Helyszín ismét a Látóképi-víztározó, ahol egyre több és nevesebb horgász fordul meg. Ebben az írásban a 2015-ös horgászévről és a 2015-ös év egyik legszebb és legeredményesebb éjszakájáról fogok beszámolni.
Ismét a Látóképi-víztározón jelentkezem, ami a természeti viszontagságok miatt egyre vadregényesebb vízé válik. Mivel ez a tó nem ma keletkezett és a partján növekvő fák egyre öregebbek, sok fa a vízbe dől. Ez nem minden esetben rossz dolog, mivel ezek a területek nagyon jó haltartó helyekké válnak. Persze van ezeknek hátránya is, mivel sok hal tudja, hogy ez egy jó menekülési esély, és sajnos sokszor a halak sikerrel járnak.
Az idei év sok meglepetést okozott nekem, amikben voltak jó és rossz élmények is. Ebben az évben az első meglepetés az volt, hogy már az első horgászatokon sikerült pontyot fognom, és szerencsére ezt sikerült megismételni az egész év folyamán… :)
Sok halat sikerült fogni a Haldorádó pácolt kukoricáival és elég jó csalinak találtam a Haldorádó főzött-panírozott ananászos bojliját, amivel sok szép halat sikerült fognom, bár sajnos nem voltak valami nagyok. Etetni a Haldorádó kínálatából a tejsavas FermentX kukoricát és a Carp Boilie Mixet használtam. De amivel sikerült életem halát megfogni, az nem más, mint egy szem ananászos SpéciCorn kukorica és egy szem 16 mm bojli. Ezzel a csalikombinációval horgásztam azon a „tökéletes” hétvégén.
Az a hétvége is úgy kezdődött, mint minden más hétvége, hiszen pénteken kb. 6 óra felé kiértünk a vízpartra. Azonban most nem a szokásos helyemre ültem le, hanem egy számomra ismeretlen helyre. Gyors táborépítés után összeraktam a felszerelésemet és elkezdtem egy ígéretes helyet keresni, ahol halakat sejthettem. Találtam is egy jó helyet, amely egy kis törés volt: előtte kb. 1 méterrel kemény aljzat, utána viszont iszap volt. Megkezdtem az etetést, aminek a stratégiája az volt hogy létrehoztam egy alapozó etetést kukorica, tigrismogyoró és búza keverékéből, majd az etetés bal oldalát megszórtam dobócső segítségével többfajta bojlival, ami kb. 5-10 m2 területen terült, de kb. a 60%-át egy 1-2 m2-es helyre szórtam. Az egyik végszerelékeket kukoricával csalizva a „kukoricás” etetésen, a másikat pedig bojlival és egy szem SpéciCornnal a bojlis etetésre juttattam be.
Az első éjszaka elején egy szép keszeget sikerült fognom. Az este további része csendesen telt, majd hajnalban egy erőteljes, húzós kapásra keltem, de sajnos a bevágást követően elszakadt a zsinór. Nagy „szerencsémre” a másik botomat összeszedte, de sajnos 1 perc múlva leakadt, de a szerelék legalább meglett. Napközben egy kapás se volt - mondjuk, ez nem volt meglepő, hiszen ezen a tavon javarészt éjszaka lehet halat fogni.
Eljött a második éjszaka. Sötétedés előtt megismételtem a pénteki etetést. A kapás nem váratott sokat magára, fél 11 körül ismét egy erőteljes kapásra keltem és sikerült a túra első pontyát megfognom, aminek a súlya 5,5 kg volt. Ekkor még legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mi fog még történni ezen az éjszakán.
Volt egy furcsa megérzésem, hogy nemsokára lesz még egy kapásom, magam sem tudom, miért gondoltam ezt az előző éjszaka történései után, de valamiért leültem a sátram előtti székre és vártam. 1,5 órás várakozás után megérkezett a kapás, és a fárasztást követően kiderült, hogy egy 5,2 kg-os ponty volt az elkövető. Ezek után dobócsővel bejuttattam az etetés bal oldalára kb. 30 szem bojlit, majd lefeküdtem aludni.
Hajnal fél 3 körül gyenge kapásra keltem. A bot megemelése után a hal nem tűnt nagynak, kezdetben azt hittem, hogy egy keszeg, mivel a hal megindult a part irányába. Mikor a parttól 15-20 méteres távolságba ért, hirtelen meggondolta magát és kb. 20 méter zsinórt vitt le az orsóról. Ekkor már gondoltam, hogy nem keszeg lesz… :)
Mikor vissza tudtam húzni a halat a part közelébe, akkor még mindig nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz. Magamban azt gondoltam, hogy egy 7-8 kg-os ponty lesz, hiszen nem tűnt hosszúnak. 10 perces fárasztás után sikerült megszákolnom. Megpróbáltam kiemelni a halat egy kézzel - arra számítva, hogy nem olyan nagy -, de mikor majdnem belebukfenceztem a tóba, akkor tudatosult ténylegesen bennem, hogy ez egyéni rekord lesz. Pár másodpercig megpihentem, majd az adrenalintól felpörögve sikerült kiemelnem a halat. A szomszéd horgász persze nem a csobogásra kelt fel, hanem az „aztakurv@” kijelentésemre. Mérlegelés után derült ki, hogy beléptem a 15+-os csapatba, mivel a hal pontos súlya 15,32 kg volt. Ezek után persze nem nagyon tudtam aludni. A hal természetesen visszakerült a Látóképi-víztározóba.
Köszönöm a figyelmet! És végül a 2015-ös horgászév pár szép hala és pillanata:
