia folytatódott, a halakat folyamatosan fogtuk, de érdekes volt, hogy kivétel nélkül mindegyik tükörponty volt. Az következő éjszaka különlegessége az volt, hogy megérkeztek az etetésre a kisebb, 3-4 kg-os tőpontyok.
A nagyobb, 9-10 kg közötti tükörpontyok mellett a kis tövesek is intenzíven táplálkoztak, és nagy örömünkre sikerült átlépnünk a 400 kg-os összfogást.
A reggeli órákra már nagyon elfáradtunk, mert a két éjszaka alatt nem engedhettük meg magunknak a pihenést. Ez azonban kivételes örömöt okozott, hiszen a sok fárasztás, és a halak visszaengedése az, ami miatt én is, és reményeim szerint minden bojlis horgász, ezt a módszert alkalmazza.
