Minden horgásznak van az életében egy olyan vágyott víz, amelyre legalább egyszer szeretne eljutni egy horgásztúra erejére. Az én bakancslistámon is szerepelt egy tó, mely nagyon megfogott és úgy éreztem, egyszer el kell jutnom ide. Amikor megtudtam, hogy a „Nagy pontyok nyomában” filmsorozatunk Horvátországban, a Šumbar-tavon folytatódhat, nagyon boldog voltam: végre megvalósulhat az egyik álmom!
Utazás
Nagy hangsúlyt fektettünk a részletes és precíz összepakolásra, indulás előtt este bepakoltuk az autót teljes menetkészre, hogy reggel csak be kelljen ülni. Ehhez először mindent összekészítettünk egy helyre és tételesen, lista alapján került minden a gépjárműbe. Ezzel is próbáltam csökkenteni annak valószínűségét, hogy bármi fontos kellék itthon maradjon, hiszen azok pótlása egy másik országban, idegen környezetben nem biztos, hogy egyszerű lett volna. Hajnalban aztán vidáman indult neki kis csapatunk a nagyjából hat óra hosszúra tervezett útnak. Rokolya Péter, a Haldorádó Carp Team tagja örömmel vállalta ezt a nagyon izgalmasnak ígérkező horgásztúrát, és Barna Lajos barátom sem tiltakozott a horgászat ellen. Ő egyébként az, akivel csak nagyon ritkán találkoznak a „Nagy pontyok nyomában” c. filmsorozatunk nézői, de a legtöbb forgatáson és horgásztúrán ott van velünk és segíti a munkánkat vagy éppen a gasztronómiai élményeket biztosítja a háttérben. Takács Péter operatőrünkkel lett teljes ez a kis csapat, így minden összeállt egy tartalmas horgásztúrához, amelyet a kamera segítségével is megörökíthettünk.
A tó
Kissé kalandosra sikeredett a tóhoz való megérkezés, így elöljáróban annyit, hogy még véletlenül se higgyünk el mindent mobiltelefonunk útvonaltervezőjének elsőre. Négyünk készüléke a tóra keresve négy különböző célállomást mutatott, a két legtávolabbi egymástól nagyjából 50 kilométer távolságra volt egymástól…!!! Ebből választottunk ki egyet, amely egy apró kavicsos, szűk, erdei útra vezetett, amelyen haladtunk 12 km-t, majd elfogyott az út, amit két hatalmas tölgyfa is jelzett rajta kereszt irányban. Itt még a megfordulás is roppant körülményes volt, majd visszamentünk a burkolt útig és újraterveztük az útvonalat. A második találat már helytálló volt és Karlovac mellett közvetlenül meg is találtuk a Šumbart. A halőr kivezetett minket a horgászállásig és magunkra is hagyott. A tó területe 45 ha, kisebb szigetekkel taglalt. Összesen 31 horgászállás található rajta. A part menti sáv erősen hínáros, amely a fárasztás utolsó stádiumában érdekes lehet. Az aljzat roppant változékony, agyagos és iszapos részek váltják egymást sok púppal, amelyek remek haltartó helyek is egyben. A tó legnagyobb mélysége 6 méter.
Fontosabb szabályok
- Maximálisan meghorgászható távolság 110 méter
- Legnagyobb használható ólom súlya 120 gramm
- A használható legvékonyabb főzsinór 0,35 mm
- Dobóelőke kizárólag monofil lehet, maximális hossza 7 méter
- Zig rig használata tilos!
Mindezek mellett tilos a vízre menni, az etetést és annak megjelölését is partról kell megoldani. Ez számomra nem volt újdonság, mert a túra előtt néhány héttel egy hasonló vízen horgásztam szintén Horvátországban, és ott is teljes mértékben a partról kellett megfejteni a horgászatot.
Horgászat taktikája
Ezek tudatában állítottuk fel a horgászat stratégiáját is, mely egy alapos markerezéssel kezdődött. Szerettem volna pontosan látni, hogy miben is horgászunk, mivel az aljzat nagyon egyenetlen volt és tapasztalataim alapján a mélyebb részek nagyon iszaposak, így egészen pontosan körbe kellett határolni a meghorgászandó területet. Remek támpontok voltak a velünk szemben található szigetcsoportok, melyek mutatták a pontos irányt.
A megfelelő helyek kiválasztását követően pontosan hozzámértem a Spombos botokat és kiakasztottam a zsinórklipszben a megfelelő távolságban. Fontos, hogy ne egyformára mérjük ilyenkor, a Spombos szereléket érdemes picit rövidebbre venni, beleszámítva ezzel a zsinór nyúlását. Ezt követően a végszerelékeket is hozzámértem és zsinórjelölővel megfestettem, így éjjel is könnyebben visszataláltunk a megfelelő pontra. A parti etetés okán jó választásnak látszott volna a dobócső, amelyet előszeretettel használok is, de most úgy gondoltam, a nagyobb szórási terület miatt nem használom, ezért kizárólag az etetőrakétára hagyatkoztunk a túra folyamán. Ehhez nagyon fontos a megfelelő összhang és szervezettség, csak így alakítható ki megfelelő méretű etetés. Lalival óránként dobtuk a Spombokat, Peti pedig a hátunk mögött töltötte azokat, hogy dinamikusan haladjon a művelet.
Az etetés összeállítása
Az elmúlt időszakban elég eredményesen használok egy nagyhalas keveréket, amely az ilyen jellegű parti-dobós horgászatok alkalmával nekem jól bevált. Most is ezt a keveréket készítettük el, mely aprómagban gazdag – ez segít minél tovább az etetés területén tartani a nagyobb pontyokat is –, de bőségesen tartalmaz bojlit és lassú oldódású pelletet egyaránt.
Alapja a Big Feed C21 Fűszeres Kolbász bojli – melynek egy részét felezve teszem bele –, ehhez jön C6 pellet Fűszeres Kolbász, tigrismogyoró és főtt kendermag – melyekből a Chilis Fahéj jól igazodik a keverékhez –, valamint egy kevéske FermentX Additive Tejsavas Micro Mag Mix. Amikor ez elkészül, én még nyakon öntöm egy kis SpéciAdditive Csípős Paprika kivonattal, ettől lesz teljes a fűszeres keverék.
Csalik és végszerelék
Annyi előzetes információnk volt a tóról, hogy a kis csalik kimondottan jól működnek, erre alapozva kezdtünk is neki a horgászatnak, különböző felkínálási módokkal. Peti egy Chod szerelékkel fogta az első halát, egy egészen pici pop-up csalival, ami gyors visszaigazolást jelentett a halak részéről. Lalinak a Bevonatos főzött csalizó bojli Fűszers Vörös Máj + Quatro Pop Up 14 mm eper kombináció hozta a legtöbb kapást. Én is ezt használtam, csak én a Fekete Tintahal ízesítést választottam mellé. Kihasználtam a BlendeX Pop Up hatalmas felhajtóerejét is és egy Ronnie rigen kínáltam fel. Mivel Horvátországban az országos horgászrend szerint három bottal lehet horgászni, bőven volt lehetőségünk a kísérletezésre.
Akik miatt jöttünk
Az első délután csendesen telt, mi is igyekeztünk mindent megfelelően elrendezni, aztán lepihentünk, hajnalban viszont a kék színű jelzőm szólt, hogy ébredjek, mert valaki nagyon keres… Boldogan fárasztottam ki első šumbar-tavi pontyomat, fárasztás közben alig tudtam a halra koncentrálni, olyan gyönyörű volt a környezet. Boldogan csaptuk össze tenyerünket a merítőben pihenő bőrponty felett Petivel. Ezt követően ő is frissítette csaliját, és hat óra körül egy pocakos, húsz kg feletti tükrös rá is kívánt egyik csalijára.
A nappali órákban a halak nem maradtak a fenéken, hanem feljebb emelkedtek a felszín közelébe, fordulásaikkal jelezve jelenlétüket, de táplálkozni nem akartak. A következő kapásokhoz meg kellett várnunk, hogy újra ránk sötétedjen. Ekkor feléledtek a jelzők és egymást követték a kapások, és egyre inkább megértettük, hogy miért is kell itt oly szorgalmasan Spombozni. A megfogott halak között volt több testes dévérkeszeg is, ezeken az átlag 2-3 kg közötti halakat értem, melyek között volt egy 4,75 kg-os példány is! Na, ha egy ilyen csapat betéved az etetésre, minden bizonnyal gyorsan felporszívózzák azt, ezért folyamatosan gondoskodni kell az utánpótlásról. A második éjszaka Lali is elkezdett felzárkózni egy pocakos bőrponttyal. A nappali csendélet után nagyon élveztük a halak aktivitását az éjszaka folyamán, volt, hogy egy órán belül három halat is sikerült matracra fektetnünk.
Hasznos tapasztalok
- Amit mi soknak gondoltunk az elején etetés mennyiségben, az valójában egyáltalán nem volt sok, sőt kimondottan kevés, elnézve a többi horgászt, akik már nem először jártak itt.
- Ismét bebizonyosodott, hogy a nagy nyomás alatt lévő vizeken kimagaslóan jól működnek a bojlis pontyhorgászatban aprónak számító 12, 14 mm-es csalik, a pontyok sokkal könnyebben vették fel ezeket, mint nagyobb testvéreiket.
- A három bot egyáltalán nem zavaró, sőt kimondottan széles variációs lehetőséget kínál a pontyhorgászoknak, és ezen nemcsak a szélesebb csali-felkínálást értem, hanem az etetési terület körbehorgászását is. A három szerelékkel különböző pontokban horgásztam meg a megetetett területet, eggyel például folyamatosan mögé horgásztam néhány méterrel, ami jó néhány kapást is eredményezett.
Nagyon izgalmas volt egy másik országban horgászni egy olyan tavon, amiről alig találtunk korábban információkat, nem is lehet kérdés ezek után, hogy jövőre szeretnék ismét visszalátogatni a Šumbarra és az összegyűjtött tapasztalatokat hasznosítva lépre csalni egy-egy itt élő még nagyobb óriást!
Írta: Haskó Tamás
Fotók, videó: Takács Péter
