Bizonyára mindenki találkozott már olyan cikkekkel, amelyek az egynapos bojlizás témakörével foglalkoznak. Sokan legyintenek a téma hallatán, mert az általános berögződés szerint e horgászstílus alapja a türelem, a sok idő és az etetés. Az előbb említett tényezők egy része igaz is, de mi van azokkal a horgásztársakkal, akik csak nagyon ritkán jutnak el kedvenc vizeikre egy-egy többnapos túra keretében. Ők ne hódoljanak kedvenc szenvedélyüknek? Azok, akik csak egy „feederhorgászásnyi” idővel rendelkeznek és csak 5-8 órát tudnak a vízparton tölteni, ne próbálkozzanak nagyhal-fogással? Dehogynem! Ahogy a jó öreg mondás is tartja, a hal úszik… nekünk már csak az a dolgunk hogy minden feltételt megadjunk az „úszó hal” horogra csábításához. Ehhez nyújtok egy villámhorgászatnyi ízelítőt. Jó szórakozást!
Sajnos, de ugyanakkor hál’ istennek gyakran jutok el rövid időtartamú horgászatra. Ennek legfőbb oka, hogy időhiányban szenvedek, viszont szeretem ezt a sportot. A horgászat számomra is, mint sok horgásztársam számára is, nemcsak a halfogásból áll, hanem a természet iránti szeretet és tisztelet is átszövi. Ha ez még halfogással is párosul, az már csak hab a tortán. Rövid időtartamú horgászataimon megpróbáltam tökéletesre csiszolni technikámat, hogy minél biztosabban és pontosabban tudjak horgászni a hőn áhított nagytestű bajszosokra. Természetesen a „bojlis” műfaj rövid idő alatt sokszor eredményezhet „betlit”, viszont sokszor okozhat nagy meglepetéseket. Számtalan olyan írást olvastam már, ahol a legnagyobb pontyokat egy adott túrán az első vagy esetleg a második bedobásból, rögtön az elején sikerült kifogni. Na, pontosan ezt a túra eleji állapotot kell nekünk elcsípni!
A siker egyik legfontosabb szempontja a vízterület, azután pedig a hely kiválasztása. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy 6 óra alatt ugyanannyi esélyünk van egy 10+ -os pontyot fogni a Balatonon, mint egy magánkézben lévő „agyontelepített” horgásztavon. Természetesen nem. Ezért keressünk olyan vizeket, amelyek intenzíven telepítettek, és az sem baj, ha intenzíven horgásszák őket. Én rövid horgászatom célpontjául a csővári Sinkár-tavat választottam. Ez a tó a természetességével és gazdag halállományával megfelelő célpont egy ilyen jellegű horgászatra. Lehetőleg olyan helyet válasszunk a tavon, ahonnan a halvonulási útvonalakat a partról is könnyen elérhetjük. Helyválasztásomat megnehezítette a rendelkezésre álló helyek csekély száma, végül a tó elejében egy viszonylag szűk öblű, két szélén nádasokkal tarkított helyet sikerült elfoglalni, ami combcsizma hiányában fárasztásnál komoly manővereket követelt meg.
Egy ilyen rövid horgászat alkalmával általában minimális felszereléssel érkezem, rod-pod helyett leszúrókat alkalmazok és a kötelező halkíméleti eszközökön felül az elmaradhatatlan csalis táskát, botzsákot, némi előre elkészített szereléket és saját kényelmemet szolgáló eszközöket hozom magammal. Az etetésnél nagyon fontos a tartalmas, erős illatanyaggal rendelkező csalogatóanyag bekeverése. Fontosnak tartom ezt, mivel rövid horgászat alkalmával nem érdemes csónakos behordással foglalatoskodni. Ilyenkor sokkal előnyösebb a csali közvetlen közelében felkínált etetés alkalmazása. Ezért én a method kosaras szereléket részesítem előnyben, mivel a kosárba nagy mennyiségű etetőanyagot tudunk elhelyezni és bejuttatni a horgunkkal együtt a kívánt helyre. Az etetőanyagomat ezúttal a víz adottságainak megfelelően állítottam össze. Korábban is horgásztam már a Sinkár-tavon, és a tapasztalat szerint a halak rendkívül kedvelik a büdösebb csalikat, azon belül is a halibut és polip ízeket, ezért ennek megfelelően állítottam össze az alapozó etetéshez szükséges keveréket. Az alap nem más, mint a Haldorádó sokszor bizonyított Pelletes Fekete etetőanyag, melyet kiegészítettem halibutos mikro pellettel, kis adag főtt vegyes magmixszel, néhány szem felaprított halas bojlival, illetve az egészet Squid & Octopus attractorral ízesítettem. Mindkét botom method kosarába ez a keverék került.
Mielőtt elkezdtem a horgászatot, néhány dobást kiakasztott zsinórklipsszel elvégeztem alapozó etetés gyanánt.
Csalinak igyekeztem az etetőanyag illataival harmonizáló falatokat választani. Egy ilyen rövid horgászatra is gyakorlatilag a teljes csaliarzenálomat elviszem, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy aznap mi lesz a nyerő.
Gyakran az első pár óra tapogatózással telik, sokféle csalikombinációt kipróbálok, mire eltalálom az aznapi favoritot. Nem történt ez másként most sem, a két sikeres csali pedig a Pelzer Element bojli volt a Dynamite Baits Banana & Ananas Fluro pop-uppal, a másik kedvenc pedig a Dynamite Baits Spicy Squid bojlija Squid & Octopus fluro pop-uppal kombinálva.
Az első vendégemre nem kellett sokat várni, a bedobást követő 40 perc után egy szép, 5,2 kg-os tőpontyot mérlegelhettem.
Az első halam, ahogy a legtöbb hal az előbb említett Element + Banana & Ananas kombinációra érkezett. A csali felkínálásán annyit módosítottam, hogy a fluro pop-upot félbevágtam, és a 20 mm süllyedő bojliból is levágtam egy negyedet, hogy tökéletes kikönnyített hóember kombinációt alkossanak.
Időközben eleredt az eső, amely kicsit felbátorította a halakat, gyorsan megnövekedett a kapások száma. Mivel a meder feltérképezésére nem sok időm volt, horogelőkeként az általános, bevonat nélküli változatot alkalmaztam, azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy az előttem elterülő részen valószínűleg több kagylópad is lehet, mivel két halamat is elvesztettem az előke elvágása miatt. Ilyenkor jön jól a kwik change és az előre megkötött horogelőkék megléte: gyorsan cseréltem bevonatos kagylóállóra, innentől nem is volt több halvesztésem. 7 óra horgászat alatt összesen 6 halat fogtam, amelyből a legkisebb 4 kg-os volt, a legnagyobb pedig, amely az indulás előtti percekben koronázta meg a rövid horgásztúrát, 10,82 kg-osnak bizonyult.
Véleményem szerint egy ilyen rövid horgászat alatt ez elég jó eredménynek számít. Sokan gondolhatják, hogy ez szerencse… valóban az, meg sok minden más. Ha kíváncsiak vagytok, hogy voltam sok más alkalommal is ilyen „szerencsés” tartsatok velem a következő részben is!
Beck Tibor (kicciga)
