A Raduta víztározóra kijutni több horgásznak is csak messzi álomnak tűnik, pedig könnyen valósággá válhat. Közel ezer kilométeres utazás után a romániai Saluresti községnél mindenki megtalálhatja a kapitális pontyairól híres 800 hektáros tározót. Tehát minden híreszteléssel és véleménnyel ellentétben nem csak velem lehet kijutni és horgászni a tározóra. Persze a helyfoglalások, az egyeztetések, a fogások iránti érdeklődések, a szervezések és az úttalan utakon való kijutás nem egyszerű. Viszont a radutai horgászat minden szenvedést kárpótol, mint ahogy azt tette a legutóbbi, késő őszi túránkon. Újabb harminckilós pontyfogást könyvelhettek el a magyarok, mely egyben az év legnagyobb pontya lett a tározón! A 2002-es évhez hasonlóan 2003-ban is csak magyar horgász fogott 30 kg-os pontyot a Raduta víztározón!
Utazás és helyválasztás
A problémamentes indulás után önbizalommal telve gyorsan faltuk a kilométereket a Raduta víztározó felé. Szinte kivétel nélkül mindenki érezte, hogy nem mindennapi események forgatagába fogunk kerülni, sokáig emlékezetes lesz az október közepi túra. Hatfős kis csapatunk viszont a Kárpátok meredek emelkedőin hirtelen nem várt, és egyben rendkívül nehéz akadályba ütközött. Hózápor próbálta utunkat állni, pillanatok alatt fehérbe öltözött a gyönyörű táj. Az éjjeli kalandos és sokszor hátborzongató utazás után kissé fáradtan érkeztünk meg álmaink vízére, a Raduta tározóra.
A szerencse itt sem fogadott kegyeibe bennünket, s próbált újabb akadályokat görgetni elénk. Napok óta szakadó eső, irdatlan sártenger vette körbe a vízpartot, szinte mindenhol. A jobb helyek megközelítése szinte egyenlő volt egy lehetetlen küldetéssel. A tározó térképét tanulmányozva végül is nem a várható halfogás alapján választottunk helyeket, hanem a megközelíthetőséget vettük figyelembe. Hosszas egyeztetés után három ígéretesnek tűnő helyet választottunk horgászhelyül.
András, Géza: A tározó felső gátjához, a befolyó részhez került. Terepjárójukkal egyedül ők tudták ezt a helyet megközelíteni. A 2003-as évben, októberig ez a hely bizonyult a legjobbnak, számolatlanul ontotta magából a húsz kilón felüli pontyokat. Pámer Laci szeptember közepén páratlan bravúrt hajtott végre itt, hisz tíz nap alatt 577 kg halat fogott, melynek átlagsúlya 14,4 kg volt! Húsz kilón felüli pontyot, pedig 7 db-ot sikerült kifárasztania! Gézáék tehát rendkívül jó előjellel várhatták a horgászat kezdetét.
Gábor, Józsi: Gáborék közvetlenül a szálloda alatt található spiccre kerültek. Ez egy rendkívül frekventált hely, de inkább csak májusban. Ebben az időszakban évekre előre lefoglalták az angol és német horgászok, hisz a magas vízállás és az elárasztott füves terület végett tömegével járnak ide ívni a pontyok. Gáborék azért joggal bizakodtak egy eredményes horgászatban októberben is.
Feri, Tamás: Mivel Ferivel bőszen készülünk a 2004-ben megrendezendő Radutai Pontyfogó Világkupára, nálunk a helyválasztás elsődleges szempontja az újabb helyek megismerése volt. A tározó alsó része, az alsó gát még fehér foltként lebegett szemünk előtt, ezért erre a helyre esett a választásunk. Az sem volt egy elhanyagolható tényező, hogy kocsival aránylag egész tűrhetően meg lehetett közelíteni.
Elhelyezkedés és a horgászat
A horgászhelyek elfoglalása és az elhelyezkedés próbára tette mindegyik csapat idegrendszerét és fizikai állóképességét. Gézáék terepjáróval szenvedték be magukat úttalan utakon a felső gáthoz, Gáborékat a spicchez katonai kétéltű járművel húzták be, mivel 10 méter megtétele után szinte elsüllyedtek a sártengerben. A mi autónk megúszta a sárfürdőt, hisz a horgászhelytől 300 méterre megálltunk, mivel bejutásra alkalmatlannak véltük a helyzetet. Fele cuccot kölcsön terepjáróval, felét kézzel cipeltük be a parttól mint egy 20 méterre található apró kis szigetre.
Gyors táborverés után pillanatok alatt az ígéretes helyek fölé eveztünk, s megkezdtük a radaros helykeresést. Első pillantásra rendkívül egyszerű tűnt, szinte sivatagos jellege volt a víznek, s azt hittük percek alatt megismertük az előttünk található területet. Ekkor még nem tudtuk, hogy mekkorát tévedtünk! Szinte minden nap újabb és újabb felfedezést tettünk, apránként tárult elénk a mederviszonyok hihetetlen változatossága. Egymást követték a nagyobbnál nagyobb medertörések és platók. A második nap elénk tárult egy régi, elárasztott gát, majd egy régi betonút. Erdők, zárt öblök és kagylópadok váltották egymást. Halmozgásra utaló jeleket a jó helyek ellenére viszont három napig szinte nem is láttunk. A negyedik éjszakáig mindössze pár keszeg és egy tíz körüli busafogást könyvelhettünk el. Örömünkre azért máshol legalább zajlott az élet, hisz a felső gátnál Gézáék módfelett jeleskedtek a pontyfogás terén. A horgászat megkezdését követően két órával jelentkezett már az első kapás náluk, melynek során egy 18,4 kg-os tőpontyot fárasztottak ki sikeresen.
Az eredménytelenségünknek köszönhetően elhatároztuk, hogy a negyedik éjszaka után táborhelyet váltunk és egy bokrokkal, ágakkal bőven tarkított új helyen próbálkozunk meg a horgászattal. Bár a negyedik éjjel fogtunk egy 10,5 kg-os amurt, és egy hibátlan pikkelyzetű 17 kg-os csodaszép tőpontyot, de azért kitartottunk elhatározásunk mellett, elkezdtünk pakolni és készültünk a táborhelyváltásra.
Még fele cuccot sem rámoltuk be a csónakba, mikor váratlan hír ért bennünket telefonon keresztül.
- András fogott egy hatalmas pontyot!! - kiáltottam Feri felé, miközben gondolatban már a nagyhal fényképezését és a kamerázást elemeztem ki.
Legnagyobb bánatunkra a mérlegelésnél sem, melynek során a mutató harminc kilógrammnál állapodott meg, valamint a ponty visszaengedésénél nem tudtunk jelen lenni a táborhelyváltás miatt. Az elsődleges szempont a ponty épsége volt, s ezért a mérlegelés és fényképezés után a hal azonnal vissza lett engedve. Kissé szomorúak voltunk Ferivel, hisz valószínű, nem mindennapi látványról maradtunk le, s talán egy harminckilós ponty látványáért még úsztunk is volna a felső gátig.
A harminc kilós álom határ
Géza és András élménybeszámolóját a szenzációs fogásról a szállodában hallgattuk meg a csapat tagjaival együtt. Izgatottan, szinte egymás szavába vágva tettük fel nekik a kérdéseket.
- Mikor és hogyan jelentkezett a harmincas ponty? - kérdeztük Andrást.
- Hajnali négykor Géza fogott egy 24,8 kg-os tükör pontyot, s már akkor megjegyeztük, hogy milyen jó lenne, ha nekem is sikerülne egy húsz felettit fogni a reggeli fotózásig. Ez a kívánságom nyolc óra húsz perckor teljesült, de nem várt módon. Megérkezett életem hala egy 30 kg-os tőponty személyében! A kapása olyan igazi öregurasra, komótosra sikeredett. A parthoz közel kb. 25-30 m-re található törés alján elhelyezett fűszeres bojlira éhezett meg a kapitális méretű ponty. A fárasztás során végig nyugodtan, megfontoltan ballagott előttünk, de közben rendkívül komolyan és erőteljesen terhelte a felszerelésemet. Végig éreztem, hogy nagy hallal van dolgom, de ez a hal megpillantásakor tudatosult bennem először igazából. A parti, sekélyebb, kb. 80 cm-es vízben szemmel tudtuk követni a mozgását, mivel a rendkívül vastag bognár tüskéje cápauszonyként meredezett ki a vízből, végig a fárasztás során. A szákolás nagy örömömre, elsőre sikerült. A mérlegelés után rendkívül boldog voltam, hisz beléptem a 30 kg-os pontyot kifogok szűk táborába.
A szebbnél szebb fogások ezzel még nem értek végett, hisz mind a három magyar csapatnál újabb gyönyörű pontyok jelentkeztek a tározón kint lévő külföldi horgászok legnagyobb megdöbbenésére. 20 kg-on felüli pontyok, hihetetlen hosszú és szép nyurgák, valamint izgalmas akciók és fárasztások követték egymást nap, mint nap. A következő részben részletes beszámolót olvashatnak majd a fantasztikus fogásokról és a magyar horgászok újabb nem mindennapi kalandjaikról.
