Egy kedves meghívásnak eleget téve látogattam el az ország nyugati részén található privát bányatóra. A szíves invitálásnak semmiképp sem mondhattam nemet, mivel az előző évben már volt lehetőségem ezen a vízen horgászni. Akkor felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, így már alig vártam a következő megmérettetést.
A szűkre szabott két éjszakás, instant kalandra kizárólag az Odyssey XXX került a csalis vödrömbe, amelyet néhány nappal a horgászat előtt „gyúrtam” le. A „kész pakkot” semmilyen más adalékkal nem turbóztam fel, kizárólag a mix, a folyékony adalék és a tojás felhasználásával készítettem el, ahogy azt a CC Moore ajánlja. Zárójelben megjegyzem, hogy az Odyssey 2006 óta van jelen a piacon, és saját tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy az egyik legsikeresebb csali a hazai vizeken. Az XXX jellemzője, hogy a rendkívül erősen hallisztes mixet kimagasló zöld ajkú kagyló kivonattal tették teljessé. Ezenkívül ehhez az ízvilághoz tartozó fehér színű pop-up is az arzenál részét képezte erre a hétvégére.
Az indulás előtti napokban országszerte nyárisan meleg időjárás köszöntött be, azonban hétvégére egy erős hidegfront-betörést jósoltak 30 km/órás északnyugati széllel és drasztikus hőmérséklet-csökkenéssel. A jóslatnak nagyon örültem, mivel a halak kapókedvét egy-egy időjárás-változás nagyon pozitív mértékben befolyásolhatja, másrészt pedig egyébként sem szeretek túlzottan kánikulában horgászni, főleg ha több napról van szó. Megérkezésemkor a hőmérséklet 30 fokhoz közelített, így mire mindent elrendeztem magam körül a „harcállásponton”, alaposan kimelegedtem. A horgászhelyem jobb oldalán egy kisebb öböl helyezkedett el, de ezt az adott körülmények miatt az állástól nem tudtam meghorgászni, viszont a bejáratát igen. Tehát nem volt kérdéses, hogy ide juttatom be mindkét szerelékemet, a túlparthoz képest nagyjából fél távra. Dobócsővel etettem. Mivel nem kellett nagy távolságra juttatni a golyókat, egy viszonylag nagyobb sugarú körben alakítottam ki a terített asztalt.
19 óra körül mindkét szerelékem beélesítve várta, hogy a pontyok falatozni kezdjenek. 23 óra után megérkezett az előre jelzett hidegfront. A hőmérséklet egyik percről a másikra csökkeni kezdett, viharos szél borzolta a tó felszínét. Hajnali 2:30-at mutatott az óra, amikor a pontyok, mintha csak egy varázsütésre tennék, megindultak. Szinte óránként jelentkeztek a felkínált csalira. Egyelőre a süllyedő bojli vitte a prímet, de a kora reggeli órákban egy szebb tükrös azért elcsábult a hóember kombinációra is. A „pontyroham” 8-kor ért véget, így végre nekiláthattam én is egy kis falatozásnak.
A haltalan szünet nem tartott sokáig, mert 11 óra után elementáris erővel érkezett egy vaskos és széles tőponty, amelyet legalább 20 perc fárasztás után tudtam csak megmeríteni. Mondanom sem kell, hogy a csodás ellenfél a süllyedő bojlit választotta.
Az események ezután rendesen felpörögtek, mert igaz, hogy a kapások ritkulni kezdtek, viszont annál nagyobb pontyok vették birtokba az etetést. Sötétedésig öt nagytestű pikkelyessel is pózolhattam. Ezek közül a 15 kg-ot meghaladó legnagyobb példány a hóember kombinációt választotta.
Az utolsó ponty közvetlenül naplemente után érkezett, ez után viszont úgy döntöttem, hogy éjszaka már nem horgászom. Mondanom sem kell, hogy a viharos szél kitartott egészen reggelig, de ebből már mit sem érzékeltem a védett fedezékemben…
Pirkadatkor úgy nézett ki, hogy a front elvonult. Ez be is igazolódott, mert mire összepakoltam a felszerelést, verőfényes napsütés köszöntött rám, a hőmérséklet pedig emelkedni kezdett. A kora reggeli órákban búcsút intettem a magántulajdonban lévő bányatónak, amely ismételten megajándékozott az itt élő csodás pontyokkal. Külön köszönöm a tulajdonosnak, hogy engedélyezte számomra a horgászatot ezen a pazar helyen. Vannak még csodák hazánkban!
Írta: Pataki Gergő
