Mint a címből is kiderül, ezen a tavaszi túrán egy nem átlagos balatoni helyre látogattam el. Sajnos egyre kevesebb a Balaton környékén az érintetlen környezet. Ha behúzni szeretnénk, akkor általában strandokon, stégeken foglalhatunk helyet. Különösen szerencsés vagyok, hogy az ébredő természetet egy igazi vad partszakaszon, a szentgyörgyi erdőben csodálhattam napokon keresztül. Ugyan sok nehézséggel járt ez a túra, a szép környezet mellett szép halakban is gyönyörködhettem.
Már jóval a túra előtt sejtettem, hogy a legnehezebb feladatunk a kisebb halak szelektálása lesz. Tavasszal itt különösen sok 10 kg alatti egyed gyülekezik, és ez komoly problémát jelent, ha a nagyobb halakra pályázunk. Ezért is örültem nagyon az új 30 mm-es bojliknak.
Két ízvilágot vittem magammal. A Coconut-Tiger nem véletlenül a kedvencem, sok vízen bizonyította már szelektív hatását. Mellé még a Spicy Red Liver bojlira esett a választásom, amely pedig a hideg víznél működik különösen jól. Úgy gondoltam, hogy legalább az egyik minden bizonnyal működni fog.
Már első éjszaka kapásra keltem. Ezt az érzést különösen szeretem… Nagy meglepetésemre az első halakat a Coconut-Tiger adta.
A következő hal már egész szépnek bizonyult a maga közel 14 kilójával.
A szerelékemet, szokásomhoz hűen, nem bonyolítottam túl. 230 g-os inline ólmok kerültek az 50 méternyi 55-ös Record Carp előtétemre, majd egy quickchange és egy egyszerű, 18 centis, N-Trap-ből kötött előke a kedvenc Krank horgommal.
A 270 m-en lévő bójámra került a Kókusz-Tigrismogyoró, míg 350-re a Fűszeres Vörös Máj. A közelebbi helyre kerülő végszerelékemre egy szem 24 mm-es, kiparafázott bojlit csaliztam, míg a távolabbira egyből 30 mm-eset.
Az első éjszaka után sokat töprengtem. Vajon finoman esznek, és nem kellett nekik a 30-as golyó? Vagy a távolsággal van baj? Ritkán fordul velem elő, hogy a kevésbé attraktív bojlira érkeznek csak kapások. Második éjjel jött a válasz, hiszen csak a távolabbi botomra jelentkeztek a halak. Kettő kapásom volt, ami egy kisebb, valamint egy 13,5 kg-os pontyot eredményezett.
Ezután kezdett bonyolódni a helyzet. Feltámadt a szél, felkerült a másodfokú viharjelzés… Még a nappali órákban jött egy kisebb hal, de a szerelékemet már nem tudtam visszahúzni.
A rossz idő és a vihar nem akart távozni… két napig nem tudtam horgászni.
Még 3 nap volt vissza a túrából, amikor végre csendesült az idő. Viszont a vihar elhaladtával nagyon éhesek lettek a kisebb halak, ezért az etetéseimtől jóval arrébb raktam le a szerelékeimet 30 mm-es bojlikkal csalizva. Ez szerencsére működött, hiszen utolsó előtti éjjel egy 12, majd hajnalban egy közel 15 kg-os ponty látogatott meg.
Az utolsó éjszaka sajnos már nem adott értékelhető halat. Pakolás közben persze annyira nem bántam, hogy nem voltam fent egész éjjel… Összességében pedig boldogan mentem haza, következőleg remélem, kijön a várva várt pocakos!
Írta: Fehér Boga Pál
Képek: Kiss Levente, Fehér Boga Pál
