Az idei év utolsó bojlis túrájának is sajnos vége. Azt beszéltük, hogy még mielőtt tavaink teljesen befagynak, összehozunk egy közös pecát cimborámmal. Sajnos külföldi munkája miatt elég keveset jár haza, ezért is volt nehéz lefixálni, hogy mindkettőnknek jó legyen az időpont, de végül sikerült. Jómagam sajnos csak 24 órára tudtam lemenni, de az 5 fokos víz és a szeles idő ellenére tanulságos horgászatban volt részünk.
A bevezetőben már említettem, hogy egy napra tudtam lemenni Mórra, az Ezerjó Major Horgásztóra. Sajnos munka miatt később érkeztem le, mint szerettem volna, azonban Dávid már előttem három napja lenn volt. Folyamatosan beszéltünk telefonon, azt mondta, a kisebb méretű csalikat jobban húzzák a finoman táplálkozó pikkelyesek.
Az 1/1-es faházba szerda reggel érkeztem meg, éjjeles műszakból mentem le egyből a tóra. Gyors jegyváltás és beszélgetés után kevertem is be az etetőanyagot és micropelletet, amiből a pasztaólomra és az etetésre is szántam.
Két dőlőbóját rakott le horgásztársam már az előző napokban, az egyiket a parttól kb. 80 m-re, a másikat pedig 100-ra. Azt beszéltük meg, hogy nem tökölök és behúzom az egyik szerelékemet a közelebb lévőhöz, a másikkal pedig tőle balra fogom keresni a halat. Nagyon kevés pellettel és csemegekukoricával etettünk. Én 3 féle csalival készültem, 16 mm-es oldódó halas és ananászos, meg fűszeres bojlikkal. Hideg vízi horgászataim során ezeket szoktam felfűzni a horogra leggyakrabban, ha csak a helyzet mást nem kíván.
Miután behúztuk a szerelékeinket, végre megreggelizhettem. A délelőtt kapástalanul telt. Még sikerült egy órácskát is bebólintanom. Miután felkeltem, megbeszéltük, hogy körülnézünk kicsit csónakkal és Dávid egyik szerelékét bevisszük és le is tesszük. A mellettünk lévő 1/2-es faházban nem voltak, ezért onnan is nyugodtan tudtunk horgászni.
A parttól 150 m-re találtunk egy jó helyet, ahova letettük az egyik szereléket és minimálisan etettünk is oda. Én úgy voltam vele, nem húzok máshova, nagyon bíztam a helyben, ahova pecáztam, mert nagyon jó haltartó. Az előző napokban is szinte csak éjjel volt kapás, ezért nagy reményekkel készültünk az éjszakára. A fejlámpákat beélesítettük, hogy ne a sötétben kelljen kapkodni, ha beindulnak a kapások.
A délután folyamán horgásztársamnak sikerült pár kisebb pontyot fognia a 150 m-en etetett helyről, míg én egy kapásig se bírtam eljutni, pedig próbálkoztam szinte mindennel, ami eszembe jutott. Aggasztott minket, hogy napközben ilyen gyér volt a kapásindex, ezért csalifrissítés céljából kitekertük és újra behúztuk szerelékeinket.
Vacsorára rendeltünk két pizzát a helyi pizzériából. Még ki se ért a futár, mikor finom kapásra vágtam be. Éreztem, hogy nagyobb súlyú hallal van dolgom. Rövid fárasztást követően sikerült megmeríteni első pontyomat. Ezen fellelkesülve a kaja után főztem egy jó adag kávét, hogy a koffein ébren tartson minket az utolsó órákban (majd otthon pihenünk!). Az éjszaka kegyes volt hozzánk, sikerült még jó pár pontyot a bölcsőbe tenni. A halak súlya 2 és 12 kg között volt. Én az édes ananászos, halas és fűszeres golyókkal fogtam, horgásztársam pedig kizárólag kolbászos Magyar Betyárral tudta kapásra bírni a bajszosokat.
Nem fogtunk annyi halat, mint nyáron, viszont így, a szezon végéhez közeledve jól zártuk ezt az évet. Reméljük, hogy a 2018-as év is hasonló sikereket tartogat számunkra!
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
Fotók: Csigó Dávid
