Az idei év kissé vontatottan indult számomra, mert kötelezettségeim miatt csak nagy sokára, március közepén jutottam ki horgászni, ennek ellenére különleges alkalom, hiszen ebben az évben ez az első! A várható időjárás távolról sem volt ideális, tekintve, hogy éjjel mínuszok okoztak nehézségeket, és így a vizeink sem melegedtek úgy, ahogy azt március közepén remélni lehet. A tervezett kora délutáni kezdésbe is csúszott egy kis hiba munkahelyi elfoglaltságaim miatt, ezért csak kevéssel sötétedés előtt tudtam kiérni a stégemhez, de szerencsére még fényváltás előtt, így maradt időm felkészülni az éjszakára.
A vízi út a kikötőtől a stégig gyönyörködtető volt, hiszen a Duna felett felkelő Hold sejtelmes, sápadt fénye csak alig érzékelhető módon festette meg az engem körülölelő tájat, miközben csónakom az RSD víztükrét megtörve, vidáman szelte a habokat. Annyira magával ragadott a látvány, hogy dőlőbójámat is csak akkor vettem észre, amikor elsiklottam mellette. Visszafordultam és elvégeztem a – hideg vízre tekintettel ezúttal kifejezetten szűkre szabott – alapozó etetést, amely az általam összeállított a magmixből, illetve halas ízesítésű felezett Benzar etető bojliból állt. A bojlik félbevágása a sodrás miatt fontos, hiszen csak így garantálható, hogy az etetésen maradjon a nagy beltartalmi értékkel bíró csalogató anyag.
Az alapozást követően kikötöttem a stégemnél, majd felállítottam rajta a sátram és szép sorban összeállítottam a felszerelésemet is. Évek óta bevett rutinja és jól megszokott helye van mindennek, így ha éjjel kapásom van, anélkül is megtudom kezdeni a fárasztást, hogy használnom kellene a fejlámpámat. Ez utóbbit rendszerint csak akkor kapcsolom fel, ha a hal már közvetlenül a stég előtt van, elvégre szákolni már csak nem fogok vaksötétben. Természetesen a bölcsőt még a horgászat megkezdése előtt felállítottam, hiszen ez számomra ugyanolyan „kötelező eszköz”, mint a merítő szák, amely egyébként rendszerint éppen a pontybölcsőn kap helyet ugyanúgy, mint ahogy most először az újdonság Carp Expert lebegő mérlegelő.
Az 5 fokos víz dacára nagyon bíztam a Benzar bojlikban, melyektől a várható élmények mellett azt is reméltem, hogy szelektálják a keszegeket, melyek barátaim elmondása szerint a kisebb csalikat sorra felvették az elmúlt napokban még a pontyok megérkezése előtt. Egy általam jól ismert törést horgásztam meg. Az egyik végszerelékemre egy 16-os rák-eper ízesítésű bojli, míg a másik hajszálelőkéjére egy 20-as halibut-fokhagyma ízkombinációjú golyó került, mindkettő a Turbo Bicolor családból. Mindkét szereléket pasztaólommal szereltem, melyekre saját készítésű, lassan oldódó pasztát gyúrtam.
Dobós horgászatra készültem, melyhez tökéletes támogatást ad az IM10-es blankra épült, 3,5 librás Carp Expert Black Shadow Carp bojlis bot, melynek 50-es méretű keverőgyűrűje a második tagon helyezkedik el.
Saját egészségünk megóvása érdekében e módszer fontos eleme a kiváló minőségű dobókesztyű.
A távolságokat már előre kimértem és most először az ún. gumis klipszelést alkalmaztam, aminek hála pontosan meg tudom horgászni a kívánt területet, azonban ha testesebb hallal hoz össze a horgászszerencse, akkor a gumiklipszet nemes egyszerűséggel eltépve a hal szabadon húzhatja a zsinórt annak veszélye nélkül, hogy az esetleg elszakadna. További előnye a gumiklipsznek, hogy nem töri, és így nem gyengíti meg a zsinórt. Mikorra elkészültem mindennel és bevetettem készségeimet is, rám sötétedett.
Az éjszaka első fele nyugodtan telt, mozdulatlanok voltak kapásjelzőim, de nem is számítottam másra. Az igazat megvallva azzal is elégedett lettem volna, ha ebben a hidegben egyáltalán eljutok kapásig. Éjjel tizenegykor már 0 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, ezért visszahúzódtam sátramba és a sátorfűtés enyhet adó dörmögése mellett lepihentem. Éjfél körül egyet csippant a bal oldali botom kapásjelzője. Kiszabadulva hálózsákom öleléséből gyorsan a rod-podomhoz ugrottam és vártam a folytatást. Pár másodperccel később ismét jelentkezett ismeretlen ellenfelem, mert a swingerem lassan megmozdult. Nem volt egyértelműen pontyos, húzós, sokkal inkább a keszegekre jellemző „rángatós” kapás, és nem is tévedtem, mert miután beleemeltem a kapásba, szinte ellenállás nélkül tekertem ki a szerelékem és a szákolást követően egy 1 kg körüli karikakeszegnek örülhettem, amely a 16-os rák-eper ízesítésű bojlira éhezett meg. Mivel egyértelműen nem a keszegek voltak a célhalaim, lecseréltem a hajszálelőkén Bicolor bojlit a halas ízesítésű etető bojlira, mert több alkalommal tapasztaltam már, hogy az etetésre használt csalik bizony sokszor eredményesek.
A szerelék a frissítést követően ment vissza a Dunába, én pedig a fűtött sátorba, mert időközben mínusz két fokkal örvendeztetett meg a szeszélyes időjárás. Szerencsére ez alkalommal sem cáfoltak rá elképzelésemre az RSD pikkelyes lakói, hiszen háromnegyed egy körül a jobb oldali botom kapásjelzője adta tudtomra, hogy csalim gazdára talált. Beleemeltem az ejtős kapásba és viszonylag komoly ellenállást, jó súlyt éreztem horgomon. Halam nem adta magát könnyen, olyan vehemenciával küzdött, mintha nyár közepe lenne. Miután feladta a harcot, a lebegő mérlegelőbe tettem, majd az ezt követő mérés során 7,12 kg-on állt meg a kitárázott mérleg.
Halamat alaposabban szemügyre véve azonban elkeserítő felfedezést tettem. Éjszakai látogatóm, nemes ellenfelem farokúszóját korábban valaki megcsonkította. Nem tudom megérteni, miért, hiszen mi, a horgászat szerelmesei mindent elkövetünk, hogy megóvjuk a kifogott halak egészségét. Távolról sem arról van szó, hogy elítélem azokat a sporttársakat, akik el is fogyasztják zsákmányukat, sokkal inkább arról, hogy számomra a megfogott halak által nyújtott fárasztási élmény az, ami szenvedélyem alapját képezi, éppen ezért mindent megteszek azért, hogy a lehető legkíméletesebben bánjak vizeink minden lakójával, amelyik megtisztel azzal, hogy egy izgalmas tusa után rövid időre látogatást tesz nálam. Ezt az értelmetlen, kegyetlen állatkínzást azonban nem tudom elfogadni! Remélem, hogy a jövőben nem árnyékolja be hasonló szomorú tapasztalat a horgászataimat.
Végtelenül elégedett voltam az eredménnyel, úgy gondoltam, hogy ennél többet nem adhat ez az éjszaka, mint ahogy reggelig egy beleúszásnál több nem is történt, utólag azt kell gondolnom, szerencsére. Mondom mindezt azért, mert ahogy lassan szürkülni kezdett, ahogy a közelgő reggel legyőzte a sötétséget, és a derengő hajnal tompa körvonalakat festett a tájnak, csak akkor vettem észre, hogy a mínusz két fok hatására a szákolástól vizes pontybölcsőm, a lebegő mérlegelő és a merítőháló szétválaszthatatlanul összefagyott, ezáltal a szó legszorosabb értelmében véve egy egységgé válva. Kellemetlen meglepetés lett volna, ha mindezzel egy újabb fárasztás során kellett volna szembesülnöm.
Hálás vagyok az RSD-nek, amiért már az első idei ilyen gyönyörű, és még ha sérült is, egészséges tőponttyal ajándékozott meg. Soha rosszabb szezonnyitót!
Szerző: Skultéti László
EnergoTeam
