Ismerősök, horgászbarátok és közösségi oldalaim követői gyakran ajánlanak nekem ígéretes vízterületeket. Egészen komoly listám van már, de az esetek döntő többségében, idő hiányában, a listán is maradnak ezek a vizek…
Azonban mindig van 1-2 olyan „ajándék nap”, amit vétek lenne elpocsékolni, amikor lehetőség nyílik egy gyors, közeli pecára. Kiskunhalason, az Alföld közepén élek, a szűk környezetemben, karnyújtásnyira is meghökkentően sok horgászvíz van, és ezek jelentős részén még nem is horgásztam. Amikor van egy-egy szabadnapom, ezeket a vizeket próbálom meg felfedezni, eredményesen meghorgászni. Egy szép tavaszi napon a Kecskeméti-záportározót látogattam meg, ahová Lapéta László invitált egy közös horgászatra.
Sokan talán nem is tudják, hogy milyen lehetőségeket rejt a Benkó Zoltán Szabadidőközpontban elterülő vízterület és környezete. Érdemes erről néhány mondatban szót ejteni!
A Benkó Zoltán Szabadidőközpont 174 hektárnyi füves-fás parkja csodálatos természeti környezetet biztosíthat egy könnyed sétához, kocogáshoz vagy egy kellemes vasárnap délutánhoz, hiszen különböző kikapcsolódási lehetőségekkel várja az oda kilátogatókat. A város sport- és lakóterületeivel határos park 40 hektárnyi taván lehet horgászni, wakeboardozni, kajak-kenuzni vagy épp sárkányhajót bérelni. A körülkerített zöldövezet három kimért futópályával (1 km; 2,77 km; 3,54 km) és számtalan kevésbé közismert futóösvénnyel méltán közkedvelt sportolói körökben is. Emellett strandröplabda-, strandkézilabda-, strandfoci pálya, kosárlabdapálya, szabadtéri fitness park, street workout pálya, játszótér, 3 kiépített bográcsozó hely, fedett szaletli és télen-nyáron üzemelő Hófánk pálya várja a kecskeméti és a turista közönséget. A park egyik büszkesége a csaknem 50 m magas domb, amelyet mesterséges úton hoztak létre, és amelynek tetejéről nemcsak a park területe csodálható meg madártávlatból, hanem Kecskemét városa is. A Szabadidőközpont kiválóan alkalmas akár több száz fős szabadtéri céges vagy családi rendezvények, outdoor tréningek, táborok vagy egyéb szabadtéri rendezvények lebonyolítására. (forrás: https://www.szabadidokozpont-kecskemet.hu/a-szabadidokozpont)
Mivel lakhelyemtől autóval alig 45 percre található, még nagyon korán sem kellett felkelnem, hogy a reggel 7 órai nyitásnál az elsők között válthassak horgászjegyet. A szabadidőközpont területére autóval nem lehet behajtani, így a kiskocsi használata mindenképpen ajánlott.
Az előzetes információk alapján nem volt nehéz felmérni, hogy szép pontyállománya van a víznek, amelyet a rendszeres telepítésekkel folyamatosan frissítenek. Vendéglátóm szerint a nyári hónapokban él igazán a víz, ez a legeredményesebb időszak, de a tavaszi hónapok is jók lehetnek, ha a halak és az időjárás is kegyes hozzánk. Mivel ez nem egy kisméretű „kacsaúsztató”, ráadásul nagyon tagolt mederszerkezetű és változatos mélységű vízről beszélünk, ezért nagyon, de nagyon nem mindegy, hogy hol próbálkozunk! Mivel a helyismeretem 0, nem volt kérdés, hogy Laci tanácsát megfogadva, oda ültem, ahová Ő javasolta. A kiválasztott helyen a túlpart kb. 110 méterre volt, amelyet bokrok borítottak, ezek alá, szinte közvetlenül a part tövébe kellett a végszereléket bejuttatni a kapás reményében. Persze máris jön a kérdés: „miért nem mentem át a túloldalra és lendítettem be a végszerelékem?”… A válasz elég egyszerű: mert azon a partszakaszon a horgászat nem engedélyezett! Szeretem ezt a fajta Long Cast Method Feeder stílust, hiszen az évek alatt minden eszközét szinte tökéletesre fejlesztettem. A modern eszközökkel nincs elérhetetlen távolság és megfoghatatlan méretű hal!
A dilemmát csupán az okozta, hogy milyen csalogatóanyagokkal készüljek. Vendéglátóm a tavaszi időszakban az édes-kukoricás ízvilágot preferálja. Tanácsait meghallgattam, de megvallom őszintén, hogy abból semmit nem fogadtam meg. Én elhatároztam, hogy durván halas-májas-csípős ízű kajával és ehhez illő csalikkal veszem üldözőbe a halakat. Egyértelmű célom volt, hogy összeakadjak a tóban élő termetesebb halakkal is. Tudom, hogy nagyon bátor húzásnak tűnik ez a vízterület ismerete nélkül… de annyi kellemes tapasztalatot szereztem már szinte minden vízen az utóbbi hónapokban ezzel a keverékkel, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy érintetlen maradjon. És mint később kiderült, nagyon is bejött a halaknak.
Ahogy vízbe került az első végszerelék, majd a második, alig telt el néhány perc és az első feederem spicce karikába görbült. Azt hittem, nem jól látok, máris kapás? Bizony az! Igaz, az első jelentkező talán 1,5 kilós lehetett, de nagyon örültem neki.
Ezután sorozatban újabb 3 szép pontyot fogtam és kettő kapást elrontottam. 11 órakor azonban a menetelés befejeződött, több mint 1 óra csend következett. Törtem a fejem, hogy min változtassak? A kaján és az addig hibátlanul működő csalin nem változtattam, viszont az addig preferált horgászhelyeket elhagytam és egészen balra kezdtem dobálni.
Az első ilyen próbálkozásomat olyan erős kapás követte, hogy még a nyeletőfék is felsírt. A kapás a bevetéstől számítva 2 perc 32 másodperc után érkezett, tehát szinte a szájába dobtam. Amikor felvettem a kontaktust a ponttyal, éreztem, hogy nem az eddigi 1,5-3 kg közötti apróság. Az a helyi öreg, aki már sok mindent megélt, aki nem adja könnyen magát, akire reggel óta vártam! Szerencsére sikerült a túlparti bokrostól elvezetnem és a középső, mély vízben kifárasztanom. Amikor a part elé ért, már csak azon kellett drukkolnom, hogy a horog ki ne akadjon a szájából. A szákolás után látszódott, hogy az akadás tökéletes volt, nem volt esélye meglépni. A merítőt megemeltem és partra tettem a halat, akkor éreztem meg annak tekintélyt parancsoló súlyát. Örömöm leírhatatlan volt, hiszen MINDEN úgy működött, ahogy elterveztem, ahogy megálmodtam!
A halat lefotóztuk, majd visszaengedtem és úgy voltam vele, ha már több kapás nem jön, akkor sem leszek elégedetlen. Persze újra bedobtam. Szinte majdnem ugyanoda sikerült, ahol az előző nagy pontyot fogtam. Miközben a zsinórt süllyesztettem és annak feszességét állítottam, éreztem egy erőteljes rántást. Biztosra vettem, hogy beleúszott a zsinóromba valami… majd letettem a botot a tartóba, és ebben a pillanatban karikába görbült a botom. A végszerelék talán 30 másodpercet (sem) töltött a vízben, és már a horgomon küzdött az újabb ponty! Nem csoda, hogy fülig ért a szám!
Délután 14:30-ig horgásztam és ez idő alatt 10 kapásom volt, amelyből 7 halat partra is segítettem. 5 tőpontyot (közöttük egy igazán nagyot) és 2 tükörpontyot fogtam röpke néhány óra alatt. Nem szeretném fényezni magam, mert az mindig „büdös”, de a közelemben horgászó sporik nem fogtak pontyot. Folyamatosan jöttek, érdeklődtek, hogy mivel horgászom, nekem miért van kapásom? Nem titok, ott is megmutattam mindenkinek, hogy mi volt a befutó. Íme, a nyerő recept:
Csípős-májas pontycsemege
- 800 g Haldorádó Top Method Feeder Brutal Liver
- 400 g Haldorádó Micro Method Feed Pellet Brutal Liver
- 125 ml Haldorádó SpéciAdditive Folyékony máj
- 75 ml Haldorádó SpéciAdditive Csípős paprika kivonat
Ezt a receptet erőltettem a kezdetektől fogva, és nagyon jól reagáltak rá a halak. A parton horgászók mindegyike valamilyen édes, kukoricás etetőanyagot használt, amelyre azon a napon nem mutatkozott érdeklődés. Az én keverékem annyira más, annyira markáns és eltérő volt, hogy sokan el sem akarták hinni, hogy valóban ezzel fogom halaimat. Addig nem mozdultak, amíg meg nem töltöttem kosaram, amíg be nem dobtam, sőt még a kapást is megvárták. Volt olyan, hogy egyszerre 10-15 ember állt mögöttem és nézte, mit csinálok. Majd hitetlenkedve konstatálták, hogy már megint kapásom van…!
Az eredményes csalik listája is elég rövid, mert mindössze 1 fajtával meg lehetett volna oldani a horgászatot. Persze próbálkoztam több fajtával is, de a 10 kapásból 9 a HALDORÁDÓ BlendeX Pop Up Method - Tintahal & Polip ízesítésű csalira érkezett. Mindössze egy jutott a BlendeX Pop Up Method - Ananász & Banán csalinak.
Ez a gyors, rövid idejű, de annál eredményesebb horgászat is ékes bizonyítéka annak, hogy ne legyünk soha restek próbálkozni, ne féljünk az új, szokatlan dolgoktól, mert aki mer, az nyer!
Fotók, videó: Csapi Károly, Takács Péter
