Mindenki úgy indul el horgászni, hogy nem is sejti, mi is vár rá a vízparton, hiába hiszi azt, hogy nagyon kevés ideje van a kapitális halak kifogására. De milyen is az, amikor minden „összejön”, amikor két darab 20+-os halat sikerül fogni és 7 db hal van 15 kg felett? Lássuk, mi is történt!
Általában minden horgászatomat 72 órára tervezem, de ezúttal sajnos munkahelyi elfoglaltságok miatt egy nappal később indultam Merenyére, így csak 48 órám maradt a halfogásra. Kicsit letörve, de nagy kedvvel érkeztem a tópartra. Napijegy-váltás után közölték, hogy foglalt az a hely, ahova menni akartam, ezért az 1/1-re kell beülnöm. Ez az állás a tó elején, a gáttól körülbelül 150 méterre helyezkedik el. Jobban szerettem volna a tó közepét horgászni, de mivel késtem egy napot és csak 2 éjszakát maradok, rábólintottam a dologra. Gyors kipakolás után már radaroztam is a vizet, de a radar nem mutatott semmi különlegeset 2,2 méteres víz és iszap mindenfelé, ameddig a szem ellát! Úgy döntöttem, középtájra helyezem el a bójáimat és hagyok köztük megfelelő távolságot, hogy ha újracsalizok vagy esetleg halért jövök, akkor a többi bójáról ne verjem le a halat. A két szélső bója között volt 60-70 méter körülbelül. Általam használt szerelék a következő volt: Trabucco S-Force Long Cast főzsinór, Fox 45 lb Camo Leadcore és Lead Clips, melyen egy Fox Kling On Swivel 170 g-os ólom volt. Annyit változtattam még a szereléken, hogy a Leadcore és főzsinór találkozásához is raktam forgókapcsot: így az első métert - bármerre is indul el a horoggal - a hal szinte akadálymentesen tudja húzni, csak utána történik meg az önakasztás. Kapáskor azt tapasztaljuk, hogy a swingerünk minden esetben felfelé indul el. Előkének a számomra bevált - bár nem kifejezetten bojlizásra kitalált - Power Pro 0,15 mm-es fonott zsinórt használom, aminek remek szakítószilárdsága van, rendkívül lágy és szinte észrevehetetlen a víz alatt, mert a csali természetesen tud mozogni. A Carp’R’Us Offset Nailer horgot használtam 4-es méretben a hozzá illő, átlátszó Mouth Snaggerrel.
Reggel fél 9-re az összes szerelék a helyére került. Csalinak Monsterfish, Redarmy, Birdfood golyókkal csaliztam. Mivel sok horgász volt a tavon, úgy gondoltam, tetemes mennyiségű etetés lehet a vízben. Feleslegesnek tartottam, hogy én is csak terheljem a vizet a nagy mennyiségű etetéssel, emiatt a minimális és koncentrált etetés mellett döntöttem. Pár marék magmix, 10-10 szem pellet és bojli került a bóják elé. Az előkémet a puha és vastag iszapréteg miatt az átlagosnál hosszabbra hagytam: 25-28 cm-es volt. 11 óráig sikerült pár darab „teszkós” pontyot fogni, kezdtem is mérgelődni: „Nem igaz, hogy nincs itt nagy hal!”. Elkezdtem próbálkozni -a 20 mm-es Monsterfish bojlit hóemberként csalizva meglebegtettem egy szem 15 mm-es pop-uppal, hátha kényesen esznek a nagyobbak és ezt csalit könnyebben felszippantják, illetve természetesebb lesz a csali mozgása a vízben! Feltevésem beigazolódott: délben erős, húzós kapás érkezett! Egyből csónakba ugrottunk és az 55 librás MotorGuide már teljes gázon pörgött, amíg a hal fölé nem értünk. 20-30 másodperces fárasztás után már a szákban volt a túra első, gyönyörű pikkelyese: 15,30 kg!
A másik kétfajta csalit továbbra is az aprók piszkálták, de adtam még nekik esélyt estig. Egy óra múlva ugyanazon a boton ugyanaz a forgatókönyv zajlott: kapás, csónak, hal fölé rohanás! Éreztem, hogy komolyabb hallal van dolgom, mert stabilan a fenék közelében úszkált, párszor bement a csónak alá is, de az elektromos motorral korrigáltam a dolgot. Kezdtek feljönni apró buborékok, tudtam, hogy már fárad. 1-2 percen belül felbukkant, meg is pipáltattam és Mónika tökéletes szákolással esélyt sem adott a halnak, hogy visszatörjön a mélybe! A csónakba emelésnél már reménykedtem, hogy 20 felett lesz. A mérleg szerint 20,60 kg-os tükrös vékony, nagyon hosszú hal volt.
Estig jött még pár kisebb hal, de már az összes horgot hóember elrendezésben csaliztam.
Eljött az este, hulla fáradt voltam. Két botot 30 mm-es golyóval csaliztam, hátha itt is bejön a szelektálás, a harmadik botomon hagytam a hóembert. Még kora este volt 2 szép halam hóemberre, egy 14,80 kg-os és egy 11 kg-os ponty személyében. A 30 mm-es golyókra nem volt kapás, tudtam pihenni éjszaka, aminek - megmondom őszintén - örültem is!
Reggel pirkadatkor kipihenve pattantam ki az ágyból, újracsaliztam a horgokat, a szerelékeket visszahordtam és némi etetéssel frissítettem a helyeket. Móni még javában a lakókocsiban aludt. Éppen a harmadik szerelékemet helyeztem el és kifelé tartottam a partra, mikor megszólalt a Fox Micron… pípípíppíííííí… húzta, húzta, de még 60 méterre voltam a rod-podtól, kezemben a másik bottal. Mire kiértem, már megállt a hal. Leraktam a harmadik botot, bevágtam a másikkal… hamarosan 7 kg-os pontyocskát szákoltunk, amit gyors fényképezés után vissza is engedtünk.
Elindulok a lakókocsi felé, hogy újracsalizzam a szereléket, mikor… pppíííííííí… sikít a Fox megint! Bevágok és éreztem, hogy jó hallal van dolgom. Móni kijön a lakókocsiból: „Ezt nem hiszem el, hogy nem tudok aludni!”… morgolódott, de csónakba pattant és már mentünk is a hal felé. Mire fölé értünk, 40-50 méterre elhagyta a jobbos bójámat, majd megkezdődött a csónakforgatás! Nagyon jó erőben volt a hal, csak bólogatott a kezemben a bot. Volt, hogy a 3. gyűrű is eltűnt a vízben fárasztás közben. Pár perc után már a víz tetején pihegett őkelme, feladta a harcot és Mónika hálójában kötött ki - már az első szákolás sikerült. IGEN! Matracra fektetés után 21,50 kg-os pikkelyest fényképezhettünk!
Még a parton is nagyon ficánkolt a hal - a JRC felfújható pontymatrac nagy segítséget jelentett e nagy hal védelmében! A matrac aljában és oldalában is felfújható légkamrák vannak, ezért halunk teljes biztonságban van, biztosan nem fogja magát összeverni azon 1-2 perc során, amíg a parton tartózkodik.
Sebfertőtlenítés után óvatosan visszaengedtük a gyönyörű pikkelyes pontyot. Amint megtöröltem a kezemet és csalizáshoz készültem, abban a pillanatban elsült a 3. botom is. Nagy meglepetésemre rövid fárasztás után a parton merítettük meg a torpedót. 13,70 kg-ot mutatott a mérleg.
A bottartó állványomra nézek: reggel fél 9-kor mind a 3 botom a parton van úgy, hogy mind a 3 bottal halat fogtam. A halliszt alapú polipos Monsterfish bojlinak és az édes ananászos pop-upnak együttesen olyan illata volt, amivel halaink még nem nagyon találkoztak, ezért bátran felszippantották a csalit. Próbáljátok ki otthon, vegyetek kézbe egy büdös és egy édes bojlit, szagoljátok meg külön-külön is, majd a végén egyszerre! Ugye, hogy más illata van?
Napközben kevesebb kapásom volt, 10 halat fogtam a 2 kilóstól a 18,50 kg-ig - íme, a kettő legszebb.
Eljött az utolsó éjszaka. Már csak az éjszaka hangjai hallatszottak a sötétben. Este 8-tól éjfélig három gyönyörű tükrös látgatott meg, 16-17 kg-os pontyokat fényképezhettem.
Az éjszaka hátralevő része csendesen, kapás nélkül telt. Mivel ébredés után már a pakolászás járt a fejemben, csak 2 szereléket csaliztam újra, hátha jön még valami meglepetés. Egyetlen egyszer szólalt meg a Foxom, megjött a „pakolós” halacska. Könnyen, ellenállás nélkül partig húztam, ám a szákolás után szembesültem vele, hogy 2011. évi legnagyobb amuromat sikerült kifognom!
Gyorsan mérlegeltük, 15 kg-nál állt meg a digitális mérleg! Ez hihetetlen, hogy pakolás közben is saját rekordjaimat döntögetem! Már nem húztam vissza a szerelékeket, félóra alatt megszáradt mindenünk és indultunk vissza a nagyvárosba.
Ne törődjünk bele, ha csak kisebb halak jönnek, próbálkozzunk mindig valami újjal, illetve változtassunk valamit, mert a nagy halak majdnem mindig ott vannak, csak be kell csapnunk, kapásra kell bírnunk őket!
Írta: Knitli Sándor (coyote1)
Fényképezte: Gál Mónika
