Az újjal való ismerkedés mindig tele van nehézségekkel, meglepetésekkel és izgalmakkal, viszont ez teszi igazán felejthetetlenné azt a célhoz vezető utat, amit végig kell járnunk egy-egy szép és különleges hal megfogásáért. Ez az új az én esetemben egy 150-200 hektár körüli, öreg kavicsbánya tó volt, ami az első pillanattól kezdve magával ragadott.
Az első látogatást március végére időzítettük. Kiérkezésünkkor gyönyörű napsütés és tükörvíz fogadott. A tó mérete és szépsége lenyűgözött. Mikor először megpillantottam, nem tudtam betelni a látvánnyal. A gyönyörű, tiszta vízben már a partról látszott néhány púp, így alig vártam, hogy csónakba szálljak és feltérképezzem az előttem elterülő részt. Egy egész hetet el lehetett volna tölteni helykereséssel, akkora terület állt rendelkezésemre, és annyira változatos volt a meder.
Végül pár óra keresgélés után kiválasztottam néhány ígéretes törést, ahova elhelyeztem a szerelékeimet. A víz alig volt 10 fokos, így kerültem a magas olajtartalmú csalik használatát. A GLM és a gyümölcsös Red Faktor megfelelő választásnak bizonyult. Az etetést nem túloztam el, kevés magot és egy-két marék bojlit szórtam botonként, amit leöntöttem rák kivonattal. Mire mindennel végeztünk, igencsak ránk esteledett. Egy kiadós vacsora után még sokáig kint ücsörögtünk a csillagokat és a hatalmas vízfelületet nézve.
Egyszer csak egy gyenge ejtős kapásra eszméltem, ezért gyorsan csónakba pattantam, hogy a hal után eredjek. Sajnos fölé érve nem éreztem nagy ellenállást, mivel egy nagy dévér volt a tettes. Visszahúztam a szereléket, majd lefeküdtem aludni. Reggel ismét egy ejtegetős kapásra ébredtem, ami nem sejtetett jó halat. Sajnos ez sem ponty volt, ezúttal egy kárász vette fel a csalimat.
Ekkor úgy döntöttem, helyet váltok. Mélyebb vizet kerestem, a csalit nem könnyítettem ki, az etetést lecsökkentettem 8-10 szem bojlira és a magot is elhagytam. Napközben nem volt kapásom, ezért délután úgy döntöttem, frissítem a csalikat. Be is igazolódott, amitől féltem. A keszegek és a rákok elintézték őket. Sajnos nem készültem keményre szárított bojlikkal, őszintén szólva nem is számítottam még a fehér halak és a rákok aktivitására. A történtek miatt úgy döntöttem, növelek a csali méretén és maximum 24 óránként ellenőrzöm azokat. A következő éjszaka végre nem kellett ejtős kapás miatt felkelnem, viszont volt helyette húzós. Méghozzá nem is akármilyen! Jó pár méter damilt lehúzhatott a hal, mire kiértem. A hideg víz ellenére nagyon elhúzódott a fárasztás, hihetetlen erőben volt a ponty, de végül nem tudta elkerülni a merítőt. Egy gyönyörű, 11 kilós töves volt az első pontyom innen.
Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy nagyon boldog voltam. Másnap délelőtt ráadásul a másik botom is elsült. Jó 20 perces fárasztás után egy szép, sötét tónusú pontyot tarthattam a kezemben.
A nap további részében már nem volt több kapásom, sőt éjszaka is némák maradtak a jelzőim. Másnap délben a 7 méteres mélységben elhelyezett, GLM-mel csalizott végszereléket őrző botom orsójáról lassan elkezdett fogyni a zsinór. Gyorsan a hal után eredtem, mert a púpok tele voltak kagylóval, amik könnyen elvághatták volna a damilomat. Mire utol értem a halat, már messze járt a parttól 450 méterre elhelyezett bójámtól. Szerencsére nem volt semmi gond a közel 45 perces fárasztás közben, így hamarosan a bölcsőben feküdt egy gyönyörű tükrös, ami nem sokkal maradt el a 15 kilótól.
Már 3 ponttyal ajándékozott meg ez a gyönyörű bányató, amivel teljesen elégedett voltam, főleg így, márciusban, a 10 fokos vízből. Ráadásul volt még hátra egy éjszakám, amin bónuszként beugrott egy hibátlan 8-as töves negyediknek. Teljesen rabul ejtett a tó. Nem az volt a kérdés, hogy jövök-e még, hanem az, hogy mikor.
Sajnos a következő alkalom június elejéig váratott magára, ráadásul mindössze másfél nap állt rendelkezésemre. Az ilyen rövid horgászatokra legtöbben az intenzíven telepített tavakat választják, de engem sokkal inkább vonz a kihívás, amit egy ilyen nagy és öreg kavicsbánya tud nyújtani.
Késő délután érkeztem a tóhoz. A helykereséssel most nem bíbelődtem sokat, tudtam, hogy a horgászatra jutó kevés időt a lehető legjobban ki kell használnom, így a már tavasszal megkeresett és jól működő helyeket erőltettem. A tiszta víz miatt kombi előkéket kötöttem 25 librás erősségben. A csalikon sem variáltam, azzal az eltéréssel persze, hogy most kőkemény golyókkal készültem.
Az egyik botomon 2 szem 24-es GLM bojlival csaliztam, míg a másikon egy szem 24-es gyümölcsös Red Faktorral. Etetni fél-fél kiló, Krill liquiddel kezelt bojlit szórtam bójánként. Mire minden a helyére került, és a táborhely is készen lett, igencsak rám esteledett. Sokáig ültem kint a botok mellett a csillagokat és a távoli zivatarfelhők villámait bámulva, ám a jelzőim nem akartak megszólalni.
Az első kapásra hajnali 5-ig kellett várni, ekkor egy csippanás, majd egy folyamatos sípolás törte meg a csendet. Azonnal csónakba szálltam és a hal után eredtem. Útközben eszméltem, hogy a dupla 24-es GLM talált gazdára, így bíztam benne, hogy egy nagyobbacska hal küzd a horgon. Ismeretlen ellenfelem nagyon jól tartotta a mélységet és erős kirohanásokat produkált. Fél óra után pillanthattam meg először, ekkor jött csak a meglepetés. A 7 méteres mélységből nem egy ponty vette fel a csalimat, hanem egy harcsa. A tiszta vízben elég mélyen láttam meg, így a méretét nem tudtam elsőre rendesen megsaccolni, ezért csak remélni tudtam, hogy belefér majd a merítőbe, mert kesztyű híján nem szerettem volna a szájába nyúlni. További 10 perces küzdelem után végül sikerült megszákolni. Izgatottan csónakáztam ki a partra a hallal, hogy kint jobban megcsodálhassam és lemérhessem. A mérleg nyelve 8 kilónál állt meg. Nem egy kapitális harcsa, de pontyozás közben így is nagy meglepetést okozott.
Rövid időn belül visszakerült a szerelék a helyére pár marék bojlival. Délelőtt 11 körül újra egy erőteljes kapásra lettem figyelmes. Egy pillanat alatt a csónakban voltam és siettem a hal felé. Nagy csata vette kezdetét, ahogy fölé értem. Félóráig tartott a huzavona – hínárba be, hínárból ki –, majd végül sikerült a merítőmbe csúsztatni a gyönyörű, nyurga testű, 10 kg körüli tövest. A nap további részében már nem sok minden történt, csak a délutáni pakolás közben sikerült még egy kisebb nyurgát is fognom.
3 kapást értem el kevesebb, mint 36 óra alatt. Ez talán nem számítana jó eredménynek egy telepített tavon, de innen mindenképp nagy sikernek könyveltem el.
Úgy éreztem, sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm a célhoz, de még mindig hosszú út állt előttem. Nemsokára viszont visszatértem a barátaimmal, hogy egy egész héten át próbáljuk becserkészni az igazán öreg pocakosokat. A viszontagságokkal teli hét történetét viszont majd egy másik írásban fogom elmesélni…
