Bizonyára sokakkal megtörtént már, hogy az előre kigondolt tervet, taktikát valami égi rosszakaró meghiúsította. Nagyon bosszantó az ilyen helyzet, ilyenkor általában az emberek két lehetőség közül választanak: mormogva, duzzogva beletörődnek sorsukba és elmennek haza, illetve a másik tábor igyekszik ebből a helyzetből is kihozni a lehető legtöbbet. Mivel túlságosan sok napot nem tudok a vízparton eltölteni, luxus lett volna az első akadály miatt megfutamodni, ezért megpróbáltam az adott szituációban is helytállni…
A nyaralások letudva, ezért egy hosszú, munkával töltött hét után szerettem volna kedvenc tavam partján egy kicsit feltöltődni, kellemeset horgászni. Kiválasztottam a jónak ígérkező helyet, felállítottam a sátram, mindennel elkészültem. Nem maradt más hátra, mint a szerelékeim behúzása etetőhajóm segítségével. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis a bal oldali propeller nem forgott. „Hát, ezt nem hiszem el!”, dünnyögtem magamban. Miután kivettem a vízből, kézzel próbáltam forgatni rajta, hátha csak megszorult, de sajnos meg sem bírtam mozdítani. Próbáltam lekapcsolni az akkumulátorról, illetve ki- és bekapcsolni, eredménytelenül. „Hát, ennek annyi!”, könyveltem el bosszúsan magamban, mire égett szagot kezdtem érezni és láttam, hogy füst jön ki a hajóm belsejéből. Szomorúan könyveltem el magamban, hogy ma nem fogok kedvenc helyemen, a szigetről belógó faágak alatt horgászni, így tervet kellett változtatnom.
Javában sötétedett már, így bele kellett húznom. Próbáltam minél közelebb dobni szerelékem az ágakhoz, ezért kiakasztott klipsszel apránként növeltem a távolságot a célpontom felé, mígnem kb. 1 méteren belül landolt a végszerelék. Ezt utána gyorsan visszamértem a Marker Sticksek segítségével (melynek használatát „A Marker Sticks használata, avagy hajszálpontos horgászat” című írásomban részletesen bemutattam), hogy aztán később is ugyanoda visszataláljak. Dobócső segítségével 1 doboz Haldorádó főzött Big Fish bojlit dobtam be a meghorgászandó területre, ez képezte most az etetésem. Kettő Hinge Stiff riget és egy Ronnie riget szereltem, melyekre CC Moore Acid Pear pop-up került. Az első és egyben egyetlen kapásig egészen hajnalig kellett várnom, melynek nagyon örültem ilyen bosszantó kezdet után.
A nap vége felé eldöntöttem magamban, hogy a következő héten visszaülök erre a helyre, és egy kicsit változtatva a stratégián megpróbálok több halat fogni. Eljött ismét a vasárnap, így buzgón, néhány újdonsággal felszerelkezve elindultam a tóra.
Érkezés után jött az újabb „kellemes” meglepetés. Egyetlen horgász volt a tavon, persze, hogy ott ült, ahova én szerettem volna. Már meg sem lepődtem, hogy valami megint közbeszólt. Sebaj, ez legalább egy jó indíték volt arra, hogy egy számomra új részen horgásszak, melynek neve Castle bank, azaz Kastély-part.
Horgászbarátaimtól megtudtam, hogy ezen a részen viszonylag közel, maximum 35-40 méteres távban kell horgászni, illetve érdemes 1 bottal lábunk alatt is próbálkozni, mert sok szép pontyot fektettek már matracra onnan is. Ezekből az infókból kiindulva kezdtem el megkeresni azokat a pontokat, ahol a csalikat fogom felkínálni. Pár dobás után kiderült, hogy valóban ezek a távok tűnnek ígéretesnek, hisz 36 és 30 méteres távon találtam tiszta, viszonylag keményebb részeket.
Miután feletettem a távolabbi pontokat, pár marékkal szórtam kb. 6-7 méterre is, hallgatva barátaim szavaira. Erre a horgászatra szerettem volna egy kis pluszt becsempészni, így előre legyártottam pár PVA sticket, mellyel mindig garantáltan lesz pár bónusz falat horgunk közvetlen közelében. Ebben az alternatív megoldásban bíztam, hogy valami mégis pótolja az etetőhajó által nyújtott koncentrált etetést. Minden egyes dobás előtt egy ilyen sticket akasztottam horgomra, és így dobtam be szerelékem.
A legtisztább, legkeményebb ponton Ronnie riggel horgásztam, hisz itt tökéletesen elég volt, ha csalim 2-3 centire a fenék felett lebeg, míg a kicsit iszaposabb, illetve a közeli hínárosabb ponton Hinge stiff riget használtam, mert biztos akartam lenni abban, hogy csalim e tereptárgyak tetején megül és garantáltan kifejti hatását.
Tudtam, hogy az első kapások nagy valószínűséggel sötétedés után fognak érkezni, ezért volt egy kis időm fényképezni. Jó látni, hogy mennyi különböző állat megfér itt egymás mellett.
Éjféltájt egy erős, húzós kapás ugrasztott ki az ágyamból. A hal a bevágás után számomra elég érdekes, amolyan erős-rángatós ellenállást tanúsított. Gondoltam, hogy nem ponty lesz, de elképzelésem sem volt, mégis mi védekezik ilyen vehemensen. Partközelbe érve jött a meglepetés: „Jé, egy compó!”, mosolyodtam el. Ezen a tavon még nem sikerült compót fognom, így nagyon örültem neki, számomra nagyon kedves halfaj.
Gyors fotó, és már úszhatott is tovább. A következő kapás hajnali 2 táján érkezett a távolabbi etetésről. Igen erős, füstölős kapásra emeltem be, de sajnos mire a bothoz értem, a hal már egy hínármező sűrűjébe fűzte be magát. Bármit is próbáltam, sajnos nem tudtam onnan visszahúzni, így meg is lépett. Mérges voltam és azon gondolkoztam, miként tudnám elkerülni, hogy ez a szituáció ismét megtörténjen. Töprengésemet azonban egy újabb füstölős kapás törte meg! A halat határozottan igyekeztem elfordítani a problémás területről, és ezúttal sikerrel jártam.
Közelgett a hajnal, mely általában jó időszaknak mondható ezen a tavon. Etetésem szerettem volna némiképp pótolni, így amint egy kicsit kivilágosodott, egy újabb doboz Big Fish bojlit osztottam el a 3 etetésem között. Ezek után nyugodtan bújhattam vissza a hálózsákomba, bíztam még legalább 1 kapásban. Javában világos volt már, 7 óra táján egy maszatolós kapásra rohantam botomhoz. A bevágást követő pár perces fárasztás végén sikerült megmerítenem a horgászat utolsó halát.
A hajnali órák elteltével éreztem, hogy esélyeim az újabb halfogásra igen minimálisra csökkentek. Sajnos további éjszakát a következő hét végéig nem tudtam kint maradni, ezért hamarosan a pakolás mellett döntöttem. Feltűnő volt számomra, hogy az összes pontykapásom a távolabbi, 36 méterre lévő etetésről érkezett, így ezt a pontot mindenképpen feljegyeztem magamnak a későbbi horgászatokhoz. Úgy érzem, a körülményekhez képest eredményes volt a horgászat, ez is azt bizonyítja, hogy ne féljünk kilépni a komfortzónánkból. Mindig van alternatív megoldás, mellyel közel olyan hatásfokkal horgászhatunk, mint a jól bevált módon. Mindenkinek eredményes horgászatokat kívánok a nehéz helyzetekben is!
