Angliai horgászataim során gyakran látom a vízparton, hogy a horgászok a sátraik körül elhelyezett és a földbe szúrt ágasok körül hadonásznak a botjaikkal. Eleinte nem értettem mire jó ez, de mikor jobban szemügyre vettem tevékenységüket, illetve megkérdeztem ismerőseimet a parton, hogy mégis hogyan kell ezt csinálni, mi a lényege, hamar ráébredtem, hogy ezt nekem is bele kell csempésznem horgászatomba. Hogy miről is van szó? A segédeszköz neve Marker Sticks, nézzük hát…
Mi is az a Marker Sticks? Két, erre a célra fejlesztett leszúró, melyek végei vastagabbak, illetve figyelemfelkeltő színűek. Ezeket pontosan 1 bothossznyira kell a földbe szúrnunk, így fogjuk tudni visszaellenőrizni, milyen távolságra horgászunk.
A késő tavaszi, illetve nyári időszakban az általam horgászott vízen rendkívül sok a hínár, mely egészen ősz végéig kitart, nehezítve a horgászok dolgát. Ilyen esetben az eredményes horgászat alapfeltétele, hogy ne egy ilyen sűrű hínárcsomó közepében horgásszunk, hisz a halnak esélye sem lenne megtalálni csalinkat. Addig kell keresni, míg egy tiszta részt nem találunk, melyen garantáltan prezentálni tudjuk csalinkat, illetve szerelékünket. Én ehhez egy ólmot használok, mellyel időt nem sajnálva pásztázom végig az előttem lévő vízterületet. Ahol sikerül viszonylag nagyméretű tiszta részt találni, ott akasszuk ki zsinórunkat a klipszbe és jegyezzük meg az irányt!
Ha ezzel megvagyunk, én általában dobok még egyet, hogy biztosra menjek, a megfelelő helyen horgászom. Ezután kap szerepet a Marker Sticks. Az ólmunkat az egyik Stick szárára tekerjük, és ezután addig kell körös-körül vezetni zsinórunkat a két leszúrt pálca szárán, amíg a klipszhez nem érünk. Ezután nincs más dolgunk, mint megjegyezni, hogy ehhez hányszor tekertük körbe damilunkat (hány „tekerés”, azaz wrap), és óvatosan visszatekerni orsónkra azt.
Botjaim 3,6 méter hosszúak, így a wrapok számából egy gyors szorzással ki tudom számolni, milyen messze horgászom, bár nem ez a fontos. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem jó egy zsinórjelölő filc, miért kell ez az egész tortúra? Sokáig én is erre a célra kifejlesztett filcet használtam, melynek nyoma szép lassan, pár dobás után lekopott, illetve a menetekre állandóan ráragadtak a lefoszló darabok, így gyakran nem tudtam biztosan, hogy melyik is a pontos jelölés. Ez csak kényelmetlenné teszi a zsinórjelölő filc használatát, ám akkor egyáltalán nem segít, ha zsinórunk elszakad, összegubancolódik, vagy valami oknál fogva el kell dobnunk belőle, mert így a jelölés ellenére már fogalmunk sincs az eredeti helyről. A Marker Sticks használatával mindig pontosan be tudjuk majd állítani a kívánt dobástávolságot!
Tehát a támpontok megvannak, távolságok kimérve minden boton, kezdődhet a peca. Mivel hínáros vízen horgászunk, a halak biztonsága érdekében csakis elhagyós szereléket használok.
Az ilyen helyzetekben szeretek kikönnyített, illetve pop-up rig kombinációkat használni, melyek sokszor bizonyították fogósságukat.
A Stiff Hinge rigen különféle színű és ízű pop-up csalikat szoktam próbálni, de ami nagyon bevált számomra, az a CCMoore Acid Pear, illetve a Haldorádó Quatro Pop Up fokhagymás ízben. A fehér színű pop-up csalikkal az elmúlt években is szép sikereket tudtam elérni, ezért is szavaztam bizalmat e terméknek. A D-rigen saját készítésű, mandulás-vajkaramellás wafters csalit használok, a Snowman rigen pedig egy faragott Haldorádó Big Fish bojlit egy fél szem Acid Pear pop-uppal könnyítettem ki. Tapasztalataim alapján ez egy nagyon ütős kombináció, egyik személyes kedvencem.
Erre a horgászatra is az egyik kedvenc csalogató anyagomat raktam össze, mely kendermagból, kukoricából, illetve darabolt és egész CCMoore Live System bojliból állt. Hogy ezt tovább fokozzam, egyik kedvenc adalékanyagomat adtam a keverékhez.
Miután mindennel elkészültünk, nincs más hátra, mint bevetni szerelékünket, illetve megetetni a horgászandó területet. Én ezt egyszerűen, etetőhajó segítségével oldom meg, mely a kiakasztásnak köszönhetően nem tud tovább menni, így mindig ugyanott tudom leengedni szerelékemet egy adag finomság kíséretében. Ezután nincs más dolgunk, mint a klipszből kiakasztani a zsinórt és várni a kapást. Akinek nem áll módjában etetőhajót használni, vagy a helyi szabályzat tiltja, etetőbotját egyszerűen ugyanabban a távban kell kiakasztania, mint a normál botot, így az etetés is ott fog landolni, ahol horgászni fog.
Az este, illetve az éjszaka folyamán több kapás sajnos nem volt, így nyugodtan pihenhettem egész éjszaka, bízva abban, hogy a nappal több eredményt hoz majd.
Reggel aztán megindultak a kapások, és sikerült több szép pontyot az objektív elé tartanom. Feltűnően sok kapás érkezett a Big Fish bojli + Acid Pear pop-up kombinációra, melyet bátran ajánlok mindenkinek.
A kapások szép lassan megritkultak, a nap is a vége fele közeledett, így a pakolás mellett döntöttem. Egy igen eredményes napot tudhatok magam mögött, ami jól ellenpontozta az elmúlt hetek rendkívül nehéz szituációi miatti borzasztóan kevés fogást. Ezen a horgászaton 7 kapást sikerült kicsikarnom és szerencsére mindegyiket sikeres akasztás, majd fárasztás követte. Ez is azt mutatja, hogy nem kell a hínártól megijedni, hanem meg kell oldani ezt is, és az áldozat meghozza gyümölcsét. Mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja ki ezt a módszert, biztosra állíthatom, hogy megéri.
