Ősz. A pontyhorgász szíveket mindig megdobogtatja ez az évszak. Nem tagadom, a kora tavasz mellett magam is ezt az időszakot kedvelem a legjobban. Pompás színekben a fák, a ködös éjszakák utáni napsugaras reggelek, vonuló daru- és vadlúdseregek, no meg imádott halaink, a pontyok! Ilyenkor mindig abban bízik az ember, hogy sikerül egy olyan halat fogni, amire mindig emlékezni fog. Ebben a reményben vágtam bele október végén is a Tisza-tavi egyhetes túrámba Hadnagy Sanyi barátommal, ráadásul egy olyan részen horgászva, amely korántsem könnyű, ráadásul elég érdekes adottságokkal is bír ezek mellett, így izgatottan vártam a rajtot…
Előzmények
Szeptemberben egy kettős hidegfront vonult át hazánkon, véget vetve az indián nyárnak, ezért Sanyi úgy döntött, kihasználja az alkalmat és egyedül nekivág egy rövid túrának, mert ez bizony elég pontyos időnek tűnt! Szimata nem hagyta cserben cimborámat: pompás, 23,50 kg-os tőpontyot fogott. Ez már harmadik 20 kg feletti fogása a Tisza-tóról, ami egészen elképesztő! A szerencse mellett közrejátszott a sok-sok alkalom, amit előtte már eltöltött a tározón és a rengeteg tapasztalat. Nem túlzás, egyedülálló teljesítmény, büszke lehet ezekre a fogásokra!
Indulásunk előtt azon tanakodtunk, hova üljünk majd, és figyelembe véve a várható időjárást (elsősorban a szelet persze) olyan részre voksoltunk, ahol nincs egybefüggő óriási vízfelület előttünk, hiszen a nagy hullámok bizony parkoló pályára tehetik a botokat.
Kezdetek
„A Tisza-tó egy olyan tó, amely folyik, de egyben olyan folyó, ami áll.” Ennél frappánsabb megfogalmazást nemigen lehetne írni erről a vízről, hiszen az élő folyóval többször keresztezik egymást. Ilyen részre érkeztünk, hiszen ezt nem tudja úgy a több napos szél felkorbácsolni, ezért ez nem fenyegeti a horgászatot. A terep viszont, hogy is mondjam… Na, ott kezdődtek az érdekességek! .A szemközti oldal ugyanis kb. 600 méterre volt, előttünk 1-1,7 m-es mélység, majd az élő folyó találkozásánál hirtelen leszakad az meder 11 méteres mélységig. Ez viszont 450-500 métert jelent nekünk partról, és ha ez még nem lenne elég, előttünk kagyló, tuskó minden mennyiségben, ezenkívül a pár évvel ezelőtti jeges áradás miatt a törésoldal előtti és utáni rész is tele van fával. A lecke feladva tehát, szerencsére a sodrás nem erős, hiszen mindenképp az élő folyóra akartunk horgászni, a laposabb részre nem gondoltunk. Izgatottan vártam az első folyami pontyozást, mit tartogat vajon számunkra az öreg folyó?
Folytatás
A szokásos radarozás, etetés, táborépítés után már öreg este lett, mire mindennel végeztünk, esti mesét egyikünknek sem kellett olvasni.
Sanyi Odyssey XXX és Live Systemmel próbálkozott, én az XXX mellett a búcsúzó Equinox családdal terveztem a pecát, még utoljára, ha már lekerül a palettáról. Ezek mellett tigrismogyoró is szerepet kapott az első két napban az etetésünkben. Fekvő és hóember szerelékeket egyaránt alkalmaztunk, a csalik pedig 3-8 méter közé kerültek, a törés oldalába.
A meteorológia nem tévedett: erős északi szél érkezett, amely a lapos vízen még csak-csak elment, viszont a frissítésnél a mélyebb részen már érdekes volt azért. Az első alkalommal be is szakadtam… „remek” kezdés! A szerelék szerencsére meglett a kampózásnak köszönhetően (ennek a későbbiekben nagy szerepe lett). Sanyival konzultáltunk és arra jutottunk, hogy mivel ebben a szélben lehetetlen a sok akadó miatt megküzdeni a fárasztandó hallal – mert szinte biztos ki kell majd szabadítani a zsinórt (akár többször is) –, segítünk majd egymásnak. Külön élmény volt a leszakadt hínár és a rucaöröm kombinációja, mely a zsinórunkra tapadt, tovább keserítve életünket, ráadásul a hosszú táv miatt elég sok jutott belőle. Melós peca lesz, azt tudtuk előre, de a java még csak most jött!
A HAL!
A sok uszadék egy-két álkapást eredményezett ugyan, de egyéb izgalom nem akadt, így vártunk türelmesen továbbra is. Harmadik reggel egy csippanás volt a jobb oldali botomon. Kimentem a sátorból, de mivel két hasonlónak már bedőltünk, folytatás nem lévén átballagtam cimborámhoz pár szóra. Visszafelé láttam, hogy a zsinór elég érdekes irányba áll, és mintha a swinger is lejjebb lenne. Lehet, hogy hal végre? Sanyival csónakba be, irány a helyszín. Egy-két kisebb elakadás fél távon, szerencsére magától kijön, erős szél, kiérünk az élő részre, bejön az előtét, érzek egy rúgást: ez bizony ponty! A nagy hullámban feljön egy test, majd alábukik ismét. Kezdődik a küzdelem, még egyszer feljön a hal, majd a mélységben bólogat komótosan. Folyamatosan sodródunk a túloldal felé, társam, rám szól, hogy „Kezdd egy kicsit erőltetni, mert uszadék fák felé tartunk erőteljesen!”. „Húzom”, mondom, de őkelme másképp gondolja, nagy erővel lavíroz a mélyben továbbra is. Vészesen közelednek a fák, mire végre feljön, és Sanyi nem kis bravúrral elsőre megmeríti a hatalmas hullámokban! A túlpart akadói kb. 20 méterre voltak már csak. Szép, hosszú, egészséges hal, irány a tábor. Hosszú az út végtelenül, mire kiérünk vele. Mikor megemelem, hogy partra vigyem, kicsit meglep, hogy a súly elég jónak tűnik! Mérleg, tára, nem hiszek a szememnek: 19,10 kg, az első pontyom az élő folyóról!
Hosszú hal, pocakos, fantasztikus színekben! Boldogságom határtalan, nagyon közel van a húszas álomhatárhoz, nem győzök betelni vele. Lefotózzuk, majd útjára engedjük ezt a csodás pontyot, mely ekkora örömet okozott! Nagy elánnal folytatjuk, bízunk a hasonló folytatásban.
További napok
A várt folytatás azonban elmaradt sajnos. Variáltunk, próbálkoztunk, de egy 4 kg körüli pontyon kívül mást nem hozott lázba a terülj-terülj asztalkánk.
Sanyi egyik reggel frissítésnél kiabált, segítsek már neki kampózni, mert elakadt nagyon. Kiszabadítottuk, majd jött az érdekesség, volt benne egy másik szerelék is. Követtük, kiszabadítottuk, de abban meg volt egy másik. Meg még egy. Meg még egy. Kezdtünk belezavarodni, már azt hittük, hogy a sajátjainkat szedjük össze, de nem! A végeredmény: 3 (!) órán keresztül több száz (!) méter zsinórt szedtünk ki, mely be volt szakadva! Ez hihetetlen, ilyennel még egyikünk sem találkozott! Nagy munka volt, az biztos! A maradék időnk is eltelt aztán szép lassan, így maradt a mindig oly nehéz búcsúzás, de ez most ennyi volt, sajnos. Kevés kapás, számomra mégis egy olyan fogás, amire mindig emlékezni fogok a hal szépsége és a hely nehézsége miatt. Számomra ezek jelentik a horgászat szépségét, ezekért szeretnék megdolgozni a későbbiekben is. Érintetlen, csodás pontyok, páratlan szépségű vízi világ, mi kell még? Nem utolsósorban köszönöm barátom önzetlen segítségét, nélküle nem tudom, hogy sikerült volna!
Összegzés, tapasztalatok
Óriási élmény egy ilyen horgászat, sok munka van benne, de nagyon édes a siker, ha összejön egy-egy szép hal. Itt mindenki megtapasztalhatja, hogy egy megfogott halnak bizony milyen értéke van! Sajnos, a szél összevissza forgott az utolsó pár napban, az egyik este -1 fok volt, két nap múlva +10, a légnyomás volt, hogy 20 hPa-t változott két nap alatt. Sajnos ezek nem voltak jónak mondható körülmények, illetve a helyiek szerint, ha ilyen „lomha a sodrás”, sokszor a halak egy helyen összeverődve várják, hogy valami változás legyen. Ezek bármikor bekövetkezhetnek, jöhet egy fordulat, ez a víz nagyon rapszodikus! Érdemes kipróbálni, ha valaki kedvet érez, de egy-két hasznos dolgot fogadjon meg azért:
- A viharjelzést sosem szabad figyelmen kívül hagyni, az élő folyóra kiérve a szél nagyon bele tud kapni a csónakba, erre nagyon kell ügyelni.
- Mivel sekély a víz előtte, az elakadt zsinórt ki lehet szabadítani, ne hagyjuk benn, ezzel a halak élőhelyét is óvjuk, és a továbbiakban saját dolgunkat is megkönnyítjük! Nekünk egy szerelékünk sem maradt bent, viszont másét össze kellett szednünk, ez elég bosszantó! Folytyik Zoli egy remek cikket írt erről, az abban foglaltakat csak megerősíteni tudom! Ez komoly környezet szennyezés, ráadásul a halak épségét is veszélyezteti, ezért ne legyünk restek!
- A nagy távolság miatt érdemes akkumulátorokkal is jól felkészülni, hiszen nem mindig van lehetőség evezésre, nekünk konkrétan alig volt.
- Nagy ólmokat használjunk, a zsinórt alaposan feszítsük meg, mert a több száz méter miatt elég nagy a nyúlás, a kapás sokszor ilyen esetben csak egy csippanás, pláne ha esetünkhöz hasonlóan erős a szél.
- A végszerelékünket (fő- és előtétzsinór, horogelőke és persze a horog) mindig ellenőrizzük, nem hibázhatunk, mert itt a legkisebb figyelmetlenség is „végzetes” lehet!
Ezek után nincs mit tenni, mint bízni magunkban, és persze a halakban. Ne feledjük, páratlan élményekben és olyan fogásokban lehet részünk, amire mindig emlékezni fogunk, ez biztosan állítom!
Sok sikert mindenkinek!
