A pontyhorgászat világában számtalan előke és felkínálási mód látott már napvilágot, a horgászok leleményességének és a fejlődésnek semmi sem tud gátat szabni. Ez előtt néhány évvel akadtam rá egy nagyon ötletes megoldásra, ami kimondottan lebegő csalizáshoz készült. A leginkább figyelemfelkeltő az egyszerűsége, ezért gondoltam, kipróbálom. Az eltelt idő alatt annyi változott, hogy az előketartómban állandó helyet kapott, és ha pop-up csalizásra kerül sor, akkor ez az első, amihez nyúlok…
A legtöbbször csak a kapástalan helyzetekben nyúlok a pop-up szerelékekhez, pedig sokkal több létjogosultsága lenne a fogóssága alapján, talán amiért ritkábban veszem elő a „fegyvertárból”, az a kisebb szelektáló képesség, viszont aki a kicsit nem becsüli…
A szerelék fő alkotóeleme egy közepes merevségű bevonatos előkezsinór, a túl merev típusok nem alkalmasak erre a célra. Ennek végére kötök egy - a lebegtetés magasságának függvényében - öt-hat centiméteres hurkot. Erre fűzöm fel az enyhén kihajtott szemű horgot, ami maximum hatos vagy nyolcas méretű lehet, ennél nagyobbat nem javaslok a csali könnyedsége végett.
A csalizáshoz szükséges rig karika következik, ehhez rögzítjük majd a bojlit. De ne szaladjunk ennyire előre, először a szerelék befejezéseként a hurok végét átakasztom a horog hegyén, mellyel helyére kerül a rögzítés a horog szárán.
Most már csak méretre kell vágnom és - ami a legfontosabb - le kell súlyoznom az előkét, hogy elkerüljem a teljes előkehosszban történő lebegtetést, ami nem túl szerencsés. A megkötött fül tövénél picit meghámozom (ez fontos, így sokkal szabadabban tud majd viselkedni a csali, nem lesz túlságosan merev a felkínálás) a bevonatot és ide helyezek el egy éppen akkora puha sörétólmot, ami balanszírozza a horog-csali rendszert.
Ha horgászat közben meg kell növelnem a csali méretét, akkor csak rágyúrok egy kicsi ólompasztát a sörétólomra, és már korrigálva is van a felhajtóerő. A csalizást egy fluorocarbon zsinór darabbal a legcélszerűbb megoldani, amit átfűzök a fém gyűrűn, majd duplán a lebegő bojlimon. A felesleges zsinórvéget visszavágom maximum fél centisre, majd öngyújtó segítségével a két szálat összemelegítem, azután ellapítom.
Leírva lehet, kicsit bonyolultnak tűnik, de a gyakorlatban ez sem tart tovább, mint egy megszokott típusú stoperrel elvégzett csalizás.
Az első próbálkozásoknál még kicsit bizalmatlan voltam az olvasztott zsinór esetleges nem kívánt „illata” miatt, féltem, hogy zavaró lehet a pontyok számára, de a kapások száma gyorsan eloszlatta bennem ezt a fajta bizalmatlanságot.
A szerelék természetesen jól működik önállóan is, de tapasztalataim alapján, ha van mellette egy Stick Mix rudacska és ezáltal egy koncentrált etetőszőnyeg felett kínálom fel a csalimat, annak hatásfoka jelentősen megnövekszik.
Kívánom, hogy minden kísérletező kedvű horgász, aki kipróbálja ezt a fajta felkínálási módot, legalább olyan sok szép élménnyel gazdagodjon, mint jómagam!
Írta: Haskó Tamás
