A július eleji hosszabb túrámat követően 2-3 éjszakás horgászatokra nyílt lehetőségem. Ezek az alkalmak azonban nem jártak sikerrel. Elvétve fogtam csak egy-egy halat, amelyek közül egy 13 kilós pikkelyes ponty volt a legnagyobb. A rekkenő hőségben legtöbbször csak kínlódtam a parton. Próbáltam változtatni a végszereléken (hosszabb előke), a csalizás módján (a kikönnyített horogcsalitól kezdve a lebegő bojliig minden felkerült próbaképpen), de semmi sem hozott sikert…
Rakosgattam a szerelést a mély vízből a púpra, vagy éppen a törés oldalába, de ez sem hozott eredményt. Az érdekes az volt a dologban, hogy pontyokat „fürdeni”, fordulni sem láttam az előttem elterülő vízen. Mindemellett a körülöttem lévők sem remekeltek, így biztos lehettem benne, hogy legalább nem bennem van a hiba. (A bal oldali szomszédomnak a 9 napos túráján mindössze 2 pontyot sikerült fognia.) Egyre inkább úgy tűnt, hogy nincsenek halak a tónak azon a részén, amelyen én horgászom.
Így jutottam el az augusztus utolsó hetére tervezett 5 napos túrámhoz. Félig-meddig már el is döntöttem, hogy helyet változtatok, és a tó egy másik részén próbálok szerencsét. Hétfői megérkezésemkor azért kíváncsiságból először a saját helyemhez hajtottam. Megláttam a vizet és azt, hogy közel s távol sincs horgász, ennek a kísértésnek pedig nem tudtam ellenállni. Üres a pálya, nem zavar senki, nyugodtan lehet horgászni! Így végül mégis a saját helyemen pakoltam ki a kocsiból. Bizakodással töltött el az időjárás-előrejelzés is, hiszen a közel kéthónapos szárazság és hőség után végre frontos időt, záporokat prognosztizáltak a következő napokra.
A stratégiám az volt, hogy az egyik szerelékemhez nagyobb mennyiségű bojlit etetek (kezdésnek kb. 7 kilót), a másikhoz pedig behúzásonként egy-egy marék bojlit és egy kiló főtt kukoricát küldök be a vízbe. Etetésre most is az SBS Eurostar széria Fish & Liver (halas-májas) bojliját használtam, ezúttal viszont a pelletet teljesen elhagytam. Csalizás terén úgy döntöttem, hogy a Prémium 20+ széria Bio Big Fish (erősen halas) bojlijával fogok kezdeni. A csali felkínálásán módosítottam a korábbiakhoz képest. Most nem egy darab 24 mm-es, hanem kettő darab 20 mm-es bojli került a horog alá összefaragva. Így egy szabálytalan alakú csalit kaptam, ami szerintem a rafináltabb pontyokban sem kelt olyan gyanút, mint a megszokott, golyó alakú csali. Holland barátaim ezt a hóember csalizásból kiindulva „hóasszony” csalinak (snowwoman) nevezik az alakja miatt.
Gyorsan tábort vertem, mert nyugat felől zivatarfelhők közeledtek. A bal oldali bot végszereléke egy púp oldalára, 6 méter mélyre, a jobb oldalié pedig a 9 méteres mély vízbe került, utóbbihoz etettem bojlival. Alighogy végeztem, megjött a zivatar. Mintha dézsából öntötték volna, úgy esett az eső. A sátorban fekve alig hallottam a telefonban a párom hangját, úgy verte a víz a sátortetőt. Reméltem, hogy nem most lesz kapásom. Természetesen 10 perc múlva már csipogott is a távjelzőm. Felkaptam az esőruhát és mentem a botokhoz. A sötétben fejlámpám fényénél nem láttam tovább 2 méternél, annyira szakadt az eső. Bevágtam, de a horog sajnos nem akadt meg. Az eső ellenére újrahúztam, majd lehámoztam magamról a csuromvizes ruhákat…
Reggel már újra sütött a nap, csak a tócsákból lehetett látni, hogy milyen cudar idő volt előző éjszaka. Nappal nem szólaltak meg a jelzők. Este úgy döntöttem, hogy ha a következő éjszaka nem fogok halat, akkor reggel új helyre költözöm.
Éjfél után néhány perccel riadtam fel a jelzőm hangjára. A mély vízben lévő szereléken volt folyamatos, húzós kapás. Ráemeltem a botra és azonnal éreztem, hogy jó hallal van dolgom. Hosszú fárasztás után sikerült megszákolnom a tőpontyot, aminek méreteivel csak akkor szembesültem, mikor a pontymatracra emeltem. Azonnal a mérlegért szaladtam és izgatottan vártam, hol fog a mutató megállapodni. Óriási örömöt éreztem, amikor láttam, hogy egy újabb 20 kg feletti ponttyal hozott össze a jó szerencse. A hal súlya pontosan 22,5 kg volt. Rögvest kárpótolva éreztem magamat az elmúlt időszak eredménytelensége miatt, és innentől természetesen már szóba sem kerülhetett, hogy más helyen folytassam a túrát.
A következő nap csendben, egy újabb zivatar kíséretében telt. Este tízkor volt újra kapásom a jobb oldali boton (egy 13,25 kilós tükörponty), hajnalban pedig sajnos veszítettem egy jó halat, ami fárasztás közben a helyem melletti nádas miatt megszabadult a horgomtól. Ezután nem sokkal, a horgászat során először a bal oldali, sekélyebb vízbe helyezett szerelékhez tartozó bot jelzője is megszólalt. Ez a hal is a nádas felé akart menekülni, de ezúttal ezt nem hagytam, keményebben fárasztottam, ennek eredményeként pedig egy 16,25 kilós tőpontyot fotózhattam.
Napközben jöttek-mentek a felhők, kavarogtak a zivatarcellák körülöttünk, de szerencsére a nagyobb vihar elkerülte a tavat. Gondoltam is, hogy most már igazán jó lenne egy nappali kapás. Kívánságom hamarosan valóra vált, mert délután fél ötkor szinte felrobbant a balos botom. A hal olyan intenzitással húzta a zsinórt, hogy alig lehetett hallani a jelzőt az orsó visításától. Ekkor még nem gondoltam, hogy ez az „energiabomba” lesz a túra legkisebb hala a kereken 13 kilójával.
Közeledett a horgászat utolsó éjszakája, amely felhős, borongós idővel köszöntött rám. Még utoljára jól beetettem, és reménykedtem benne, hogy a halak nem nagyon hagynak majd pihenni. Helyükre kerültek a szerelékek, rajtuk a Bio Big Fish bojlikkal (semmiképpen sem változtattam volna most ezen), majd nyugovóra tértem. Ritka jelenség, ami ezután következett… Este fél 11-kor kezdődött a műszak! Ekkor újra a jobb oldali bot volt a soros, a hal pedig csak vitte a zsinórt. Az aligner rig szerencsére olyan jól akadt (mint a szezon során szinte kivétel nélkül mindig), hogy csak fogóval tudtam kivenni a horgot a hal szájából, aminek a súlya 15,5 kiló volt. Ezt követően sem tudtam sokat aludni, mert éjfélkor újra elhúzta valami a mély vízben lévő csalimat. Már-már szinte dejà vu érzés fogott el, amikor a matracra emeltem a halat, mert amellett, hogy ugyanolyan töves volt, mint az előző, még a horog is pontosan ugyanúgy akadt, mint az előzőnek; a száj bal oldalába, és ezt is csak a fogóval tudtam kiszabadítani. Ez a tőponty 16,5 kg-ot nyomott. Hihetetlen módon nem ez volt az utolsó nagy pontyom az éjszaka során. Hajnali négy óra után nem sokkal megint a távjelző hangjára keltem. Újra a jobb oldali botom volt akcióban. Küzdelmes fárasztás vette kezdetét, amelynek végén megint egy szép tőponty került a merítő szákomba. A mérleg nyelve most pontosan 17 kg-nál állt meg. Egy éjszaka alatt három 15 kg feletti ponty, és mind a három ugyanonnan, egészen elképesztő! Már világosodott, amikor boldogan, de igen fáradtan visszatértem az ágyamba.
A reggeli pakolás nagyon jókedvűen telt, hiszen egy igazán felejthetetlen túrában volt részem. Egyre tudatosabban próbálok törekedni arra, hogy nagytestű pontyokat fogjak, és ez most aztán sikerült. A hét megfogott pontyom átlagsúlya meghaladta a 16 kilogrammot, a legnagyobb pedig a bűvös 20 kilós határt is túllépte, 10 kg alatti halat pedig nem fogtam. Az öt legnagyobb ponty közül négy a mély vízből, a „bojlis” etetésről jött, a másik, maggal is etetett helyről ellenben csak egy. A halakat egytől egyik az SBS Prémium 20+ 20 mm-es Bio Big Fish bojlival fogtam. Nem is emlékszem olyan hosszabb horgászatra korábban, amikor csak és kizárólag egy fajta csalival fogtam volna a halakat. Most ez megtörtént!
Már most várom a hamarosan kezdődő őszi időszakot, ami reményeim szerint a mostanihoz hasonló, szép fogásokat eredményez majd!
Innentől kezdve pedig nyilvánvaló a jelszó: Big Fish, Big Fish - BIO BIG FISH!
Írta: Szekeres Győző
