Kifejezetten szeretem, amikor a kedvenc hobbimat űzve léphetek át az új évbe. Amikor egy ilyen túra alkalmával sikerül megfogni az év első halait is, az már csak hab a tortán… Hiszen a tél közepén nem egyszerű kapásra bírni a fagyos vizek lakóit.
A múlt szilvesztert a gyékényesi Kotrón töltöttem Marci barátommal. Nem volt egy halakban gazdag túra, közel sem. Marcival úgy döntöttünk, hogy muszáj revánsot vennünk!
Akkor talán a legnagyobbat a hely kiválasztásával hibáztunk. Most ezt kiküszöbölve a túra előtt többször is körbecsónakáztuk a tavat és a hideggel dacolva igyekeztünk megtalálni célhalainkat, karácsony másnapján pedig már a tó általunk jónak gondolt részén ért a felkelő nap.
Az első napunkat teljes mértékben a bepakolásnak és a megfelelő helyek megtalálásának szenteltük. Már erősen besötétedett, mire az utolsó végszerelék is a helyére került.
Marcival az előttünk elterülő szabad terület kis híján összes púpját, törését átvizsgáltuk és az összes ígéretes helyet megjelöltük. Jó párat előetettünk, bízva abban, hogy valamelyik hely, mélység csak működni fog…
A csalik közül a Spicy Red Liver és Big Fish bojlikra esett a választás. Észrevételeim szerint ezek közül az egyik biztosan működik az adott téli szituációban. Csalinak az etetettel azonos került a hajszálra, szinte minden alkalommal kikönnyítve.
Hihetetlen jó érzés volt, hogy már az első reggel halfotózással kezdődött. Úgy éreztük, hogy sikerült összerakni a képletet… Marcinak egy 14 kg feletti tükrös, nekem pedig egy 18,5 kg-os, kapitális töves jutott. Szebbet nem is kívánhattunk volna!
Nagyon szép kezdet volt, de a következő napokban a halak egyre kisebb aktivitást mutattak. Viszont így sem volt okunk a panaszra, hiszen a 10 kg körüli halakból szinte minden éjjelre jutott.
Az év utolsó reggelén kettő 13 kg-os, egészségtől kicsattanó tövessel fotózkodhattunk.
A halak kapókedve egyre csak romlott, véleményem szerint amiatt, hogy néhány nap a hőmérséklet 15 °C fölé is emelkedett (!!!), ezért a halak felemelkedtek a víz felsőbb rétegeibe, így nem táplálkoztak a fenéken.
Próbáltam a végletekig finomítani az előkémet és a horog mellé PVA zsinórra helyeztem néhány bojlit is. Bíztunk a legjobbakban.
Szilveszter éjjel érthető okokból kapás nélkül maradtunk. Viszont ezt követően Marcinak megszólalt a jelzője, és egy hihetetlen szépségű és méretű hallal tért vissza a nyílt vízről…
Marci 24 kg feletti tükröse után nekem is sikerült megfognom az év első pontyait. Igaz, közel sem ilyen nagyokat, így ezeket fotó nélkül már a csónakból útjukra is engedtem.
Összességében ezt a túrát is sikernek könyvelhettük el, megbirkóztunk a téli bányával!
Írta: Fehér Boga Pál
Fotók: Bocskai Marcell, Fehér Boga Pál
