Horgász pályafutásom során nagyon sok szép, kapitális fogást köszönhetek az őszi és téli hónapoknak. Eljött hát az én időm, hogy újabb trófeákkal gyarapítsam fotóalbumom. Kalandra fel!
A kiszemelt víz lakóhelyem közelében van, ezért számomra nem volt kérdés, hogy oda szervezzem a túrát. Választásom a Fehérvárcsurgói-víztározóra esett. A tó méltán híres nagy ponty és nagy amur állományáról, mely nagyban köszönhető a HOFESZ kiváló halgazdálkodásának, az ott dolgozók fáradhatatlan és becsületes munkájának, valamint a tó természeti adottságainak.
A horgászparadicsomban az a gyakorlat, hogy őszre a tó vízszintjét mindig lecsökkentik. Ennek mértéke - a nyáron elpárolgott víz miatti vízszint-csökkenéssel együtt - meghaladhatja az 50, esetenként a 80 cm-t, de előfordult korábban olyan év is, amikor ez több mint 1 m volt. E vízszint-csökkentlés fő oka, hogy helyet biztosítsanak a téli hónapokban lehulló és összegyűlő csapadéknak. Ilyenkor a korábban vízben lévő nádasok szárazra kerülnek, megvonva ezzel a főként növényekkel táplálkozó amuroktól a táplálék felvételének lehetőségét. Ennek okán jobban rákényszerülnek az általunk felkínált eleségekre a tél beköszönése előtti féktelen lakomáik során, majd eltűnnek a következő szezonig.
Ősznyitó túrámra Kovács Tamás barátommal készültünk fel, majd ezt követően vele töltöttem el a halfogásokban gazdag 72 órát a víz partján. Az etetési stratégiát közösen terveltük ki előre, csekély tóismeretünk alapján. Tudtuk, hogy túl sokat nem szabad etetni, hiszen rengeteg kistestű ponty él a tározóban. Nem ők a célhalak, ezért egy ötletes etetéssel elvontuk a figyelmüket. Miközben ők a felkínált eleséggel voltak elfoglalva, mi megcéloztuk nagyobb testű társaikat. Ezt úgy valósítottuk meg, hogy 150 méterre etettünk és 180-200 méterre koncentráltan horgásztunk. A belső távon nem alakítottunk ki további nagyhalas etetést, hanem a csalit a csónakos behúzást követően szándékosan minden alkalommal más és más helyre tettük le, majd ezek köré dobtunk pár szem nagyméretű, jó minőségű golyót. A 26-30 mm-es protein bombák szelektáló hatása közismert, nekünk is szépen működött. Csalinak is ezt a méretet választottuk, kizárólag duplán. A kagylós és fűszeres ízek ellenállhatatlannak bizonyultak a csurgói halak számára.
Hidegfrontos időszakban horgásztunk, amit a túra kitűzése során figyelembe vettünk, hiszen tudjuk, hogy ez Fehérvárcsurgón fél siker lehet. Ami jó a halaknak, az nem mindig jó a horgászoknak, tartja a mondás. Ez beigazolódott, mert olykor a viharos szélben megnehezedett sportolásunk, de mi nem adtuk fel. Mottónk: „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, akkor vesztettél!”
Kitartásunknak meglett az eredménye. Tomi barátom volt sikeresebb, neki sikerült túlszárnyalnia évekkel ezelőtti egyéni rekordját a mostani, 20,60 kg-os eredményével. Hatalmas érdem ez egy több mint 200 hektáros vadvízen!
A szép fogások közepette kapitális, 15 kg-ot meghaladó amurok is akadtak horgainkra, melyeknek külön örültünk. Húztuk is őket számolatlanul. A hatalmas víztározó életre szóló emléket adott nekünk ezekkel a nem mindennapi fogásokkal, függetlenül attól, hogy nekem nem sikerült a 20 kg-ot túlszárnyalnom. Majd legközelebb…
A 2015-ös ősz beköszöntével a Fehérvárcsurgói-víztározó azt az arcát mutatta, amely minden odalátogató horgász álma. Jó stratégiával voltunk jókor, jó helyen. Fotóalbumunk feledhetetlen fogások képeivel gyarapodott.
Köszönjük!
