A tavaszi balatoni túránk végén élményekkel feltöltődve köszöntünk el ettől a mesés víztől. Már akkor eldőlt, hogy a jövőben a tó különböző pontjain szerencsét fogunk próbálni. Az őszi időszakra már eléggé be voltunk táblázva más helyszínekre tervezett túrákkal, de rövid egyeztetés után a srácokkal úgy döntöttünk, hogy lemondunk ezek közül egyet, hogy októberben ismét vissza tudjunk térni a Balatonra…
Mivel már a tavaszi szezon végénél jártunk, tudtuk, hogy helyszínt találni őszre nem lesz egyszerű, illetve a vírushelyzet miatt a tavaszi IBCC-t is őszre tolták, így az NBBH-val együtt már két ideális hét is kiesett a lehetőségek közül. A www.boiliebalaton.hu oldalt lapozgatva leszűkült a kör. Eldőlt, hogy ismét Balatonmáriafürdőn verünk tábort, de ezúttal a Központi Strandon.
Bíztunk benne, hogy az időjárás is elfogadható lesz ebben az időszakban, reméltük, hogy a víz hőmérséklete nem csökken túlságosan 15 fok alá. A túra előtti héten minden nap nyomon követtem, miként változik a vízhőfok, és sajnos drasztikusan csökkent. A peca kezdetére már 12 fok alatt volt, illetve a légnyomás is 1030 hPa fölé kúszott. A körülmények ellenére is igyekeztünk pozitívak maradni, bíztunk a túra második felére jósolt frontban.
Tudtuk, hogy amíg verőfényes napsütés és szélcsend van, addig nemigen kell a gyakori kapások miatt izgulni. Hát, így is lett. A front érkezéséig kizárólag a kora hajnali, még sötét órákban tudtunk 1-1 kapásig eljutni.
A tavaszi túrán megszerzett tapasztalatokat alapul véve választottam ki a csalogató anyagokat. Akkor a Black Squid magasan vitte a prímet, így úgy döntöttem, hogy ezt az egy csalit hozom magammal. Az erősen hűlő víz miatt, most a folyékony attraktánsoknak is jutott szerep. A csalizásra szánt wafterseket a peca előtti hetekben gyakori rendszerességgel aromáztam. Amint beszívta a rájuk locsolt liquidet, ezt pótoltam.
Etetésre 20 doboz bojlit vittem magammal, melyet a 2 bójára igyekeztem beosztani a túra ideje alatt. Aki a Balatonon tervez több napot horgászni, az mindenféleképp számoljon ehhez hasonló mennyiséggel.
Úgy tűnt, hogy a hét közepére jósolt frontot a halak előbb megérezték, mint mi. Szerda reggel a semmiből, minden előjel nélkül egy füstölős kapásra lettünk figyelmesek. Hirtelen csak kapkodtuk a fejünket, pár másodpercig nem is tudtuk, hogy ez miféle-kiféle. Nem a jól megszokott pittyegés volt – a nagy távolság miatt ez a megszokott –, csak füstölt a jelző. Ádi kiáltott fel, hogy „Ez az enyém!”, és már indult is a hal után.
Együtt örültünk a sikernek. Reméltük, hogy a folytatás is hasonlóan jól alakul majd. A nappali órák ismét kapás nélkül teltek, de tudtuk, hogy estére tovább fog csökkeni a légnyomás, és szelünk is lesz.
Igazán fárasztó éjszakán voltunk túl, hisz hajnalig óránként jártuk a vizet. Időközben a másodfokú viharjelzést is felkapcsolták az erőteljes szél miatt, így már nem tudtunk vízre menni. A pihenést egy nagy reccsenés zavarta meg.
Amikor kimásztam a sátorból megnézni, mi is történt, valami furcsára lettem figyelmes. Hol a víz?! Az előttünk az éjjel még térdig érő víz eltűnt. A csónakok szárazon, a rod-podok alatt sem volt víz.
Délutánra csillapodott a szél, a víz is lassan visszajött. A másodfokot visszavették első fokra, így az utolsó éjszaka előtt vissza tudtuk húzni szerelékeinket. Kicsit tartottam tőle, hogy az óriási szél beljebb tolta a halakat, és a hátralévő rövid időben már nem húzódnak vissza az etetett sávba. Kora reggel egy erős kapás ugrasztott az ágyból. A fárasztás végén egy óriási tövest szákolhattam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez az eddigi legnagyobb balatoni pontyom. Mikor a partnál kiemeltem a vízből, akkor éreztem, hogy ez közel lesz a 20-hoz. Sejtésem a mérlegelésnél beigazolódott.
A túra vége felé egyértelművé vált, hogy míg tavasszal a dupla csali volt a nyerő, most pont ennek ellentéte működött: kizárólag 1 szem csalival tudtam kapást elérni. Külön öröm volt számomra, hogy Ádinak is és nekem is sikerült új balatoni rekordot dönteni. Rolinak ez a peca most kevésbé sikerült jól, ezért a jövőben még biztosan revánsot veszünk.
Írta: Erdélyi Tamás
