A tél folyamán – mikor a 2021-es horgásztúrákat terveztük barátaimmal, munkatársaimmal – megfogalmazódott egy ötlet: mi lenne, ha megpróbálnánk egy közös filmet készíteni a Balatonon úgy, hogy szinte egy időben a magyar tenger több pontján horgászunk bojlis módszerrel. Mindannyian gyorsan elkaptuk a „vezérfonalat” és már terveztük is a túrákat, amelyek megvalósítása folyamán sajnos az igazi tavaszi felmelegedés elkerült minket, ennek ellenére fantasztikus élményeket nyújtott a Balaton.
Keszthely (Haskó Tamás)
Mindenképpen szerettük volna, hogy legyen a filmben egy dobós szegmens is, ezt jómagam örömmel vállaltam, mert szeretem az ilyen stílusú, pörgős horgászatokat. A bevezetőben már említett tavaszi felmelegedésre számítva bíztam a nyugati medencében, ezért is esett a választásom Keszthelyre. A kikötő előtt, a parttal párhuzamosan húzódó hullámtörő kövezés szimpatikus helyszínnek tűnt már első látásra is. Több horgásszal is beszélgettem, akik sajnos nem túl jó eredményekről számoltak be, de ők is egyöntetűen javasolták a helyet, mert ha melegszik az idő, akkor bizony jó szokott lenni. Némi tanakodás után úgy gondoltam, megpróbálom én is ezen a ponton annyi változtatással, hogy lényegesen távolabb szerettem volna horgászni, mint a többiek. Ennek megfelelően némi terepfelfedezés után el is helyeztem a bójámat, amelyet az előre megtervezett keverékemmel tisztességesen meg is etettem.
Két különböző ízű csalit választottam kezdésnek, az egyik szerelékemre a Fűszeres Vörös Máj, a másikra Kókusz & Tigrismogyoró bojli került. Ezekben az volt közös, hogy mindkettőt a Big Wafters családból választottam ki. A dobós stílusú horgászat miatt tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű nagyobb halat horogra csábítanom, de azért a stratégia megtervezése folyamán szerettem volna törekedni a minél nagyobb pontyok megfogására.
Már az első este sikerült kapást kicsikarnom, ami igazán meglepett, hát még az a hal, amely elhúzta a végszerelékemet! Úgy indultam neki a túrának, hogy ha sikerül fognom egy darab legalább hat kilogrammos halat a nyolc Celsius-fokos vízből, akkor elégedett leszek, erre kapásból egy tíz feletti tövessel indítottam!
Hajnalban nem etettem meg egyből a helyemet, gondoltam, rápróbálok először legalább egy-két óra hosszára, és ha nem lesz semmi, csak akkor frissítem az etetést. A megérzés jónak bizonyult, szinte egyből visszaigazolt egy újabb nem kicsi töves. A soron következő etetést már taktikusan szétválasztottam, így a kevéske főtt magot a bója vonalától egy bő tíz méterrel visszább helyeztem el, hátha leköti az apróságokat kicsit, míg a 24 mm-es főzött bojlit azzal egy vonalba, és a szerelékeimmel is ezt a sávot, illetve még a belső oldalát horgásztam. Nem választottam kiemelkedő távolságot, próbáltam felkészülni egy esetleges oldalszélre is, amely eléggé megnehezíti a pontos távdobásokat.
A túra folyamán szép számmal sikerült pontyokat fognom, jellemzően a hajnali és az esti szürkület adta a kapások legjavát.
Nagyon élveztem a dobós stílusú balatoni horgászatot, egyértelműen kirajzolódott a túra végére, hogy igenis van potenciál ebben a technikában is – ha valaki a magyar tengerre készül horgászni, én mindenkinek csak javasolni tudom, hogy legalább egyszer próbálja ki.
Balatongyörök (Rokolya Péter, Szoják Benedek)
Hosszas szervezés után Rokolya Péter barátommal és csapattársammal húsvét hétfőn vágtunk neki a várva várt balatoni túránknak. Horgászatunk helyszíne ezúttal a Becehegy alatt található Györöki Stég volt, ez a boiliebalaton.hu weboldalán is megtalálható, illetve foglalható. Mi itt találtuk meg a számításainkat. Nagyon kényelmes, kiépített horgászhely fogadott minket vécével, napelemes töltési lehetőséggel és külön sátorstéggel. Ezek mind olyan apróságok, amik kényelmesebbé és nem utolsósorban eredményesebbé tették a horgászatunkat.
Egész hétre nagyon változékony, az évszakhoz képest is hideg időt jósoltak. Érkezésünk napján helykeresésről még szó sem lehetett. Az esti órákban is erős déli szél fújt, örültünk, hogy a szerelékeket be tudtuk húzni. A kereső peca ellenére már az első napunkon nagyon szép halakat sikerült fognunk. Hajnalra megérkezett a hidegfront 70-90 km/h-s széllökésekkel, illetve hóeséssel. Kis túlzással kapaszkodtunk a sátorba és fohászkodtunk. Vártuk, hogy csendesüljön a vihar. Ilyenkor számít sokat a nádas által szélvédett sátorstég.
A második nap délutánján tudtunk végre vízre menni és megkeresni az ígéretes helyeket. Ebben nagy segítségünkre volt egy Deeper Chirp+ halradar, illetve a már klasszikusnak számító medertapogató rúd. Összesen négy bóját helyeztünk el. Az elsőt 185 méteren, ezt végig Big Fish bojlival etettük és egy-egy bottal horgásztuk Petivel felváltva. A következő bóját 260 méteren helyeztem el, egy kemény, márgás részen, erre Fűszeres Vörös Máj golyó került. Ezek után következhettek a benti távolságok. Peti a szektorhatáron, 350 méteren találta meg a számára szimpatikus kagylós részt, ezt rögtön meg is etette, majd elhelyezte rajta az egyik végszerelékét.
A negyedik bójánk az én benti etetésem lett. Ennek 330 méteren találtam egy ígéretes, lágy iszappal borított részt sok kagylóval. Korábbi balatoni tapasztalataim alapján ez egy kihagyhatatlan terület volt. Petivel ellentétben én nem kezdtem el rögtön horgászni ezt a helyet, hanem két teljes napig csak kitartóan etetgettem. Ez annyit takart, hogy minden reggel és este fél zacskó, kb. 400 gramm Kókusz & Tigrismogyoró bojlit etettem a bójám mellé, nagyon koncentráltan. Tudtuk, hogy sok ponty van előttünk, én pedig szerettem volna szelektálni ezek közül is a nagytestűeket. Mindegyik bójánk nagyon szépen adta a halakat, az igazi meglepetés viszont akkor következett, amikor elkezdtem horgászni az előetetett helyet. Ez a stratégia és a helyválasztás olyan jól sikerült, hogy rögtön az első behúzásokat követően három darab 15 kiló feletti halat sikerült fognom. A legnagyobb megközelítette a 17 kilót. Időközben Peti sem tétlenkedett, egy 16 kiló feletti nyurgával igyekezett tartani a lépést. Hogy miért éppen a Kókusz & Tigrismogyoró bojlit választottam erre a szelektív horgászatra? A válasz pofonegyszerű: nem tartalmaz hallisztet, és a színe sem hivalkodó. E tényezőknek és a jól felépített etetésnek köszönhetően tudtam ennyire hatékonyan szelektálni a nagytestű pontyokat.
Felpörögtek az események, sorra érkeztek a szebbnél szebb halak. Két napon keresztül megállás nélkül jártuk a vizet. Szinte nem volt olyan pillanat, hogy egyszerre mind a négy szerelékünk bent legyen a vízben. Kezdtünk nagyon elfáradni, azért egy ilyen horgászat nagyon igénybe veszi az embert. A halak mérete viszont nem változott, még ha a fejünk tetejére álltunk sem. Egyik ponty követte a másikat 10-14 kiló között. Egy kellemes vacsora után – amelyet két kapás is félbeszakított – úgy döntöttem, nem húzom már vissza a szerelékeimet. Kilátástalannak láttam a helyzetet és nagyon fáradt voltam. Úgy döntöttem, pihentetem az etetéseket és legalább én is újult erővel vágok neki az utolsó 24 órának. Hamar elsültek Peti botjai is, így rövid időn belül ő is csatlakozott hozzám.
Másnap már kora reggel visszahúztuk a szerelékeket és nekivágtunk az utolsó napnak. Nekem a jobb oldali botom egész nap adta az átlagméretű halakat. A másik kapásjelzőm viszont egészen estig néma maradt. Este 8 óra magasságában jártunk, amikor megint elfüstölt a jobb oldali botom. Partról kezdtem meg a fárasztást, majd kisvártatva érkezett egy lassú, ejtős kapás a bal oldali botomra is, ami egész nap hallgatott. Kértem Peti segítségét, viszont azt a botot adtam át neki, amellyel már egy ideje fárasztottam. Tudtam, hogy nekem a másik bot kell. Peti már megszákolta az első halat, 13 kiló körüli, átlagméretű pikkelyes volt. Ezt gyorsan visszaengedtük, ezzel szabaddá téve a merítőt. Éreztem, hogy nagyon nagy súlyt húzok, a hal komótosan oldalazott, emiatt nagyon lassan tudtam közelebb húzni a parthoz. Mikor beért az előtétzsinórom csomója, már a torkomban dobogott a szívem. A nap épp lebukott a hátunk mögött, ezért a fejlámpám fényénél pillantottam meg először az óriást. Petivel egyszerre nyúltunk a merítőért, majd ahogy felbukkant még egyszer, az ellenfelem alá csúsztattam a merítőt. Ahogy belenéztem a merítőbe, nem volt több kérdés. Egy hét kemény munkája és fáradalma volt mögöttünk, és az utolsó este valóra vált az álmom. 20+ a Balatonból! A halat letároltuk a hitelesítés miatt, majd nyugovóra tértünk. Az örömöm leírhatatlan volt, de még mindig tartogatott meglepetéseket a magyar tenger. Túránk utolsó reggelén, már pakolás közben jártunk, amikor megérkezett Petinek is a „Big” egy közel 19 kilós, sebhelyes pikkelyes formájában. Ezzel felkerült a korona a 6 napos túránkra. Közel 500 kilós összsúllyal és 13 kiló feletti átlagsúllyal zártuk ezt a felejthetetlen horgászatot. Nagyon kimerültünk, de ez a pár nap megért minden fáradtságot.
Balatonmáriafürdő (Erdélyi Tamás)
Ádám és Roland barátommal mi a Balatonmáriafürdőn található Polgár utcai strandot választottuk túránk helyszínéül. Ez bárki számára foglalható a boiliebalaton.hu weboldalon keresztül. A hely sajátossága, hogy egy nádnyiladékban helyezkedik el, így a melles csizma használata nélkülözhetetlen.
A déli parton a szabályok értelmében 450 méterig húzhatunk be, melyet maximálisan ki is használtunk. Helykeresés, bójázás során szembesültünk vele, hogy már 350 méteren 3 méteres vizünk van, mely egészen 3,8-3,9 méterig mélyült a maximális távon. Itt kemény részeket már nem találtunk, viszont annál nagyobb iszapot igen.
Én kimondottan szeretek iszapon horgászni, így örültem, amikor tapogató rudam segítségével közel 40 centis, egészséges iszapot tapogattam, melyben jól hallhatóak voltak a rúdnak ütődő kagylók. Nem volt kérdés, hogy ezeket a részeket megjelölöm. Bójáinkat 380 méter is 450 méter között helyeztük el, próbáltunk minél több sávot lefedni annak érdekében, hogy megtaláljuk a vonuló halakat. Döntésünk helyességét a halak igazolták, hisz az éjszakai órákban Roli kezdte meg a halfogást, majd a hajnal engem is egy szép tövessel ajándékozott meg a benti bójáról.
Erre a túrára két különböző csalival készültem, melyek szöges ellentétei egymásnak. A kinti távra a Kókusz & Tigrismogyoró bojlit némi natúr tigrismogyoróval megspékelve szórtam, míg bentre kizárólag a Fekete Tintahal golyó került. Döntésemet nagyban megkönnyítette az, hogy Petiék és Tomiék már túl voltak 1-1 sikeres túrán előttem, így az ő pecáikból levonva a tanulságot tudtam választani. Rövid időn belül a halak visszaigazolták, hogy ezen a túrán melyik íz az, ami a kedvükre van, ezért 2 nap után a kinti távot elhagytam, és bentebb, kizárólag a fekete tintahalas bojlival kerestem a halakat. A csali minden esetben a termékcsalád wafters változata volt szimplán, vagy duplán.
Az alkalmazott végszerelékeket sem bonyolítottuk túl társaimmal. A szabályok értelmében elhagyósra szerelt szerelék esetében ólomsúly használata nem megengedett, így mi ezt kővel oldottuk meg, mely tökéletesen tette a dolgát. Emellett használtunk egy csúszó, ún. running riget is, melyen 250 grammos súly elégségesnek bizonyult.
Kétféle előkét használtunk a túra a során, az egyik egy sima, kis szilikon csövecskével ellátott hajszálas előke, illetve a későbbiekben bevetettünk egy ún. Bollocks riget a nagy halak reményében, bízva szelektív tulajdonságában.
Azért az megfigyelhető volt, hogy nappal csak elvétve volt kapásunk, a halak nagy része az éjszakai, kora hajnali órákra volt várható. Ezekben az órákban többször is volt dupla kapásunk, és szerencsére egy nagy vágyam is teljesült azzal, hogy a 4. reggelen összejött egy tripla kapás, így egy emlékezetes képpel gazdagodtunk.
Összességében elmondhatom, hogy egy sikeres túrát tudhatunk magunk mögött, hisz halfogásban nem volt hiány, de ami talán még fontosabb, hogy nagyon jól éreztük magunkat itt, a Balatonon, és biztosra veszem, hogy hamarosan visszatérünk.
Szerző: Haskó Tamás, Rokolya Péter, Erdélyi Tamás
Videó: Takács Péter, Barna Lajos, Szoják Benedek
