Október elején-közepén Hadnagy Sanyi barátommal az egyik kedvenc vizünkre, a Tisza-tóra látogattunk. Hétnapos horgászatunk helyszínét több hely megnézése után választottuk ki, a mélyebb részekben láttuk a fantáziát mindketten. Az előző héten markáns hidegfront érkezett erős széllel, és szép fogásokat jegyeztek a tározó több pontján is. Érkezésünkkor már őszi színekben pompáztak a fák, csodálatos látvány volt a színes levelek forgataga!
Hamisítatlan vénasszonyok nyara kezdődött, az évszakhoz képest enyhe és napos idő, nem túl hideg éjszakákkal. Ráadásul még 5 cm-t el is engedtek a vízből a vízügyi szakemberek, ezek így együtt nem a legjobb előjelek. Radarozás, bójázás, csalizás, majd a botok elhelyezése következett. Három a mélyebb részekre került, Sanyi egyet pedig távoli sekélyesbe rakott. Csalinak fekvő és hóember szerelék is készült, Equinox, Live System, és Odyssey XXX volt 24 mm méretben. A könnyítésükre pedig saját pop-upjaik mellett az Elit Range és NS1 családból válogattunk. Az elhagyós szerelékeinket a megszokott Gardner palettából állítottuk össze, melyek most is állták a sarat. Az este folyamán cimborám meglepően gyorsan két pontyot is fogott, a távoli, laposabb részről.
Megörültünk nekik, bíztunk a hasonló folytatásban. Két napig szinte feszített víztükör volt, még napközben is, ami ezen a vízen nagyon ritka jelenség és pontyozás szempontjából nem is a legjobb. Nem láttunk és nem is hallottunk mozgást sem, de a sekélyesben lévő bot már az ötödik halat adta, köztük egy csodaszép tőpontyot. A másik három teljesen süket volt. Aztán nagyon távolról hallottunk egy ugrást, majd még egyet.
Összedugtuk a fejünket és új helyek után néztünk, a lapos részeken, egymástól jó távol. Ezek a részek erősen hínárosak voltak, de szerencsére nem olyan, erősebb szárú vízi növényzet volt jelen, amely a zsinórt is képes elvágni, nem beszélve a borotvaéles kagylókról, amelyek a szárukon „figyelnek”. Kemény, kopogós részeket választottunk, néhol le is lehetett látni az aljára. Eleinte túl sok változás nem volt itt sem, a csendes időben továbbra is néha egy-két ponty jelentkezett.
Pénteken aztán erős szél érkezett, amely a horgászatot megnehezítette, de bajszos barátainkat legalább megmozgatta. Végre nekem is megérkezett az első halam, öt nap után! Nagyon örültem neki, meg kellett dolgozni érte.
Mivel távolra horgásztunk hínármezők között, a kapás egyetlen csippanás volt csak (két húzós kapásunk volt egész héten.) A zsinór ilyenkor több helyen elakad, a hal meg a dzsungel mélyén ül, majd kezdődik a küzdelem a kipihent ellenféllel, ami bokorból bokorba menekül, majd jó adag „zöldséggel” sikerül megmeríteni. Nem mindennapi élmények. Szombat délelőtt Sanyi az erősödő szélben viaskodik ellenfelével, majd mosolyogva érkezik vissza. Öröme teljesen érthető: nagyon ritka a tükörponty errefelé, csodálatos példány fantasztikus színekben! Pár kép róla az őszi tájban, majd mehet tovább dolgára.
Éjszaka is aktívabbak most, több kapás is érkezik, egy kicsit hűl a levegő is. Ködbe burkolózik a hatalmas víztömeg, síri csendben és vaksötétben fogom meg az utolsó halamat, egy zömök tőpontyot. Hátborzongató élmény, az ilyenek miatt csináljuk ezt az egészet! Véget ért a hetünk sajnos, de nagyon szép élményekkel gazdagodtunk ismét. A 14 kapásunkból minden halat megfogtunk, ami a nehéz pálya miatt még jobban emeli a fogások értékét. A halak súlya 6-17 kg között mozgott, zöme a 8-10 kg-os tartományba esett. A csalik közül mindegyik működött, és a helyek is a végére, bár a halak nem a mélyebb részekről érkeztek, ahonnan vártuk volna őket. Tanulságos hét volt, hazafelé a tapasztaltakról beszélgettük, és sokadszorra is megállapítottuk: a Tisza-tó varázsa, miliője és nem utolsósorban érintetlen halai semmihez nem foghatóak. A természetes vizek nehézségei a kisebb halakat is felértékelik, ezt csak az fogja érteni, aki kipróbálja. Ajánlom mindenkinek!
