Nyár derekán, a forró délutánokon nincs is jobb, mint kisétálni a közeli csatornához, amely Gellér község mellett húzódik. A környék csendes, a vízpartot zöld növényzet öleli körül, és mindig van valami különleges a levegőben – talán a természet közelsége vagy a horgászat izgalma. Gyerekkorom óta különleges hely számomra ez a csatorna. Emlékszem, kiskoromban itt tanultam meg biciklizni és a vízpart menti ösvényeken száguldoztam. Még ma is, amikor időm engedi, előveszem a bringát és eltekerek ide, hogy újra átéljem azt a szabadságot, amit gyerekként éreztem, miközben az óvatos halak jelenlétét figyelem. A csatorna sosem hagy cserben, különösen a nyári éjszakákon. Több szép halat is sikerült fognom itt, köztük pontyokat, amelyek mindig komoly küzdelemre késztettek, és több amur is horogra akadt. Az éjszaka csendjében csak a víz halk csobbanása és a halak mozgása töri meg a nyugalmat – ilyenkor érzem igazán, miért szeretek horgászni.
A csatorna partján van egy eldugott kis hely, amelyet évekkel ezelőtt fedeztem fel. Akkor még benőtte a gaz és tele volt lehullott ágakkal, de idővel kitakarítottam, és most egy igazi kis horgászparadicsom lett belőle. Itt mindig nyugalmat találok, távol a világ zajától. Ez a kis zug csak az enyém, ahol kedvemre élvezhetem a természetet és a horgászatot. A legjobb ebben a csatorna melletti kis zugban, hogy szinte senki nem jár erre. Az egész környék csendes, magányos; csak én szoktam ide kijárni horgászni. Nincsenek zajos emberek vagy zsúfolt partok – itt teljesen el tudok merülni a természetben és a horgászat élvezetében. Ez a hely valahogy mindig megőrzi a nyugalmát, mintha csak rám várna.
Rengeteg időt szántam ezekre a horgászatokra. Sok éjszaka telt el a parton ülve, a víz csendes fodrozódását figyelve. Általában délután indultam útnak, amikor a napsütés már kezdett enyhülni, de előfordult, hogy nappal is kimentem, ha úgy éreztem, vár rám a csatorna. Minden alkalommal izgalommal készültem, hiszen sosem lehetett tudni, milyen fogás vár rám azon a napon.
Az első két éjszakán igazi meglepetés várt rám. A kisebb halak szinte azonnal rátaláltak a csalira, de a legnagyobb élmény az volt, amikor amurok is horogra akadtak. Pontosabban, egy 10 kg feletti, gyönyörű amur fogásával kezdődtek a komolyabb sikerélményeim. Az éjszakai horgászat során minden új fogás újabb izgalmat hozott, és a csatorna egyre inkább egy titkos paradicsommá vált számomra.
Az első pár éjszakán magvakkal etettem, főként kukoricával és tigrismogyoróval, mivel tudtam, hogy ezek mindig vonzóak a halak számára. Aztán kicsit kísérleteztem és kétféle bojlival is próbálkoztam: az egyik halas ízesítésű, a másik kukoricás volt. Az etetést aprólékosan, fokozatosan végeztem, így igazán figyelhettem a halak reakcióira. Ahogy telt az idő, a taktika egyre inkább meghozta az eredményét, a fogások folyamatosan érkeztek. Ez az etetési módszer biztosította, hogy a halak ne csak időnként, hanem rendszeresen megjelenjenek horgászhelyem környékén.
Az egyik botommal kifejezetten finomabb horgászatot folytattam, mivel a csatornán a halak néha óvatosan kapnak. A másikkal erősebb, nagyobb halakra koncentráltam, így mindkét bot különböző technikát igényelt. Ez segített, hogy minden helyzetben a megfelelő módszert alkalmazva növeljem fogásaim esélyét.
A két botot tudatosan távolabb helyeztem el egymástól, hogy minimalizáljam a halaknak okozott zűrzavart. Ezzel a módszerrel biztosítottam, hogy ne zavarják egymást, és mindkét horgomnak legyen elegendő helye a vízben, így nagyobb eséllyel akadhattam halra. Ez különösen fontos volt azokon az éjszakákon, amikor a halak érzékenyebbek voltak.
Az egyik éjszakán, amikor a csatornán aludtam, éjjeli egykor egy igazán hangos kapásra ébredtem. Azonnal felugrottam és odarohantam a bothoz. Amikor megfogtam a botot, éreztem, hogy valami hatalmas küzdelem vár rám. Végül sikerült megfognom a csatorna egyik legnagyobb halát, egy 15 kilogrammos tőpontyot! Az érzés leírhatatlan volt, ahogy a vízből kiemeltem azt a szép, erőteljes halat – egy igazi, megérdemelt jutalom a sok éjjelen át tartó türelemért.
Hihetetlenül boldog voltam, amikor végre megfogtam. Az adrenalin teljesen elöntött, és úgy éreztem, hogy az egész horgászatért megérte várni. Egy ilyen hatalmas halat megfogni egy kis csatornából – nem mindennapi élmény! Az érzés, hogy sikerült legyőznöm egy ekkora halat, olyan elégedettséggel töltött el, amit talán csak a legnagyobb fogások adhatnak.
Ez a kis csatorna mindig is különleges hely marad számomra. A horgászat nemcsak egy hobbi, hanem egyfajta kikapcsolódás és feltöltődés, ahol a természet közelségét élvezhetem. A hosszú éjszakák és a türelem mindig meghozzák a gyümölcsüket, ahogy azt a 15 kilós tőponty is bizonyítja. Minden egyes alkalommal, amikor ide kijövök, érzem, hogy a csatorna még sok meglepetést tartogat számomra, és ezért érdemes újra és újra visszatérni.
Írta és fényképezte: Beke Barnabás
