Mikor ősszel először látogattam el a Bácsbokodi Felső-tó partjára egy rövidebb horgászatra, csupán egyetlen pontyot sikerült fognom e csodás egyesületi vízből, ezért elhatároztam, hogy tavasszal mindenképpen visszatérek és revánsot veszek a halakon. Így mikor Rokolya Péter barátom felhívott, hogy csatlakozzak hozzá és egy másik barátunkhoz egy húsvét utáni, 72 órás túrára nem volt kérdés, hogy megyek-e.
Az időjárás igen kegyesnek mutatta magát, hiszen az előző heti esős, napközbeni 5-6 Celsius-fokokat felváltotta az igazi, tavaszi napsütéses 20 fok körüli idő, így abban bíztunk, hogy ez a halak kapókedvére is pozitívan fog hatni, de elképzelni sem tudtuk volna azt, ami várt ránk.
Néhány hasznos információ a tóról:
A tórendszer 2 tóból áll, az Alsó- és Felső-tóból, melyek közül a Felső-tavat alakították ki célzottan a nagyhalas, bojlis horgászathoz. A terület kezelője a Bácsbokodi Sporthorgász Egyesület, akik rendszeresen végeznek telepítést mindkét vízen. A nagytestű halak felső méretkorlátozásának, valamint a kiváló és rendszeres halőrzésnek köszönhetően a tavakban sok szép nagytestű ponty és amur él, közöttük több 15-20 kg közötti példány is, emellett nem ritkák a nagytestű csukák, és 1-2 kiló közti kárászok sem. A Felső-tavon 6 stég található, ezekről lehet horgászni, a parton sátrazási lehetőség adott, illetve igény szerint kibérelhető horgásztanyát is ajánl az egyesület az ide érkező horgászoknak. A szabályokra most külön nem térek ki, azokat mindenki elolvashatja az egyesület honlapján, a bacsbokodi-peca.hu oldalon.
Az engedélyek kiváltása közben megtudtuk, hogy jó hatással volt a halakra a hirtelen felmelegedés, napok óta érkeztek a hírek a szebbnél szebb fogásokról. Így még nagyobb izgalommal és elszántsággal siettünk a tópartra, hogy minél hamarabb bevethessük kézségeinket mi is. Mivel a 6-ból 5 stégen már horgásztak, mindhárman 1 stégre kényszerültünk, ami a halak fárasztása során nem mondható egyszerű műveletnek, de nem is megoldhatatlan.
Etetés:
Elhatároztam, hogy nem a felmelegedő vizekben már sokszor bizonyított édes ízvilágot választom, hanem inkább egy erősen fűszeres-halas-csípős keverékkel fogom a ponyokat üldözőbe venni, aminek alapjául a Haldorádó Spicy Red Liver bojlit választottam. Egyesületi vizeken véleményem szerint elengedhetetlen némi „szemes“ hiszen a helyiek többsége is ezekkel horgászik, így a halak hozzá vannak szokva, előszeretettel fogyasztják a különféle magvakat.
Társaim nem vesztegették az időt, érkezésünk után egyből elkezdték bevetni a felcsalizott végszerelékeiket, míg én inkább a táborállítással voltam elfoglalva. Mire észbekaptam, ők már duplán fárasztottak.
Ezek után úgy éreztem, nekem sem szabad tovább késlekednem, szerelékeimet elhelyeztem és izgatottam vártam, hogy jelzőim megszólaljanak. Ám az éjszaka számomra kapás nélkül telt el, csupán barátaim visító kapásjelzőire ébredtem fel néhányszor. Másnap kissé elkeseredve kezdtem a napot, elmélkedtem, hogy vajon mit csinálhatok rosszul, végül arra jutottam, kitartok amellett, amit előre elhatároztam. Első kapásomra körülbelül 30 órát kellett várnom, gyenge ejtős kapásra emeltem rá, de éreztem, hogy végre hal van a horgon.
Ezután újult erővel vetettem vissza szerelékemet helyére, bizakodva vártam a folytatást, ami nem is maradt el. Botjaink egymás után sültek el, sorra fogtuk a szebbnél szebb halakat, de úgy látszott, inkább a kisebb, 10 kg alatti pontyok érdeklődését tudjuk felkelteni igazán, ezért nagyobb csalira váltottunk: a továbbiakban 1 szem 24 mm-es süllyedő bojlit fűztem fel a hajszálelőkére egy 14 mm-es pop-uppal. Ez a kombináció meghozta a tőle várt eredményt, hamarosan lassú, komótos, de határozott kapásra emelhettem rá. A fejrázásokat leváltotta a lassú oldalazó mozgás, tudtam, hogy végre elcsíptem egyet a tó nagyobb testű pontyai közül.
Az éjszaka szinte alvás nélkül telt el a sok kapás miatt, de mi ezt egy cseppet sem bántuk, hiszen ki akarna aludni, ha halat is foghat az ember?
Érdekes, hogy nappal is folyamatosan tudtuk fogni a pontyokat, pedig ezen a vízen köztudottan éjjel aktívabbak a halak. A következő ponty személyében egy régi ismerőst köszönthettem, mégpedig nem mást, mint a 074-es számú jelölt pontyot, azt a halat, amely egyedüliként tisztelt meg őszi túrámon.
Az egyesület meg szokott jelölni néhány halat, így tudják figyelni növekedésüket. Jó volt látni, hogy ősz óta a súlya gyarapodott több mint egy kilóval, és érdekes, hogy ugyanarról a helyről, ugyanazzal a csalival sikerült megfogni, mint ősszel.
Délutáni pihenésünket egy elemi erejű, húzós kapás törte meg, mire odafutottam a botjaimhoz, a hal legalább 30 méternyi zsinórtól szabadította meg orsómat. Ráemeltem és éreztem, hogy megint egy jobb hal van a horgomon. Közel 20 perces fárasztás után sikerült szákba terelnem ellenfelemet, akiben egy hibátlan, erőtől duzzadó tövest tisztelhettem.
Ezek után úgy vágtam neki az utolsó éjszakának, hogy ha most már nem fogok semmit, akkor is maximális elégedettséggel térek haza. Este újrahúztam szerelékeimet egy utolsó, nagyobb etetéssel, majd vacsora után pihenőre tértünk mindannyian és vártuk, mit tartogat számunkra az éjszaka.
Éjjel 2 körül nem a szokásos süvítő kapásra ébredtünk, hanem süvítő szélviharra! Kilépve a sátorból szembesültünk vele, hogy bizony még nincs nyár. Az idő visszahűlt 2-3 Celsius-fokra, hatalmas erejű szél fújt, ami miatt majdhogynem vízszintesen szakadt az eső. Visszatértünk a hálózsák melegébe, amikor először Ádám barátomnak, majd egy órával később Petinek is kapása volt. Nem túl nagy kedvvel futottak a botokhoz ebben a borzalmas időben, de kapásaikat mindketten 1-1 szép pontyra tudták váltani.
A nagy szél miatt nekem egész éjjel meg-megcsippant valamelyik jelzőm, ami miatt szinte semennyit nem tudtam aludni. Elgondolkoztam rajta, hogy inkább kiveszem a szerelékeket, fogtam már elég halat, alszom egy jót, de mivel tudtam, hogy jó helyen vannak végszerelékeim jó csalival, úgy döntöttem, benthagyom őket hátha még elhúzza valami.
A viharos éjszakát még szelesebb nappal követte, de legalább az eső elállt. Az éjszaka további része eseménytelenül telt számunkra, és a reggeli tarajos hullámok lehetetlenné tették a szerelékek újrahúzását, így 6-ból csak 4 volt benn.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szél miatti 1-1 csippanások helyét egy lassú, de folyamatos sípoló hang vette át. Ez nem lehetett a szél, úgyhogy már futottam is a botjaimhoz, és miután ráemeltem, jó súlyt éreztem a túloldalon.
Nagyon örültem ennek a halnak, hiszen előző halaim mind tőpontyok voltak, míg barátaim több szép tükröst tudtak horogra csalni, így végre számomra is beteljesült minden kitűzött cél.
Összegzés:
A 72 órás horgászat alatt összesen 52 db pontyot sikerült fognunk, mindezt egy egyesületi vizen értük el, nem pedig egy agyontelepített kockatavon. A 3 nap alatt végig kitartottam az előre eltervezett stratégiám mellett, ami meghozta a hozzá fűzött reményeket, és akkor sem adtam fel a horgászatot, amikor minden időjárási körülmény arra ösztönzött. Úgy gondolom, ebben rejlik a siker titka: bízzunk magunkban, a felszerelésünkben, a csalinkban, no meg persze egy kicsit a szerencsében is!
Fotók: Rokolya Péter
