Közel egy év telt el, amikor utoljára itt jártam Tiszai Andris barátommal. Bár a lakhelyemtől ez a tó elég komoly távolságra található, azért ide bármikor örömmel érkezem, ha tehetem. Viszont a mostani túrára egy már megszokott társasággal érkeztünk. A túra időtartama 1 hét volt, mely nem kizárólagosan a horgászatról szólt, hiszen egy 2 napos Haldorádó Nyílt Nap is része volt e kirándulásnak. Erről majd az írás 2. részében fogok beszámolni Nektek.
Első körben arról írok, hogy mely helyeket foglaltuk el ebben az 1 hétben a srácokkal. Mindenképp úgy szerettük volna, hogy azért a társaság viszonylag közel lehessen egymáshoz, ezért a Faházas-tó 1-es és 2-es állása mellett-, a Nomád tó 4-es állását foglaltuk le. Ez tűnt a leginkább praktikusnak és kézenfekvőnek. Azt meg kell említenem, hogy e horgászaton a 2-es álláson voltam Novák Dávid barátommal.
A hosszú utat egy alapos helykeresés követte. Egyikünk sem horgászott még ezen az álláson, ezért evidens volt, hogy tüzetesen átvizsgáltuk a medret. Különösebb haltartók, mederkülönbségek nem voltak fellelhetőek, viszont itt is, mint szinte mindig, első körben az iszaposabb részekre fektettük a nagyobb hangsúlyt.
Központi etetésünket bójával jelöltük meg, ahol egy igazán széles, iszappal tarkított részt találtunk. Ezenkívül 2 másik spotra helyeztünk végszerelékeket a túra elején. Nekem jutott a hely bal oldala, ahol egy elég sekély részt vallattam.
A nádfalhoz közeli, a tóhoz mérten is viszonylag sekélyebb vízbe helyezett szerelék gondolata mögött egy fontos információ lapul. Hiszen ez egy májusi horgászat volt, és ha meghalljuk e hónap nevét, akkor azt gondolom, azonnal mindenkinek a ponty ívás jut eszébe. Ahogyan ezt megtudhattuk a tó ikonikus arcától, Huba Dávidtól, a Faházas-tavon ebben az időszakban eddig ez nem volt jellemző. De ugye, ahogy szokták mondani, a kivétel erősíti a szabályt, és bizony a halak egy része már túl is volt az íváson, így kapva kaptam az alkalmon és bíztam abban, hogy a tó sarkában a sekély részen így nagyobb eséllyel fog megfordulni a hal. Ezt a helyet csak és kizárólag egy szénhidrátos, tigrismogyorós bojlival etettem, mégpedig nagy kedvencemmel, a Max Motion Boilie Spanyol Mogyoró változattal 16 és 20 mm-es méretben.
Fontosnak tartom, hogy ne mindig csak a szépet és a jót írjuk le vagy mondjuk el. A horgászat eleje számomra nem túl fényesen indult, hiszen 3 kapásból 2 meg sem akadt. A 3. és egyetlen megakasztott hal pedig egy kőkemény fárasztás végén lemaradt a part közelében felnőtt óriási hínármezőben. Nem bocsátkozom találgatásokba, de ha csak azt értékelem, hogy milyen erővel és hogyan küzdött ellenfelem, akkor azt hiszem, joggal gondolom, hogy talán életem eddigi legkomolyabb és legfájóbb halvesztése volt ez. „Mit lehet ilyenkor tenni?”, kérdezgettem magamtól elég sűrűn az elkövetkezendő órákban. Természetesen nem volt arra idő, hogy benne ragadjak ebben a negatív spirálban, így arra a döntésre jutottam, hogy első körben a rövid, 3 méteres botokat hosszabbakra cseréltem abban bízva, hogy a bot paramétereit kihasználva könnyebben tudom majd irányítani következő ellenfelem és végül sikerrel tudom partra segíteni.
A 3. nap hajnalán végre megszakadt a rossz sorozat, egy 23 kilogramm feletti, vaskos pikkelyest tarthattam a kezemben. Szokás mondani, hogy mindig az első hal a legnehezebb. Mit is mondhatnék? Azt hiszem, ezzel egyetértek.
A túra feléhez közeledve idejét láttam, hogy többféle előketípust is kipróbáljak. Kezdetben a süllyedő csalikat részesítettem előnyben, látva viszont, hogy mennyire nehezen bírhatóak kapásra a halak, különféle pop-up rigek is előkerültek a táskámból. Nagyon bizakodó voltam, hogy néhány változtatás elegendő lesz majd a sikerhez.
Végre kiegészült a csapat is, mindenki megérkezett, hiszen munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudott mindenki a túra elejétől részt venni. Ennek örömére mindezt egy közös képpel koronáztuk meg.
Jöjjön most pár kép – a már megszokott módon – a pecán készült ételekről. A társasággal egyetértésben vagyunk ebben a témában is, hogy egy ilyen összejövetelnek a tábori élet mellett mindig fontos kellékei lesznek a jó ételek, valamint a közben folytatott hasznos beszélgetések és eszmecserék.
Mint említettem, ezen a túrán első körben Dávid barátommal horgásztam, aki hasonlóan nehezen indította a pecáját, és sajnos jutott neki is a vesztett kapásokból. De az ő rossz sorozata sem tartott sokáig, hamarosan egy gyönyörű tövest tarthatott a kezében. Ezzel a képpel zárom is írásom első részét. Tartsatok velem a következőben is!
Írta: Ördög Erik
Képek: Ördög Erik
