A mai, 30 évvel ezelőttivel össze nem hasonlítható világban nem kerülhette el a robbanásszerű fejlődést kedvenc hobbink, a pontyhorgászat sem. Angliában az első bojli elkészítésével (ami, valljuk be, jobban hasonlított a közönséges nokedlihez, mint a ma használt bojlikhoz) új utak nyíltak meg a pontyok űzői előtt. Igen ám, de mint tudjuk, nem elég pusztán a jó csali, azt megfelelően fel is kell tudnunk kínálni célhalainknak (legyenek azok pontyok vagy akár amurok), hogy a legkisebb kételyt is eloszlassuk bennük a táplálék iránt. Azonban a pontyhorgászat nagyjai annyiféle előkevariációt hagytak ránk, hogy művészet rajtuk kiigazodni. Ezért szeretnék a tisztelt olvasók számára - ahogy a cím is mutatja -, egy kis fényt vinni a félhomályba…
A bevezetőt olvasva bizonyára sokakban felcsendült a gondolat: „Minek erőlködik itt ez az ember, csak az idejét pocsékolja. Úgyis a legegyszerűbbet fogom használni továbbra is. Miért? Mert ezzel fogtam a legtöbb halamat.”… Ez természetes. Ezek a horgászok, kizárásos alapon csak a hagyományos, régi, jól bevált előkéikkel és végszerelékkel értek el jó eredményeket. De voltaképpen mi is ennek az oka? Az, hogy sokan mást ki sem hajlandóak próbálni, vagy egyszerűen nem volt bizalmuk hozzá…
Ugye, most sokan magukra ismertek? Ez nem kritizálás, csupán azt szeretném érzékeltetni, mennyire ragaszkodunk a már bizonyított dolgokhoz, és mennyire nehezen cseréljük a járt utat a járatlanra. De gondoljunk csak bele józan ésszel! A sporthorgászat népszerűvé válásával a halak egy-egy kifogásuk után feltehetően óvatosabbá, kitanultabbakká váltak. A gyanakvóbb egyedek messze el fogják kerülni az olyan étkeket, melyekkel már lépre csalták őket, esetleg végszerelékünk olyan elemeit, amik nagy feltűnést keltenek (pl. egy rosszul lesúlyozott előke vagy akár egy aranysárga horog stb.).
Egy gyakorlati példa kedvéért vegyünk alapul egy intenzíven telepített magán horgásztavat, aminek a vízfelülete nettó 5 hektár. Tegyük fel, hogy a tóban 50 mázsa (azaz 5000 kg) ponty él, a többi halfajtól most tekintsünk el. Tételezzük fel, hogy naponta átlagosan 15 horgász látogatja a vizet (ebbe az átlagba beleszámoltam a hétvégi tömegeket, a munkaszüneti napokon megfigyelhető tolongást és az esetleges versenyeket, amiken 30-40 kilós fogások sem ritkák). Továbbá tegyük fel azt, hogy a napi 15 horgászból legalább 10 eredményes, valamint ebből a 10-ből 5 sporttárs fejenként 4 pontyot, 2 horgász fejenként 3 pontyot, a maradék 3 pedig fejenként 1 pontyot tudott partra kényszeríteni. Az ilyen tavak törzsállományát általában 4-7 kg-os egyedek jellemzik, valamint az 5 kg-nál nagyobb példányokat méretkorlátozás védi. Úgy gondolom, nem merész dolog azt feltételezni, hogy az egy nap kifogott 29 pontyból három volt 1-2 kilós, 6 db 2-4 kilós, 10 db volt 4-5 kg között, a maradék 10 tömege pedig meghaladta az 5 kg-ot. Ha azt vesszük alapul, hogy az összes 5 kg feletti ponty visszakerült a vízbe, és valamennyit a többi halból is visszaengedtek, akkor felteszem, a 29 napi kifogott halból 15 db visszanyerte a szabadságát. Ez egy hétre átszámítva 105 db ponty megszúrását jelenti. Nem nehéz belátni, fél év alatt akár az egész állomány képes megismerkedni a horoggal ilyen vizeken. És amelyik hal átéli ezt az „élményt”, az vélhetően többet nem kíván horoggal találkozni egész életében. (Megjegyezném, nagyon érdemes a világhálón olyan videókat keresni, melyek egy-egy előke élesben történő működését szemléltetik. Láttam már olyan felvételt is, melyben egy és ugyanazon ponty nem kevesebb, mint 50-szer szívta fel és fújta ki ugyanazt a szereléket a horog akadása nélkül.)
Remélem, hogy ezzel a kis felvezetővel senkit sem untattam, most már viszont belevágok a közepébe. Az első részben, mint ahogy a címben is olvashattátok, a Withy Pool Rig előkét veszem górcső alá. Minden cikknél törekszem majd más-más helyszínt választani, és horgászat közben, egy kis élménybeszámolóval meghintve fogom ezeket elétek tálalni. Cikksorozatom következő szereplőinek kiléte maradjon egyelőre titok, legyen ez majd meglepetés!
Az első rész helyszínéül egy Székesfehérvártól 20 km-re található 5-6 hektáros tó szolgált, melyhez rengeteg gyermekkori emlékem kötődik, hiszen e csodás vízterület a saját tulajdonunk részét képezi. A tó gyönyörű környezetben fekszik, hatalmas fákkal tarkított erdő veszi körül, és egy kis patakocska táplálja. Nagyon közel áll a szívemhez ez a víz, tulajdonképpen itt sajátítottam el a horgászat alapjait, ezért is esett rá a választásom, mivel ez a helyszín szerintem ideális az előke működésének élesben történő bemutatására. De nem is húzom tovább az időt, lássuk lépésről lépésre, hogy is kell megkötni a Withy Pool Rig előkét:
Fontos, hogy itt is először a lebegő bojlit fűzzük a hajszálelőkére, utána pedig jöhet a süllyedő csali. Ügyeljünk arra, hogy a pop-up bojlink mindenképpen kellő felhajtóerővel rendelkezzen ahhoz, hogy fel tudja emelni a süllyedő csalit a horoggal együtt, mert ha ez nem történik meg, akkor az előkénk nem fog működni.
Eddig minden rendben is van, csupán egyetlen dologról nem esett még szó. Mikor és milyen körülmények között lehet kiemelkedően hatásos a Withy Pool Rig?
Az első eset, amikor én mindenképpen ehhez az előkéhez nyúlok az, ha vastag, legalább 30-40 centiméteres lágy iszapon kell horgásznom, mint ahogy tettem azt ezen a túrán is. Pláne, ha ez az iszap még büdös is. Ilyenkor el kell felejteni a hagyományos végszerelékeket, hiszen azok általában belesüppednek az iszapba, és csak abban az esetben hagynak esélyt a csali felszippantására, ha a hal éppen azon a pár négyzetcentiméternyi részen turkál. Köztudott, hogy a pontyok egyik kedvenc táplálékforrása az iszapban hemzsegő lárvák, csigák, férgek, és szívesen turkálnak ezek után kutatva. Ám ehhez két nagyon fontos tényezőnek össze kell játszani: az egyik a nem oxigénszegény iszap, a másik kedvenceink étvágya. A meleg nyári hónapokban gyakran tapasztalható jelenség, hogy az oxigénmentessé váló iszapból felszabaduló gázok (elsősorban a metán és a kén-hidrogén) miatt a pontyok egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés időn át tartózkodnak a fenék környékén, és ilyenkor is csak az iszap felső pár centiméterét fésülik át, de azt is csak ímmel-ámmal. Megfigyelhető, hogy a csalink is rögtön átveszi az iszapra jellemző átható bűzös szagot, melynek következtében nem lesz túl népszerű a pontyoknál. Erre az esetre nagyon jó alternatíva a Withy Pool Rig, mivel az ezen felkínált csali az iszap fölött 3-4 centiméterrel lebeg, a pontyoknak kisebb erőfeszítésbe kerül ennek a megszerzése, és a csali „bebüdösödése” is nagyobb eséllyel kiiktatható. Mivel Magyarország tavainak jelentős része iszapos aljzattal rendelkezik, úgy gondolom, érdemes elsajátítani ennek az előkének az elkészítését. A másik tényező, mint már említettem, kedvenceink étvágya, amit nagyban befolyásolnak az időjárási tényezők. Egy nyári melegfrontban gyakori, hogy a pontyok kizárólag vízközt vagy a vízfelszín közelében tartózkodnak, és egyáltalán nem hajlandók lemenni a fenékre (ezzel el is érkeztem a 2. esethez, amire ezt az előkét ajánlom). Ha le is mennek, akkor sem fognak nagy erőbedobással versengeni a táplálékért, a megszokotnál sokkal magasabbról szívogatják a csalit. Ráadásul a vízben fellépő oxigénhiány miatt a halak kapókedve is igencsak alábbhagy, szinte csak kíváncsiságukból kifolyólag tudjuk őket lépre csalni. Ha a ponty messziről is szív rá a csalira, ennél az előkénél a kritikusan kikönnyítettség miatt a csali a horoggal szinte bevágódik a szájába. Ráadásul egy ilyen kapástalan időszakban Fluo Pop-up használatával vizuálisan is ingereljük a halakat, és ha emellé egy olyan bojlit választunk, ami összetevőinek köszönhetően lehúzza a halakat a fenékre, magyarul a vízoszlop teljes magasságában „dolgozik”, akkor máris nyert ügyünk van. De erről részletesen már olvashattok Az abiotikus (élettelen) környezeti tényezők hatása a pontyok táplálkozására 1. részében. Van még egy eset, mely során előszeretettel használom a Withy Pool Riget. Ez pedig nem más, mint a falánk kis apróságok, azaz keszegfélék és törpeharcsák támadásának kiküszöbölése. Tapasztalataim szerint a mohó kis apróságok ilyen végszereléken nem tudják megkezdeni a bojlinkat, mivel az előke fenék feletti része a legkisebb lökés hatására elmozdul, és keljfeljancsi módjára hajlik el a kis bestiák elől. Természetesen ez nem nyújt 100%-os védelmet ellenük, mert a horogra még így is „felvarrhatják” magukat, de ilyen helyzetben szerintem megér egy próbát ez az előke is.
Ahogy ígértem, egy kis élménybeszámolóval is szeretnék kedveskedni nektek. Ha pár szóban akarnám jellemezni a 48 órás túrát, akkor azt mondanám: jó hangulat, szép halak, változékony időjárás és rengeteg szúnyog. Egyébként a horgászatra Rácz Máté barátom kísért el, aki nagyon sokat segített nekem a képek és a felvételek elkészítésében, melyet ezúton is meg szeretnék köszönni neki. Mivel cikkem fő célján már túl vagyunk, csak pár szót fogok ejteni magáról a horgászatról. Péntek délután érkeztünk le a már említett helyszínre. Kipakolást követően rögtön beélesítettük a felszereléseket, majd megkezdődött a várakozás. A kimerítő tanulás nagyon lefárasztott, de a festői környezet, a természet közelsége, a madárcsicsergés és a békák dala rögtön feltöltött.
Mátéval az etetési stratégiát különbözőképpen választottuk meg. Míg ő a tó közepe felé horgászott, ahol egy tigrismogyoróból és bojliból álló nagyobb kiterjedésű etetést csináltunk, addig én a kereső horgászatot választottam a partszélen lévő bokrok tövét behordásos módszerrel meghorgászva. Az első kapásra nem kellett sokat várni, a jobbos botomon gyenge ejtéssel jelentkezett az első delikvens, egy 4 kg körüli töves. A friss erdei levegő gyorsan álomba döntött minket, de nem sokat tudtunk aludni. Az éjszaka folyamán 6 kapásom volt, míg Máté csupán egyetlen pontyot tudott partra segíteni. Másnap reggel meggyőztem, hogy próbálja ki ő is az általam használt Withy Pool Riget. Ennek meg is lett a hatása, nála is beindult a halfogás. Délután lejött meglátogatni minket pár osztálytársam. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a hangulat fergeteges volt, így gyorsan eltelt a nap.
A második éjszakán szinte egy percet sem tudtunk aludni, hol Máténak, hol nekem volt kapásom. A pontyok olyan nagy számban voltak jelen az etetésen, hogy az etetett helytől 15 méterre dobott szerelék is félórán belül gazdára talált. Nem volt ritka, hogy egyszerre ketten fárasztottunk.
Összességében a 48 órás horgászaton 58 darab pontyot sikerült zsákmányolnunk, melyek egytől egyig visszanyerték szabadságukat. A legjobban bevált csalizó bojli az Abiotic Carp Baits Grainy Garlic (fokhagymás), valamint egy tesztelési fázisban lévő Tiger Terror névre keresztelt (édes-tigrismogyorós) volt.
Írta: Abiotic Carp Baits Team, Tranker Balázs
Fotók: Rácz Máté és Balázs
A videót készítette: Máté
A videót összevágta: Balázs
