Egy ötnapos balatoni történet hosszabb leírását kínálom az olvasóknak: úgy gondoltam, elkezdem leírni a szervezéstől fogva a sztorit, mert aki készült már egy komoly balatoni túrára, az tisztában van vele, hogy ez nagyon nem egy könnyű feladat. Fontos, hogy az ilyen pecák során meghatározzuk, mi a cél, mit szeretnénk elérni. Mi most úgy vágtunk neki a túrának, hogy legalább egy-egy 10 kiló feletti bajszost szeretnénk fogni. Ez egy olyan cél, ami nekünk reális. Kiemelném, hogy korábban még azt sem tudtuk, hogy számunkra mi lehet reális és olyan célokat állítottunk fel, amik messze nem voltak elérhetőek számunkra, inkább csak álmodoztunk. Hogy az álmaink valóra is váljanak, lépcsőzetesen kell fejleszteni magunkat, tudásunkat, felszerelésünket. Ezek olyan dolgok, amik elengedhetetlenek a bojlis célok elérése érdekében.
Nem tartom kellemetlennek elmesélni, hogy majdnem 1 éve mentünk le először a Balatonra, hogy majd mi megváltjuk 10 kg bojlival a pontyzsákunkban a világot 2 nap alatt. Mondanom sem kell, hogy milyen eredménnyel zárult a horgászatunk… egy keszeget fogtam gilisztával, feederbottal, a parttól 2 méterre… Volt egy gumicsónakunk, olyan strandra való remek járgány… alig fértem el benne ülve és még eresztett is, így rendesen kellett lapátolni, hogy az etetőanyaggal (marék bojlival) süllyedés előtt megjárjam az utat, mert ugye ekkor még a behúzás nem volt engedélyezett. Így, visszanézve elég mókás, viszont tanulságos túra volt! Tudtuk, hogy ezt valahogy teljesen másképp kell csinálni, és hogy sok olyan dolgot be kell szereznünk, amink egyáltalán nincs, és azt sem tudjuk, hogy honnan lesz…
Így aztán a 2014 év másról sem szólt, minthogy szerezzünk tapasztalatokat, olvassunk, filmeket nézzünk, elemezzünk és finomítsuk a szerelékünket, technikánkat… persze a partra is gyakran jártunk, de hamar rá kellett jönni, hogy ez bizony komoly anyagi kiadásokkal jár és nem lesz könnyű, de meghátrálásról szó sem volt. Így első körben beszereztünk egy Bark csónakot, aztán lett bójánk, lettek jobb minőségű felszereléseink, profibb kapásjelzőink, egy jobb halradart is beszereztünk, emellett orsó- és botvásárlást is megejtettem, ahogy Karcsi barátom is. Bővítettük előkéink tárházát, igyekeztünk ellesni sok kis trükköt és fortélyt. Tényleg azt tudom mondani, hogy az elmúlt év és a tél csak erről szólt, és már nagyon vártuk a túrákat, amiket a télen megterveztünk és kitaláltunk. Viszont amilyen magabiztos voltam egy évvel korábban, hogy én pontyot fogok a Balatonból és az 10+-os lesz, most olyan bizonytalan voltam jóval nagyobb tudással és felkészültséggel! Érdekes ez… de aki átélte, amit mi is, az szerintem pontosan érti, miről is beszélek.
Sok túrát terveztünk erre az évre, Balaton, Koi2, Pölöske, Nemesnádudvar és még egyéb kisebb túrák, de ez mind nagyon sok szervezést és tervezést igényel: foglalni időben a helyeket, bojlikat készíteni, anyagiakat átgondolni és még sok-sok apróság… E túrákból kettő emelkedik ki, a Balaton és Pölöske. Most maradjunk csak a Balatonnál, hisz ez a bejegyzés ennek a túrának a beszámolója.
Kezdjük azzal, hogy január 31-én elmentünk egy terepbejárásra. Az útvonalat megtervezve Csopakot, Zánkát és Balatonakalit, valamint Fonyódot jelöltem meg.
Szerencsékre egy gyönyörű, nyárra emlékeztető napot fogtunk ki és egész nap a napsütésben autókáztunk, így volt lehetőségünk egy kicsit érezni, hogy milyen is lesz ez május végén, mikor már melegebb van. Végül Balatonakali volt a legszimpatikusabb, egy több napos horgászatra ezt találtuk a legalkalmasabbnak, Balatonakalin belül is a kemping tűnt ideálisnak. Ugyan még a fonyódi kagylópad is nagyon ígéretes volt, de a kemping előnyeit is figyelembe véve a mélyebb víz mellett tettük le a voksunkat. Azért itt is mindenkinek szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy egy teljes napot érdemes arra rászánni, hogy megnézzük, hova érdemes menni - mi is beültünk az autóba, így talán nem ér minket kellemetlen meglepetés a kempingben. Így konkrétan ki tudtuk választani a cella számát ott, ahol lépcső is megy a vízbe és így a foglalást is meg tudtuk ejteni az Interneten keresztül. Ezek olyan részletek, amikre az Internetről, képekből nem fog rájönni az ember. Kell rá időt és energiát szánni és mindezt úgy, hogy ez sem garantálja a sikert, de legalább nem éri meglepetés az embert… hittük mi naivan.
Kanyarodjunk át kicsit az etetési stratégiára, ez is egy elég összetett dolog a Balatonon. Rengeteg emberrel, bojlis horgásszal beszéltünk, végtelen mennyiségű cikket elolvastunk és videót megnéztünk. Egy dologban mindenhol egyetértés volt, az pedig a nagy mennyiségű etetőanyag szüksége! Világos volt azonnal számunkra, hogy nagy mennyiség kell. Azt is sokan javasolták, hogy 24-esnél kisebb golyókkal ne csalizzunk és etetni is érdemes azzal, így ezt figyelembe véve adtuk le a rendelésünket. Itt is ugye arra kell ügyelni, hogy a bojlit időben meg kell rendelni és le kell gyártatni, mert 60-70 kg-ot ritkán tud valaki biztosítani pár nap alatt. Így két hónappal a túra előtt megrendeltünk 60 kg bojlit, amit csak etetésre szántunk. Ezenfelül 100 kg - főleg kukoricából és búzából álló, de kendert is tartalmazó - magmixet főztünk, ami szintén egész komoly mennyiség. Az embernek ilyenkor jut eszébe, hogy „jó ég… ez nagyon sokba kerül!”… Igen. El kell keserítenem mindenkit, ez valóban nagy költségvetésű történet… Ezen nincs mit szépíteni! És még ez sem garancia semmire… Még ekkor radarozni nem tudtuk a medret, de a behúzás által engedélyezett 300-350 méteres távolságot tervezzük teljesen kihasználni. Terveink szerint két sávot húzunk ki háromszög alakban, első etetési vonal magmixből állt, a második, kicsit beljebb található vonal bojliból. Ezt három bójával akartuk behatárolni és a négy bottal a két szélső bója két oldalát terveztük meghorgászni. Itt egy vázlatos terv, hogy jobban érthető legyen:
Persze ez a terv is olyan, hogy bármi lehet, ami ezt megakadályozza, több napos viharjelzések és a váltakozó szelek, rengeteg dolog. A Balaton a méretei miatt sok olyan veszélyt hordoz magában, amit más tavaink nem… ezekre a legnehezebb felkészülni. Így az is lehet, hogy az embernek csak dobálásra lesz lehetősége, akkor viszont megint nem éri megvenni a behúzós jegyet, de mi van, ha annyira mégsem lesz rossz idő és lehet behúzni? Továbbá mit csinálunk a rengeteg etetőanyaggal, mert azt dobálva az életbe ne juttatjuk be? Ott vannak még a magok is lefőzve és még sok egyéb dolog… Nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy ha rossz az idő, akkor megyünk máskor - szabadságok kivéve, családdal egyeztetve… szóval nincs mese, ha menni kell, akkor menni kell…
A türelmetlen várakozás egyre izgatottabbá tett minket és már csak az indulás napját vártuk, közben aggódva figyeltük az időjárás-előrejelzéseket, és egy remek kis applikációt is letöltöttünk, melynek a neve „Tavihar”, így minden viharjelzés-változásról azonnal értesültünk, ami nagyon hasznos és biztonság szempontjából is fontos volt. Egy dolog kristálytisztán látszott: borongós, esős, erős szeles időnk lesz lényegében egészen a túránk utolsó napjáig május 25-ig.
Eljött a várva várt május 21. csütörtök reggel és én arra keltem, hogy másodikról első fokra mérsékelték a viharjelzést a Balaton középső medencéjében, ahova mi is tartottunk. Azonnal éreztem, hogy ez az a jel, amit vártam, indulni kell! Gyorsan megvettem a behúzós jegyet az Interneten, berámoltam az autót és Marci barátom társaságában rongyoltunk is az M7-esen lefelé, közben azt is kikalkuláltam, hogy pont elérünk egy kompot Tihanynál, így még hamarabb ott lehetünk. Nos, a kompnál mi voltunk az utolsók, akik felfértünk, és így Budapestről 1 óra és 30 perc alatt Balatonakaliban voltunk.
Ahogy megérkeztünk Balatonakali kempingbe, mondtam Marci barátomnak, hogy azonnal vízre kell szállnunk és le kell radarozni, bójázni és etetni, amíg az időjárás engedi. Esni esett ugyan az eső rendesen, Karcsi barátom a lakókocsival és minden egyéb felszereléssel pedig csak az esti órákban érkezett, így tudtuk, addig bizony ázni-fázni fogunk, de nincs mese, menni kell, ha azt szeretnénk, hogy 24 óra múlva pontyot fogjunk. Beültünk a csónakba és irány a nyílt víz 20 kg maggal, 3 kg pellettel, 3 kg bojlival, bójákkal, radarral, tapogatórúddal egyszerre. Mindent egy körben meg kellett csinálni, mert ki tudja, meddig marad ilyen az idő. Telefonon mértem a zuhogó esőben a távolságot a parttól és közben a radart is néztem, arra is figyelni kellett, hogy merőleges maradjon az ember a partra. Kettő perc alatt áztunk át teljesen, de semmi másra nem koncentráltam, csak arra, hogy a lehető leghamarabb megtaláljuk a lehető legjobb helyet.
Tapogatóval gyorsan kiderült, hogy itt bizony az előre jelzett 15-20 cm-es iszap van mindenhol, de azt is tudtam, hogy nem szabad félni tőle és be kell vállalni az ilyen terepet, a nagy pontyok szeretik túrni az ilyen lágy, jó illatú, világosszürke iszapot. Bóják bent a fenti terv szerint és minden, amit etetésre szántunk a vízben, nyomás kifelé! Kint gyorsan botokat összerakni, előke fel, bojliból két 24-es, és nyomás befelé megint. Sikerült még az esti előre jelzett viharos szél előtt beetetni, behordani. Ez már számomra megnyugtató volt, már csak Karcsi barátomra vártunk, hogy megérkezzen és legyen hol száradnunk. Hat óra felé ő is megérkezett és még a másodfokú jelzés előtt sikerült behordania neki is, így teljes volt az öröm, kezdődhet a várakozás. Csendben és nyugodtan telt az első 12 óra, éjszaka megjött a viharos szél is, ami után csak másnap kora délután vált megint nyugodtabbá a víz, így akkor frissítettünk egy kört, ami nem kevés idő, ha a 4 x 350 métert számoljuk…
Türelmesen, nyugodtan vártuk, hogy végre valami történjen és bíztunk abban, hogy mindent jól csináltunk, elég hosszúak az előkék és nem süllyedtek el teljesen az iszapban. Mindent átgondoltunk és úgy véltük, ez nem rajtunk múlik, várni kell a rajra. Késő délután aztán megtört a csend egy szép lassan elinduló húzós kapással Karcsi botja megindult, és pattantunk is a csónakba. Fenti képen szereplő vendégünk nem tűnt rossz kezdetnek, és bizakodtunk a jó folytatásban. Később ismét Karcsi botja sült el, amin a kapást már egy igen komoly, 12 kg feletti bajszos okozta. Szenzációs érzés volt, hogy megvan, amiért jöttünk és páratlan szépségű pontyokat terelhetünk partra a Balatonból.
Időjárás továbbra sem volt kegyes… hol fújt a szél, hol esett az eső, a viharjelzés pont az első- és másodfok határon mozgott. Türelmesen vártam az első mozdításom, bíztam a szerelékemben és abban, hogy minden rendben van ott, ahol elhelyeztem. A part menti növényzet miatt égnek meredő botjaimat néztem és vártam a csodát, amikor szépen elkezdett hajlani a 2,75 librás, 3 méteres bot spicce: szép, húzós kapás jelentkezett az első vendégem.
Éjszakák csendesen teltek, ami nem is volt baj, mert másodfokú viharjelzés is jött velük, ami miatt igen nagy bajban lettünk volna egy komoly halnál, mert a növényzeten előttünk nem tudtuk volna áthúzni. Az etetést is szerencsére mindig el tudtuk végezni a reggel és az este beállta előtt. Folyamatosan csökkentettük a magok mennyiségét, a golyókét pedig növeltük.
A radaron látszott, hogy az etetésünk magos részén ott vannak az apró halak, a nagyobbak meg a bojlik körül. Minden terv szerint! Ez jó és megnyugtató érzés, már csak türelmesen kell várni. A szombati nap folyamán aztán engem is összehozott a sors első 10 kg feletti balatoni barátommal, egy 12,90-es pazar tövessel.
Ez a nap volt a legaktívabb, ekkor fogtuk a halaink nagy százalékát, főként 8 és 12 kiló közöttieket. Fergetegesen jó élmény volt, nem tudtuk megunni, bár nagyon sokat kellett dolgozni a halakért. Sokszor vesztettünk szereléket a parttól nem messzi sziklákon lévő kagylók miatt, ezért ez egy hihetetlenül melós peca volt.
Ez a ponty nagy kedvencem volt a mintázata miatt, és rendkívül nagy „lapáttal” rendelkezett, jól meg is dolgoztatott. A szerelékem 35-ös Gardner Sure Cast főzsinórból állt kb. 30 méteres 50-es FOX dobóelőkével, utána egy 170 grammos gömbólom, ami erős húzásra szabadon tudott mozogni a zsinóron, és persze elhagyós szerelék volt. Előkének 40 cm 25 librás PB Products Jelly Wire Silt színezetű zsinórt használtam, horogból meg egy Gamakatsu G-Carp Specialist R 4-est a két szem 24-es golyó elé.
Az éjszaka megint csendesen telt. Úgy tűnt, vasárnapra lesz pár óra, amikor a nap is előbújik és kicsit ezt is élvezhetjük. Gondoltam, de jó lenne a napsütésben a Balatonon egy szép bajszossal küzdeni a csónakban egyedül, több száz méterre a parttól a nagy víz közepén. Aztán megérkeztek szüleim - egy kis vasárnapi kirándulás keretében meglátogattak minket és persze a paprikás krumplinkat sem hagyták volna ki -, így végre lehetőségem volt rá, hogy édesapámnak megmutassam, hogy hova tudtam fejlődni Karcsi barátommal abból a spiccbotos horgászatból, amire ő és testvére tanítottak sok-sok évvel korábban a meseszép csongrádbokrosi Holt-Tiszán.
Reméltem, hogy jön majd egy olyan szép kerek balatoni szépség, amitől leesik az álla. Álltunk a parton és meséltem neki, milyen bonyolult is ám ez a bojlizás a Balatonról nem is beszélve, amikor a bal oldali botom felől gyenge pityegés hallatszott, inkább csak maszatolásnak nevezném - gondolkodtam is nagyon, hogy rámenjek-e, de mondom, várok tíz percet. Néztük a bal oldali botot és a jelzőt, amikor a jobb oldali bot zsinórján látom, hogy kezd feszülni… szépen kezdett hajlani a bot vége, lassan a jelző is megcsippent és elindult a barátunk, húzta lefele zsinórt, a nyelető szépen recsegett… megjött! Indultam is befelé és nagyon koncentráltam rá, hogy ennek most meg kell lennie. Élveztem a napsütést, rongyoltam befelé, tekertem a zsinórt a dobra. Láttam, hogy a hal jóval túlment az etetésen, vagy 450 méterig kellett mennem utána. Amikor fölé értem, szépen dolgozott. Nagyon élveztem a végeláthatatlan Balaton látványát, az időt, a csodás fordulatokat, ahogy néha megpillantottam a gyönyörű töves aranyló pocakját. Puha botom tökéletes munkáját a végjátékban sem szabad említés nélkül hagyni, ami még élvezetesebbé tette a fárasztást. Közben egy szép vitorlás is megközelített olyan 30-40 méterre, onnan is a küzdelmet figyelték. Ezek azok a dolgok, amiket sehol nem kap meg máshol az ember, itt éltem meg igazán a „Balaton érzést”… legszívesebben azonnal indulnék vissza! Végül nyugodtan, türelmesen szákba tereltem a 10 kilós halat és indultam kifelé.
Apukám a halat látva bizony mondta, hogy ő még ekkora pontyot sem látott soha, és bár nem a legnagyobb halam volt, számomra a legkedvesebb, az egyik legfontosabb bajszos, amit valaha fogtam. Ez volt az a töves, amiben minden benne van, amit egy bojlis horgász kívánhat magának, és itt mondanám el, hogy ilyenkor nem biztos, hogy csak a méret számít, hanem a körülmények is.
Ő volt az utolsó komoly vendégünk a túrán. Hétfőre ismét romlott az idő, esett megint az eső, fújt a szél és nagy gondban találtuk magunkat, mert bójáink bent voltak, mi mentünk volna haza, de a viharjelzés másodfokú volt. Elmondom, ilyenkor mit lehet tenni: semmit. Várni kell! Tudtuk, hogy az előrejelzések alapján idővel csökkeni fog a szél ereje, de szögezzük le, hogy aki a Balatonra megy horgászni és behúzva szeretné ezt tenni, annak bizony komolyan kell követni az időjárást is a horgászat során. Végül minden mást elpakoltunk, amit tudtunk, és ahogy csökkent a szél és csökkent a viharjelzés mértéke is, végül be tudtunk menni a bójákért.
Van itt más is, ami miatt nehéz ügy a Balaton. Voltak körülöttünk bőven irigy emberek. Voltak olyanok, akik kilóra vették volna a pontyot tőlünk és olyanok is akadtak, akik az etetésünk környékére húzgáltak kukoricával engedély nélkül. Jó, ha az ember figyel az értékeire és felszerelésére, mert sajnos az irigység sok veszélyt hordoz magában. Azonban el szeretném mondani, hogy volt olyan is, aki kedvesen és jóindulattal jött oda hozzánk gratulálni és érdeklődni.
Összefoglalva egy egészen kivételes, kihívásokkal teli túra volt egy igazán gyönyörű tavon! Örülök, hogy az élet megadta azt a lehetőséget, hogy anyagilag és fizikailag is el tudjak jutni a Balatonra eredményesen bojlizni. Rengeteg lehetőség van ebben a hihetetlen vízben és óriási lakói lehetnek. Biztos vagyok benne, hogy minden évben vissza fogok térni, mert ilyen pompás bojlis hely nincs még egy a világon. Persze a telepített tavaknak is megvan a szépsége, de aki egyszer megérzi a Balaton ízét, az mindig vissza fog járni, hogy újra és újra érezze!
Catch and Release!
Terbe István
RSD Carp Team
