Az újjal való ismerkedés mindig tele van nehézségekkel, meglepetésekkel és izgalmakkal, viszont ez teszi igazán felejthetetlenné azt a célhoz vezető utat, amit végig kell járnunk egy-egy szép és különleges hal megfogásáért. A hatalmas vízfelület, a rengeteg egyformának tűnő púp, törés mellett most az időjárással is meg kellett küzdenünk, viszont ettől is szép a pontyhorgászat.
Az első próbálkozások után, most egy teljes hétre terveztük a pecát. A nyár elején egy 2 hetes kánikulát megtörő hidegfrontot sikerült megcsípnünk, ami egész hétre viharos szelet ígért. Nagy reményekkel és jó kedvvel vágtunk neki a horgászatnak, persze tudtuk, a szűnni nem akaró szélvihar rengeteg energiát ki tud venni az emberből. Késő délutánra sikerült csak kiérnem, addigra a srácok már felépítették a tábort, így nekem már nem volt más dolgom, mint hogy a botjaimnak helyet keressek. Ekkor még gyönyörű időnk volt, tükörsima vízfelszínnel, így nem volt nehéz dolgunk. Ilyen időben még egy polarizált napszemüveggel is sokat megtudhatunk a víz alatti világról. Nekem is így sikerült észrevennem néhány pontyot a tőlem balra lévő nádfal tövében. Nem is volt kérdés, az egyik szerelékemet ide helyeztem el Red Faktorral, majd szórtam rá pár kanál tigrismogyorót és néhány szem bojlit. A másikat egy 4 méterről 7 méterig mélyülő töréshez helyeztem, ahol találtam egy kiugró „lépcsőfokot”. Erre GLM-mel csalizott szereléket tettem és kizárólag néhány szem bojlival etettem.
Az első éjszaka meghozta az első halat a nádszélből, ahol a pontyokat láttam, egy 10 körüli nyurgát sikerült fognom. Az éjszaka további része csöndesen telt. Közben újra kapásom volt a nádszélből, ezúttal egy kisebb 5-6 kilós nyurga volt a tettes.
Napközben sajnos kiderült, hogy akár az előző pecákon, most is valósággal darálják a csalit a rákok és a keszegek, így előkerültek a kőkeményre szárított bojlik, amikkel most tudatosan készültünk.
A második éjszaka viszonylag csendesen telt, leszámítva egy kisebb nyurgát. Reggel összeültünk egy kiadós reggeli elfogyasztására, majd átbeszéltük a továbbiakat. Valamin változtatni kellett, hogy megtaláljuk ezen a hatalmas vízen a pontyokat. Végül egy bottal mindenki kereső horgászatba kezdett, púpról-púpra megpróbáltuk átvizsgálni az előttünk lévő helyeket, amin legfeljebb 24 óránként változtattunk. Ez a lépés jó döntésnek bizonyult, hiszen már az első szerelék-áthelyezés után kapásra lettem figyelmes. A 6 méteres púpról egy hibátlan, 12 kilós tükrös húzta el a GLM bojlival csalizott szereléket.
A következő napokban fogtunk néhány hasonló méretű halat, de nem ez volt a célunk. Ezért egyik botomon elengedtem a csalit a horogtól kb. 5 centire és csak pár szem 24-es bojlit pötyögtettem köré. Guszti barátom ugyanígy tett, majd eldöntöttük, hogy ezeket a szerelékeket már a horgászat végéig nem zargatjuk, mivel bíztunk a helyben és a csaliban. Este sokáig fent voltunk. Titokban talán mindketten abban reménykedtünk, hogy a különösen tiszta, csillagos égbolt alatt megküzdhetünk egy öreg pikkelyessel.
Az éjszaka sajnos nem hozta meg a várt kapást, ezért reggel egy kicsit csalódottan ébredtünk. Az időjárás-előrejelzés viszont egy újabb, gyengébb hidegfrontot jelzett, így bíztunk az utolsó 36 órában. Éppen késői reggelinket fogyasztottuk, mikor Guszti jelzője egyszer csak megszólalt. Egy szempillantás alatt a csónakban termett és már robogott is a hal után. Én csak a távolból figyeltem az eseményeket és szorítottam barátomnak. Nemsokára egy hatalmas kurjantásra lettem figyelmes, majd a magasba emelte a kezét, ezzel jelezve, jó hal van a szákban. A gyönyörű, magas hátú töves a mérlegen kereken 17 kg volt. Nagyon örültünk, hogy sikerült a tó egy öregebb lakóját is becsapnunk.
Ezzel a fogással teljesnek éreztük a túrát és örültünk, hogy a taktika sikeresnek bizonyult. Mire elrendeztünk mindent, megérkezett az újabb front, legalábbis a szele, a felhők és a nap folyamatosan váltották egymást. Kora délután újra a kapásjelző hangja törte meg a csendet. Ezúttal az enyém volt. Mikor a hal fölé értem, hihetetlen csata vette kezdetét. Az akasztás helyétől a hal és a szél együttes erejükkel körülbelül 300 méterrel arrébb vittek a csónakommal. Háromszor ment a hal hínármezőbe, de szerencsére mindháromszor ki tudtam szabadítani, hogy végül könnyedén megszákolhassam. Hatalmas öröm lett úrrá rajtam, hiszen egy újabb csodás halat ejthettünk el ebből a hatalmas vízből. Nem nyomott annyit a mérlegen, mint a társam hala, de legalább akkora örömöt okozott a hibátlan pikkelyes, ami minden bizonnyal még sosem volt horgon.
Végül szép fogásokkal zártuk a hetet. Nem fogtunk óriási halakat, ám innen óriási értéke van minden egyes megfogott pontynak. Rengeteg tapasztalattal és új élményekkel gazdagodtunk, köszönöm, hogy megoszthattam ezt Veletek.
