Már évek óta álmodozom egy komoly halállománnyal rendelkező, távoli bojlis vízre való lejutásról. A jelen körülmények között sajnos ez nálam ritkaságszámba megy, de időnként azért felbukkan egy-egy ilyen lehetőség. Egy szlovákiai túrán szerzett tapasztalatainkat és élményeinket osztanám most meg az olvasókkal, melyre az Izsáki-tó tulajdonosaitól, Jankovics Istvántól, és Jankovics Zoltántól kaptam meghívást, egy bögellői Zadravec bojliteszt formájában…
A túra időpontja május 12. és 15. közötti időtartamra esett, helyszíne pedig a Bögellő település határán található kavicsbánya tó lett. Több egyeztetést és az alapos felkészülést követően kedd hajnalán négyen indultunk neki a 260 km-es útnak. A teljes mértékben zökkenőmentes utazás számomra lényegében az előző évi tapasztalatok megbeszélésével telt el. Csodálkozva hallgattam útitársam, Sanya beszámolóit az elmúlt évi horgászatukról, és közben már alig vártam, hogy a helyszínre érjünk. Az óra nagyjából fél 10-et mutathatott, mire felszerelésünket végre a vízparton kipakolva láthattuk viszont.
Rövid egyeztetést követően eldöntöttük, hogy az adott oldalon ki-ki melyik helyről fog horgászni. Balról jobbra haladva István ült a legszélső helyen, ezt követően Sanya, Zoli, és jómagam volt a sorrend. A bójázás végeztével szép lassan az állványok és a botok is a helyükre kerültek.
Apropó, bójázás… A radarozásnál arra a „szomorú” megállapításra jutottam, hogy az otthon fabrikált háromrészes, 4 méter hosszú bójám ide sajnos kevés lesz! Bizony! Hiszen az átlagmélység csaknem itt kezdődött, és a bebójázni kívánt helyen a vízmélység már elérte az 5 métert! Így hát nem volt más választásom, szégyenszemre Zolitól kellett bóját kérnem. :)
No de térjünk a lényegre! A meghorgászásra váró hely kijelölését követően kezdődhetett az alapozó etetés. Én személy szerint a kevés etetés híve vagyok, így amikor megláttam a hordóban hozott áztatott kukoricákat majdnem szörnyet haltam. :) De mint később kiderült, nem volt hiábavaló a nagy mennyiségű etetés, hiszen a pontyok a beszórt elemózsiát pillanatok alatt feltakarították! Természetesen az etetés során pelletet és bojlit is bőségesen juttatunk a kívánt helyre, ez utóbbi típusa gyakorta megegyezett a horog alá fűzött csalival.
A csalizás terén már volt bőven változatosság. Egyben viszont már az első néhány hal megfogásánál egyetértettünk: Ezen a túrán az édes, illetve gyümölcsös ízesítésű bojlik lesznek a favoritok!
Mindezt figyelembe véve én a következő taktikát választottam: Amióta elkezdtem használni a Zadravec termékeket, szinte azonnal a kedvenceim közé került a Szőlős ízesítésű bojli, az egyedi, csaknem szüretre emlékeztető intenzív aromájával. Ennek alapján nálam e bojli került fel elsőként a horog alá, és ezt az egész túra alatt meg is hagytam a bal szélső botomon. A középső bot az Eper-halas ízt kapta, melyet szimpla és dupla kivitelben is egyaránt erőltettem. Jobb szélen pedig a variálás és a „kereső” horgászat mellett döntöttem. E botra csalit a Big Carp, Formula X, Red Eyes és Magic Spice bojlik közül választottam, melyeket az etetéstől távoli, gyakran partközeli zónákban próbálgattam.
Zoli, István és Sanya is jobbára az édes jellegű horogravalókat erőltette, azonban egy-egy büdös jellegű bojli mindenkinél legalább egyszer felkerült a horogra.
A végszerelékek bevetését követően teltek, múltak az órák, és vártuk, hogy végre megérkezzen az első hal. Késő délután, 5 óra táján járhatott már az idő, amikor eljött az első füstölős kapás ideje, Sanya egyik botján. A hal nem adta magát könnyen, és már ekkor tudni lehetett, hogy itt bizony komoly harcosokkal állunk szemben! A fárasztást követően matracra került a szép tőponty, ami első ránézésre egyáltalán nem tűnt rossznak!
Sanya halának visszaengedését követően szinte robbanásszerűen megindult a tó bal oldalán a halfogás. Istvánnak, és Sanyának felváltva érkeztek a szebbnél szebb pontyok, sőt Zolinak egy amur is horogra akadt. Nekem viszont a jobb szélen kapásom sem volt, és gondolkodtam, hogy vajon mit csinálhatok rosszul?!
Ránéztem a vízre, és ekkor hirtelen leesett, hogy a szélirány szerepelhet a lehetséges okok között, hiszen erőteljes nyugati szél volt. Ebben a helyzetben egyetlenegy dolgot tehettem, tartottam magam a már korábban kiagyalt taktikámhoz, és reméltem a legjobbakat. Bízva az esetleges éjszakai kapásokban, bekapcsoltam a sátramban a fejem felett lévő kapásjelző vevőegységet, és az alvás mellett döntöttem. Épphogy sikerült elaludnom, de máris kelhettem. A vevőegység folyamatos sípolása tudatta velem, hogy rohanni kell a bothoz! A sátorból kiugorva meghallottam a nyeletőfék hangját is, amely kánonban szólt a kapásjelzővel, oly vehemenciával, amilyennel ez idáig nagyon ritkán találkoztam. És az iszonyatos zengő kórus egészen addig tartott, amíg oda nem értem a bothoz. Bevágtam, a bot karikában maradt a kezemben, és a hal lassan, de határozottan elkezdte húzni a féket. A küzdelem közben vettem észre, hogy István is éppen fáraszt. Kis idő elteltével két ponty kerülhetett egyszerre a matracokra.
E két csodálatos hal visszaengedésével le is zárult az első nap. Persze ez nem jelenti azt, hogy az éj hátralévő részét alvással töltöttük…
Kora hajnalban eszméletlen sivításra ébredtem. A vevőegység folyamatos pirosan világító LED-je már tudatta velem, hogy a korábban kiagyalt „Szőlős” taktikám meghozta gyümölcsét!
A felkelő nap ereje ébresztőként hatott a csapatra, és ugyan kissé fáradtan, de új, reményekkel teli nap elébe nézhettünk. A reggeli elfogyasztását követően következett a halak helyben tartását célzó etetés, amit először csónakból, koncentráltan vittünk véghez, majd a partról, dobócsövezéssel igyekeztünk folyamatosan biztosítani. Eközben ez egyre erősödő nyugati szél sejtetni engedte, hogy ez sem olyan nap lesz, melyen számomra babér teremhetne. De nézzük a dolgok pozitív oldalát, Sanya és István etetésén viszont bámulatosan megindult a hal.
A szerdai nap és egyben a túra talán legemlékezetesebb része késő délután történt. István etetésén feltehetően egy nagyobb és igen szép példányokból álló pontycsapat „parkolhatott” le. Hogy miből gondolom mindezt? Akár hiszitek, akár nem mindössze 5 perc (!) leforgása alatt mind a három bevetett végszerelékét elhúzta egy-egy ponty! Mindhárom ponty csodás példány volt, melyekből kettő volt 10 kg feletti, és ezek közül is az egyik a túra legnagyobb hala! Az már csak hab (vagy inkább hal?) a tortán, hogy István három pontyának matracra fektetését követően Zoli középső botja is elfüstölt. :)
Ezen események alatt én meg bambán néztem ki a fejemből, hogy vajon mit is tehetnék, hogy több halat foghassak. Hiszen ekkor már mindenkinek volt legalább 5 hala, sőt István már a 10-hez közelített, jómagam pedig a mindössze 2 pontyommal csúnyán le voltam maradva. Hiába próbáltam a bója közvetlen közelében, attól pár méterrel odébb, vagy az etetés legszélén, semmi, semmi, és megint csak semmi. Gondoltam, ez így nem mehet tovább! Elhatároztam, hogy fittyet hányva a bójára, az attól jóval távolabbi, illetve a közelében sem lévő helyeket fogom vallatni, kevés etetéssel. Ez dobás esetén a csali mellé 2 szem bojlit jelentett PVA-n, húzás esetén pedig egy marék vegyes (bojli és pellet) etetnivaló került közvetlen a leengedett végszerelék körzetébe. Éjszakára a behordást jobb szélről kezdtem, erre a botra dupla Magic Spice-szal csaliztam, melyre etetni halas pellet és a csalival megegyező bojli (egészben és félbetörve is) került. A partra érve a helyére tettem a botot, de a kapásjelzőt az ezután következő csónakázás miatt (ha véletlen belemennék a zsinórba) még nem kapcsoltam be. Két botom még hátravolt, melyekből már csak az egyiket húztam. A második cájg sikeres elhelyezését követően éppen úton vagyok a part felé, amikor egyszer csak egy furcsa kerregő hangot hallok…
Kérdezem a többiektől: „Mi ez a hang?” Erre Zoli válaszolja: „A fék”. Ekkor már tudtam, hogy az előzőleg bevitt végszerelékemmel rohant el valami. Zoli pedig mindezt nem is sejtve azt hitte, hogy éppen a fékkel húzom be a másik végszereléket. :) Segítséget kellett kérnem Zolitól, míg a partra nem értem - ő akasztotta meg a váratlan időpontban érkező érdeklődőt. Miután végre kiértem, sikeresen be tudtam fejezni az akciót. Fertőtlenítés után mérlegeltük a potyeszt, ám ekkor még nem is sejtettem, hogy a túrám legnagyobb haláról van szó.
Számomra ez a csodálatos hal elég is volt ahhoz, hogy meggyőzzön a „kereső” horgászat eredményességéről. El is határoztam tehát, hogy ezen az éjszakán még alszom egy jót, aztán másnap frissen, kipihenve és újult erővel elkezdek „horgászni”. :) Miközben az est nagy része nálam alvással telt el, szomszédaimnak időnként aktivizálniuk kellett magukat. Megérkeztek az első koi pontyok!
Csütörtök hajnalán a szerencse továbbra is tógazda barátaim számára kedvezett. :) Kora reggel, 5 és 6 óra között Zoli két szép pontyot is húzott. Ezt követően Istvánnak sikerült darabszámát gyarapítani egy átlagos méretű pikkelyes potykával.
Negyed hét körül dobott ki engem az „ágy”. Egy gyors reggeli, mellé egy kis energiaital, és már hozzá is kezdhettem a tegnapi bevált taktika megismétléséhez. A körülmények is pont ideálisnak látszódtak, még a várva várt keleti szelemet is megkaptam! Halfogás szempontjából ezúttal látszólag minden az én javamra szolgált, így nem is vesztegettem sokáig az időt. Egyedül a szemerkélő eső szerepelt a kellemetlen tényezők listáján, de engem úgy különösebben nem zavart. Mindhárom botomon frissítettem. A korábbi csalizási stratégiámhoz igazodtam annyi különbséggel, hogy most a jobb szélső botomra is Eper-halas bojli került, ez esetben szimpla 20-as kivitelben, míg a középsőre ugyanez, csak duplán. Alig két óra telt el, máris kapást észleltem az egyik felszerelésemen. A botokhoz sietve láttam, hogy a dupla Eper-hallal csalizott cájgot kapta el valami. Bevágást követően nem tanúsított nagy ellenállást a hal, a part közelében vadult meg inkább. Ekkor láttam meg, hogy egy csodaszép koi küzd a horog végén. Gyorsan lazítottam is egy fokot a féken, hogy véletlenül se veszíthessem el életem első színes potykáját. Nem sokkal később már a szákban pihent a gyönyörűség. Sikerült! Azonban nem volt időm sokáig csodálni ezt a pompás (szó szerint) aranyhasút, hiszen fényképezés közben a jobb szélső boton is kapásom volt, láss csodát, ugyanarra a csalira! Az elkövető egy bivalyerős nyurga volt, ami a fárasztást követően a koi mellé került, így két halamat fényképeztük egyszerre.
Érdekességként jegyezném meg, hogy a túra alatt kifogott összes koi ponty ezen a napon érkezett. István és Zoli is megismételte az éjszaka folyamán „elkövetett” fogását, igaz, ezúttal jóval nagyobb színes pontyok társaságában történt mindez.
A délután közeledtével az egyre erősödő keleti szél látványos hatással volt kedvenceinkre. Szinte követhető volt a halak mozgása, hiszen látszott a kapásokból, hogy éppen hol tart a banda. Ekkortájt Sanyánál indultak meg elsőként a halak, de nem is akármilyenek!
Az idő múlásával elérték Zoli cájgjait, végül az éjszakára megérkeztek hozzám is, ahol feltehetőleg (a kifogott halak mennyiségéből ítélve) le is „parkoltak”. Hogy honnan jöttem rá erre? Hát onnan, hogy fordult a kocka a két szélső helyet tekintve! A túra legelején Istvánnál ment nagyon a hal, az utolsó napra pedig olyannyira eltűntek előle, hogy a gyönyörű koiját követően már kapása sem volt a túra végéig. Jómagam viszont a sötétedés beköszöntétől kaptam „melót” rendesen a finisre. Erre vártam az egész horgászat alatt!
A tesztelés vége sajnos vészesen közeledett, és elérkeztünk a túránk legundorítóbb, legaljasabb és legutálatosabb részéhez, amit úgy hívnak, hogy pakolás! Mivel e művelet órákat vett igénybe, a botok még maradtak a helyükön egy darabig. Nem áztak feleslegesen a zsinórok az utolsó órákban sem.
Az összepakolást követően elindultunk a hazafelé vezető úton. Bár igazán nagy (15 kg feletti) halhoz ezen a túrán nem volt szerencsénk, így is mindenki nagy megelégedéssel hagyta el e remek külföldi vizet. Az otthoni statisztikázást követően kiderült, hogy a 4 fős csapatunk összesen 430,50 kg halat fogott a 72 órás horgászat alatt! Az alábbi táblázat szemlélteti részletesen eredményeinket:
Köszönet mindannyiunk nevében a bögellői kavicsbánya tónak ezért a fantasztikus eredményért és Kosár Sándornak a horgászat zavartalanságának biztosításáért! Magam nevében pedig köszönet Zolinak és Istvánnak a meghívásért! :)
Hasonló szép eredményeket kívánunk mindenkinek!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: jistvan, madzol, mogyis, jdcm333
