Elértünk a sorozat legnehezebb és legösszetettebb részéhez, mely azon aprócikkeket kívánja bemutatni, melyek a végszerelék elkészítéséhez szükségesek. Megpróbálom a lehető legrészletesebben bemutatni a különböző kellékeket, persze a teljesség igénye nélkül, különben olyan hosszú lenne ez a rész, hogy soha nem is érne véget. Ha Te is szeretnél kiutat a rengeteg különféle aprócikk okozta útvesztőből, tarts velem!
1. fűzőtű, fúró
A fúró abban az esetben szükséges, ha csalink keményebb annál, hogy átnyomjuk rajta a fűzőtűt. Többféle vastagságban kapható, ezért a kisebb csalikat is kifúrhatjuk anélkül, hogy szétrepednének. A szokványos méret az 1,5 mm-es, egészen kicsi csalikhoz vagy pelletekhez használhatjuk az 1 mm-es változatot. Létezik egy extra vastag típus is, ennek a csali lebegtetésénél van szerepe, mivel a kifúrt részbe tesszük a lebegtető szivacsot vagy parafa pálcikát, ami elemeli csalinkat az aljzattól. Ugyanez a megoldás tökéletesen alkalmazható tigrismogyoró esetében is. A fúró megvásárlásánál mindenképpen figyeljünk arra, hogy olyan típust válasszunk, aminél nem egy kis műanyag szár elejébe van beleragasztva a fúró, hanem végigér benne, és a végével együtt forog. E típusok sokkal hosszabb élettartamúak, és nem fordulhat velük elő még keményebb csalinál sem, hogy a ragasztás elenged, és a fúró beleszorul a csalinkba.
A fűzőtűk esetében is több - funkciója szerint - különböző típust különböztetünk meg. Az alapváltozat kb. 5 centiméter hosszú műanyag nyéllel, hegyének végén pedig egy kis ráhajtható füllel van ellátva. Utóbbi azt a célt szolgálja, hogy a csalin való átfűzés és a hajszálelőke beakasztása után, a visszahúzás folyamán a hurok ne tudjon kiakadni, s így bosszúságot okozni. Van egy típus, mely az alapváltozattól abban különbözik, hogy nincs rajta a ráhajtható kampócska. Ez abban az esetben ajánlott, ha csalinkat a vékonyabb fúróval fúrtuk ki, és van esély, hogy megrepedhet - az ilyen helyzet nem ritka, például pelleteknél. A következő, lényegesen hosszabb típus általában csak egy visszahajtott kampócskában végződik, ezeket a PVA segédeszközökhöz használjuk. Hossza révén egyszerre akár 6-8 szem bojlit is felhúzhatunk rá, amivel lerövidíthetjük a végszerelék előkészítéséhez szükséges időt.
2. stopperek
Ha sikerült felfűznünk a csalinkat, szükségünk van valamire, ami megakadályozza, hogy bedobásnál vagy behordásnál lecsússzon a hajszálelőkéről. Ezt a szerepet tölti be a stopper. Legegyszerűbb változata egy kis, V alakú műanyag darabka, melyet a hajszálelőke hurkába beakasztva visszahúzhatunk a bojliba. Ennél praktikusabb a Fox Boilie Props nevű stoppere, melyet úgy alakítottak ki, hogy ha beakasztottuk és meghúzzuk a csalit, akkor teljesen rásimul arra, ezáltal teljesen észrevétlen marad. Így a legóvatosabb pontyok gyanakvását is elkerülhetjük, amit az is segít, hogy több különböző színben kapható, ezért hozzáigazíthatjuk a csalink színéhez. Következzék az a típus, mely számomra is a legkedvesebb: az átlátszó bojlistopper. Ez néhány centiméteres darabokban, csomagonként 10-20 szálas változatban kerül forgalomba, csupán annyi a dolgunk, hogy méretre vágjuk. Bármilyen színű vagy méretű csalihoz alkalmazható, legyen az bojli, pellet vagy egyszerűen kukorica.
3. csaligyűrűk és egyéb hajszálelőkék
E segédeszközök a minél szélesebb körben alkalmazható csalizási technikák alkalmazását hivatottak elősegíteni. A család legnépszerűbb tagja a Stonfo cég által forgalmazott kis szilikon „hajszálelőke”, ami két méretben kapható, így könnyen hozzáigazíthatjuk a csalink jellegéhez. Használata nagyon egyszerű: csak le kell tépnünk a több csalirögzítőt tartalmazó szárról, majd egy fűzőtű segítségével ráhúzzuk a csalinkat, és a végén található kis szemnél fogva felakasztjuk a horogra. Ebben az esetben nincs szükségünk bojlistopperre, mivel a „hajszálelőke” vége úgy van kialakítva, hogy egy kis műanyag tuskó meggátolja a bojli vagy pellet lecsúszását.
A másik fő kategória a Bait Bands, azaz csaligyűrű, amiket önmagukban nem tudunk használni (hacsak nem D-ringes horgot használunk), csak egy kis fém karikával összehurkolva működik. E remek megoldás viszont a legszélesebb alkalmazhatóságot teszi lehetővé, de erről majd később. Többféle méretben kapható, viszont ha erre szavazunk, mindenképpen szükségünk, van valamilyen stopperre.
4. szilikon csövek
A szilikon csöveket funkciójuk alapján mindenképpen érdemes két csoportra bontani. Az egyik csoport a gubancolódást megelőzésére szolgáló csövek. Ezeknek több alcsoportja is lehet, hiszen vannak süllyedő gubancgátlók, melyek az aljzathoz simulva szinte észrevehetetlenek. A következő alcsoport a volfrámszállal ellátott szilikon cső, melynek szerepe - a gubancolódás megelőzésén felül - kagylós terepen főzsinórunk sérülésektől való megóvása. A másik fő csoport azon csövekből áll, melyeket a horogra óhajtunk húzni a horogkötés megóvásának érdekében, vagy csupán azért, hogy a csali a megfelelő helyen helyezkedjen el a horog körül, így garantálva a tökéletes akadást.
5. forgók, kapcsok
Sok olyan speciális kapocs készül, amit kimondottan a bojlis horgászok számára alkottak meg, most ezek közül emelek ki néhány fontosabbat, a többit majd a későbbi részekben… Kezdjük a sima bojlis forgóval, melynek fő tulajdonságai megegyeznek a hagyományos forgókéval, azonban ennek terhelhetősége nagyobb, valamint a bojlis forgók méretezését úgy alakították ki, hogy a belső zsinórvezetésű ólmokban tökéletesen megszoruljanak, így még könnyebben készíthetünk fix végszereléket. A karikás forgó annyiban különbözik hagyományos társaiktól, hogy - mint nevében is benne van - egy plusz fém karikával rendelkezik, ami további sokféle felhasználhatóságot tesz lehetővé. A gumihüvellyel zárható gyorskapocs az egyik legszélesebb körben elterjedt előkerögzítési megoldás, hiszen nagyban leegyszerűsíti és meggyorsítja az előke cseréjét, emellett a kapocsra húzott kis csövecske plusz gubancgátlóként is funkcionál.
6. dipes bojlifogó
Mint a neve is sugallja, e kiegészítő azt a célt szolgálja, hogy a dipben ázó csalit ne kelljen kézzel megfognunk: a csalit ezzel a praktikus kis segédeszközzel ki tudjuk venni az aromából. Működése nagyon egyszerű, csak meg kell nyomni ujjal a nyélrész felőli végét, ekkor kibújnak a kis karmocskák, majd ha hozzáérintjük a bojlihoz, csak el kell engedni, és a kis karmocskák ráfognak a bojlira. Ezzel elkerülhetjük, hogy minden büdös és még büdösebb aromába bele kelljen nyúlnunk.
A következő rész tartalmából
Bojlis Suli 12. - Bojlis horgászat felszerelései - Különleges kiegészítők és aprócikkek
Ebben a részben azokat az apró kis segédeszközöket mutatjuk be, melyek a különleges trükkökhöz és praktikákhoz szükségesek.
Írta: Haskó Tamás (Carpjunior)
Fotó: Nagy Gábor
