Rokolya Péter, a Haldorádó Carp Team tagja gyakran jár a Bácsbokodi-tóra. Bojlis módszerrel, a legzordabb körülmények között is csodás, szinte érintetlen pontyokat terel partra. Egyik nap azon vettem észre magam, hogy minél több itt készült fotóját nézegettem, annál jobban vágyakoztam ide…!
Végre úgy alakult, hogy ismét szabaddá tudtam tenni egyik napom, így nem volt kérdés számomra, hogy MOST meglátogatom a Bácsbokodi-tavat! Fontos tudni az idelátogatóknak, hogy a vízterület kezelője a Bácsbokodi Sporthorgász Egyesület kettő, közvetlenül egymás mellett található tóval rendelkezik. A Bácsbokodi Felső-tó az ún. nagyhalas vízterület, amely sporthorgászat céljából létesült (alapterülete 4,5 ha). A Bácsbokodi Alsó-tó egy különleges „bádogváros”, amely partján minden egyesületi tag egyéni ízlése és pénztárcája szerint kialakított kis házikóval és stéggel rendelkezik (alapterülete 18 ha). Ezen is horgászhatnak napijegyes horgászok, de mindig előnyt élvez a terület gazdája. Bővebb infók itt: http://www.bacsbokodi-peca.hu/
Én egyértelműen a Felső-tóra pályáztam, itt szerettem volna horgászni. Óriási mákom volt, hogy pont szabad volt a tó egyik legjobb része, a kíméleti terület határához közeli horgászstég. Kora reggel érkeztem, nem sokkal napfelkelte után. Élt, lüktetett a természet, a madarak énekeltek, a halak pedig jól láthatóan ugrándoztak, szinte cukkoltak, hogy gyere már, fogjál ki minket, ha tudsz! Persze mire mindent összepakoltam, bekevertem és végre bedobtam, a víz elcsendesedett.
A legintenzívebb kora reggeli halmozgások közelébe dobtam be, de semmi… 4 sikertelen dobáson voltam túl, és a nap egyre magasabbra emelkedett. A naptár szerint még csupán tavasz volt, de már reggel olyan meleg volt, mint egy júliusi napon. Attól féltem, ha túl magasra emelkedik a nap, végképp oda lesz a halfogás lehetősége. Mivel elég nagy meghorgászható terület állt a rendelkezésemre, úgy döntöttem, hogy nem balra, hanem éppen ellentétesen, jobbra, a maximum 60 méterre található nádöbölbe dobok. Reggel itt is láttam több pontyugrást, hátha azok a halak még kapásra bírhatók!
Jól döntöttem, mert rövid időn belül határozott kapásom lett. Miután felvettem a hallal a kontaktust, éreztem, hogy ez bizony nagy lesz! Talán 15 perc is eltelt, mire biztonságosan szákba tudtam terelni egy csodaszép erőgépet, egy hibátlan, vaskos tőpontyot. Ennél jobb kezdést nem is kívánhattam volna!
Alig, hogy visszaengedtem, újabb kapásom érkezett. Ez az ellenfél még erősebb, még morcosabb volt, mint az előző. Súlyban nem tudta megelőzni fajtársát, de erőben, küzdeni tudásban mindenképpen. Az újabb kiadós fárasztás után egy csodás, nyurga testű tőpontyot tarthattam a kamera elé. Három a magyar igazság, tartja a mondás! Nem kellett sokat várni, és meglett szinte ugyanarról a helyről a harmadik tesó is. Lám, egy jó döntés, egy gyors váltás, és máris 3 szép halnak örülhettem. Mindjárt szebbnek láttam a világot, nyugodtabban ültem a tóparton!
A folytatás azonban már nem volt ilyen dinamikus mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy ott, ahol nem volt kapás, oda felesleges újra visszadobni! Ha maximum 15 percen belül nem volt kapás, lehetett újracsalizni és másik helyre dobni. No de melyek voltak a jó helyek? Kizárólag a védett nádöblök, kis mélyedések a nádfalban. Minél közelebb tudtam a nádfalhoz dobni, annál előbb érkezett a kapás. Persze többször bedobtam a nádas sűrűjébe is, alig tudtam megmenteni a végszerelékem, de egy idő után ráéreztem erre a fajta a horgászatra és egyre bátrabban, egyre magabiztosabban dobtam a kívánt helyre. Ezek távolsága 60-120 méter között változott. Nagyon élveztem ezt a fajta nádi method feederezést, hiszen ilyet eddig soha nem csináltam. Előfordult olyan is, hogy 1-2 percen belül elcsavarta a ponty a spiccet. Tehát a közvetlenül mellettük becsapódó nagysúlyú végszereléktől egyáltalán nem menekültek el, sőt kíváncsian fordultak felé, hogy ez meg mi? Mivel csupa finomság volt tálcán felkínálva pikkelyes barátaimnak a búvóhelyükön, gyakorta nem is tudtak ennek ellenállni.
Nehéz szavakba önteni azt a sok új élményt, amit itt átéltem. A halkeresés kellemes izgalmai mellett a rendkívül erős és egészséges halakkal való küzdelmeket még mindig a kezemben érzem.
Az összeállított szerelék, a kiválasztott csalogatóanyagok és csalik nagyon betaláltak a halak ízlésének azon a napon.
Itt sem voltam egyedül, és a szomszéd horgászok, valamint az érkezésem hírére kilátogató pecások folyamatosan kontroll alatt tartottak és a felől érdeklődtek, mivel fogom halaimat? Nincs semmi titok, ott is megmutattam mindenkinek, hogy mi volt a befutó. Íme, a nyerő recept:
Csípős-májas pontycsemege
- 800 g Haldorádó Top Method Feeder Brutal Liver
- 400 g Haldorádó Micro Method Feed Pellet Brutal Liver
- 125 ml Haldorádó SpéciAdditive Folyékony máj
- 75 ml Haldorádó SpéciAdditive Csípős paprika kivonat
Ezt a receptet próbáltam a kezdetektől fogva, és nagyon jól reagáltak rá a halak. Az eredményes csalik listája most sem túl hosszú, 3 fajta HALDORÁDÓ BlendeX Pop Up Method csalival próbálkoztam, amelyből a Tintahal & Polip ízesítésűre érkezett egyértelműen a legtöbb kapás! Minden esetben a nagyobb, 10 mm átmérőjű csalikkal horgásztam.
Köszönetemet szeretném kifejezni a Bácsbokodi Sporthorgász Egyesület vezetőségének, hogy fent tudnak tartani, meg tudnak őrizni egy ilyen természeti kincset és annak nem hétköznapi halállományát. Biztosra veszem, hogy aki egyszer horgászhatott már a Felső-tavon, vágyik oda mindig vissza! Én már csak tudom…!
Fotók, videó: Csapi Károly, Takács Péter
