A szokásos hétvégi horgászatomra indultam péntek délután, amikor csörgött a telefonom. Jó barátom hívott, hogy nem tud velem tartani, mert dolgoznia kell. „Ez van!”, gondoltam magamban és a felszerelések nagy részét vissza is pakoltam, amint letettem a telefont. Minden hétvégén legalább két napot kint töltök a szabadban, de most úgy határoztam, kipihenem magam és majd csak szombat reggel indulok útnak…
Hajnalban csörgött a vekker, de nem bírtam felkelni. Túl melós volt a hét, ezért inkább visszafeküdtem aludni. Reggel a mobilom csörgésére riadtam, kis barátom, Bence hívott.
- Na, mit fogtál? - szegezte nekem a kérdést.
- Semmit - feleltem -, mivel még itthon vagyok.
- Beteg vagy? - kérdezte.
- Nem, csak kipihentem magam, mert fáradt voltam.
- Te nem szoktál ilyet csinálni, péntektől vasárnapig a vízen vagy mindig! Mi van veled?
Miután elmondtam neki, hogyan élnek a felnőtt emberek, csak ennyit mondott:
- Értem én, de mikor mész?
- Meg sem fordult a fejében, hogy otthon maradok! Hát ennyire kiismerhető lennék?! Most keltem fel, kb. fél óra és indulok. A 9:15-ös vonatot talán elérem - válaszoltam.
- Oké, majd lenézek hozzád, délre lent vagyok! - mondta.
Letettem a telefont, összekaptam magam és elindultam egy gyors pecára a kedvenc vizemre.
10 óra előtt néhány perccel érkeztem meg, szinte üres volt a part, sehol senki. Először nem tudtam miért, aztán rájöttem! A hétvégén gyermeknap lesz, ezért mindenki máshol van. A családok közös programokat szerveztek, de mindenki másfelé vette az irányt. Korrekt, legalább nyugodtabb lesz a peca.
Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és úgy döntöttem, hogy etetést nem csinálok, mert sok a törpeharcsa. Ide most más taktika kell! A széljárás nekem kedvezett, amely jó helyválasztás esetén csak megkönnyítheti a dolgomat. A helyválasztással könnyű dolgom volt, mivel jól ismerem a tavat, a széllel szemben ültem le a szigetspiccen. Ha északról fúj a szél, akkor szinte mindig ide ülök, mert ilyenkor ez a legjobb hely halfogás szempontjából. Innen kb. 35-40 méterre van egy kisebb medertörés, a halak szeretnek itt bandázni.
A szerelékemről is érdemes néhány szót ejteni, amelyet idén kezdtem alkalmazni és eddig mindig nagyon jól működött. A videóban is látható, hogy bevonatos előkét használtam, kevésbé gubancolódik a dobálós pecák során és a törpeharcsa „tekeréseinek” is jobban ellenáll. A hajszálelőkére C2-es bojlit fűztem fel, mert a késő tavaszi időszakban sok szép pontyot adott ez a csali. Összeraktam a felszerelést, és már repült is be a szerkó a tuti helyre.
Az első potyesz elég hamar megérkezett, majd rögtön egy társa követte őt a sorban. Alig másfél órája pecáztam, és már volt két szép pontyom. Bence csörgött, hogy mindjárt megérkezik, a második halat addig a vízbe rakott nagyméretű merítőben hagytam. Alig raktam le a telefont, amikor a kapásjelzőm őrült sípolásba kezdett! Úgy tűnt, hogy rövid idő alatt megérkezett a harmadik pontyom is. Mivel csak egy merítőm van, elengedtük a kis jószágot, mert amit fárasztottam, az nagyobbnak ígérkezett. Igazam is volt, hiszen a küzdelem után láttuk, milyen csodálatos pontyot fogtam.
A mérleg mutatója 10,78 kg-nál állt meg. Örömöm határtalan volt, hiszen ilyen gyorsan még nem fogtam nagy pontyot ezen a vízen. A fertőtlenítés és visszaengedés után felvettük videóra a többi jelenetet is. Délután 4 órakor már a vonaton ülve beszéltük át ennek a szép fogásnak a titkait, ami nem más, mint a jó csali, jó hely és a jó végszerelék. Néha vannak olyan napok, amikor egyszerűen minden bejön, máskor pedig keményen meg kell dolgozni a sikerért. Ezen a hétvégén több esélyt adtak a halak, bárcsak mindig ilyen lenne…
A fogás és a horgásznap eseményeit idézi fel a következő kisfilm is:
Hamarosan egy hosszabb videóval, és egy komolyabb írással jövök, addig is menjetek sokat pecázni és fogjatok szép pontyokat.
Írta: Varga Dávid
Fotók: Szotyori Bence, Varga Dávid
Videó: Varga Dávid, Szotyori Bence
