Az év talán utolsó horgásztúráját Ernő barátommal egy olyan vízre terveztük, ahol még egyikünk sem horgászott, ahonnan nem rendelkeztünk korábbi tapasztalatokkal. Választásunk az Ajka mellett található Lőrintei-tóra esett. Izgatottan vártuk a nagy találkozást, hiszen ekkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk!
Az időjárás és a naptár is már késő őszt mutatott, a víz hőfoka 10 Celsius-fok körül lehetett, így a helyválasztásunk a tározó gát felőli végéhez közelebb, a mély vízre esett, ami átlagosan 4,5 méter mélységet jelentett. A horgászat előtt radar segítségével feltérképeztük az előttünk lévő területet, hogy lássuk, mire is számíthatunk. Ezt követően nem helyeztünk el bójákat, mint a legtöbb alkalommal, mert egy aktív, kereső horgászatra rendezkedtünk be. Ennek egyik oka az volt, hogy érkezésünk előtt két nappal telepítettek nagy mennyiségű növendék pontyot, amelyek biztos, hogy meglepték volna, a terülj-terülj asztalkát. A másik pedig, hogy ebben az időszakban tapasztalataim szerint a nagy etetés már sokkal inkább zavaró a pontyok számára, nem pedig vonzó. Sokkal hatékonyabb a mély víz környékén gyülekező halakat megkeresni és ott koncentráltan felkínálni a csalinkat egy kis rudacskával kiegészítve. Megtapasztaltuk már többször, hogy a pontycsapatok lassú, de folyamatos mozgásban vannak - az volt a tervünk, hogy ahol több kapást sikerül elérni, oda koncentráljuk majd végszerelékeinket is.
De előtte lássuk, mit is érdemes tudni erről a szép vízről! A Lőrintei-tó vagy Lőrintei-víztározó 26 hektár nagyságú, egy kisebb felső és egy nagyobb, mélyebb alsó tóból áll. Mindkét tavat évente többször intenzíven telepítik. A tavak mélysége 2-5 méter közötti. Igyekeztek a halállományt és a szabályrendszert úgy kialakítani, hogy az kedvezhessen a napjainkban igen népszerű bojlis pontyhorgászat igényeinek is. Ezek lehetővé teszik, többek között, a végszerelék behordását is. De „cserébe” kiemelt figyelmet kérnek és fordítanak a halállomány védelmére. Ennek megfelelően kötelező a nagyméretű merítőháló, pontymatrac és sebfertőtlenítő használata. Tilos elvinni a tokhalat, a koi pontyot, az 55 cm-nél nagyobb pontyot, a 70 cm-nél nagyobb amurt, 70 cm-nél nagyobb csukát, valamint a 40 cm-nél nagyobb testhosszú keszeget.
Az első behúzást követően nagyon kíváncsi voltam, hogy a nappali órák tudnak-e kapást nyújtani, vagy a halfogás az éjszakai órákra fog koncentrálódni, mint ahogy sok esetben ezt tapasztaltam már. Az egyik végszerelékemet egy szem 16 mm-es Fűszeres Vörös Máj pop-up bojlival csaliztam, míg a másikra egy kikönnyített oldódó Fekete Tintahalas kombinációt készítettem, mindkettő mellé a csalival azonos ízű stick mix rudacskát tettem. A választ gyorsabban megkaptam, mint gondoltam volna: az utolsó szerelék még a helyére sem került, a balos botomon már füstölős kapással „kopogtatott” az első vendég. Sajnos őt fárasztás közben egy régi tuskó maradványai miatt elveszítettem, de mindenesetre nagyon feldobott a gyors kapás. Visszavittem a szerelékemet arra a területre, ahonnan a kapás is jött, hátha találok még itt egy-két éhes szájat.
Nem is kellett rá sokáig várnom, de ez a hal is ugyanabba az irányba indult el, ezért gondoltam, megelőzöm a bajt, gyorsan csónakba ugrottam és a megakasztás helye felé vettem az irányt. Odaérve szembesültem azzal, hogy a főzsinórom elakadt… percekig tartott, mire sikerült kiszabadítanom. Lassan az előtét zsinór is beért, így már bátrabban emeltem bele a botomba, hogy mihamarabb elhúzhassam halamat a veszélyes zónától. Még tett pár kört a csónak körül, de aztán nem kerülhette el a sorsát és szépen csusszant a merítőbe a tíz kilogramm körüli nyurgaponty. Remek kezdet! Egy gyors fotó, aztán útjára is engedtem az őszi színekben pompázó pikkelyest. Az előre elkészített rudacskából egyet felhelyeztem a szerelékre, és mehetett is vissza a már bizonyított helyre.
Na, de nézzük mit is rejt ez a kis „rudacska”! Nagy gonddal válogatott, a legjobb alapanyagok felhasználásával készültek, amelyek egyesével beazonosíthatók, mert szinte látszódnak. A szemcseméretet is úgy határoztuk meg, hogy azok éppen ideálisak legyenek. Azaz sem túl nagy, sem túl kicsi, de minden változat tökéletesen passzoljon az adott ízvilághoz, a várható vízhőmérséklethez és kapási körülményekhez. Nagyon nagy munka volt ezt a 8 tagú Haldorádó Record Carp Stick Mix családot precízen kidolgozni, összeállítani, letesztelni, de biztosan mondhatom, nem dolgoztunk hiába! Nagyon sok nagyponty-horgász dolgát fogja ez megkönnyíteni, legyen bojlis vagy feederező, biztosan talál ezek között kedvére valót, ami sok szép halhoz segíti majd használóit!
A Record Carp Stick Mix családot két csoportra lehet osztani. Az egyikbe tartoznak a halliszttel dúsított, magas fehérjetartalmú stick mixek: Zöld Bors, Fekete Tintahal és Fűszeres Vörös Máj.
A másik csoportba a növényi alapokra épülő és édes pelleteket is tartalmazó, de hallisztmentes stick mixek tartoznak: Vad Tigris, Édes Ananász, FermentX, Kék Fúzió és a személyes kedvencem, a Nagy Hal, amely picit kakukktojás, ugyanis az alapja édes, de némi halas pellet hozzáadásával érte el végleges formáját.
Az új Stick Mixek fő ismérve, hogy az átlagosnál nagyobb, nehéz szemcsézet miatt önmagukban, hozzáadott víz nélkül is jól süllyednek, ezért garantáltan nem oldják a PVA hálót sem. Akár a zacskóból kibontva egyből PVA halóba is tölthetők, de ha különleges, igazán ízes és egyedi kombinációkat szeretnénk elkészíteni, akkor a Carp Syrupokkal tovább tuningolhatók (ez is PVA barát sűrű aroma).
Lépjünk vissza a vízpartra, lássuk, hogyan is folytatódott a horgászatunk, mert Ernő jelzője sem hallgatott sokáig. Neki nagyobb szerencséje volt, a partról fáraszthatta ki a soron következő szép fogásunkat. Estig mindketten fogtunk még néhány szép pontyot úgy tizenkét kilogrammig, viszont ahogyan a nap lebukott a fák mögött, a kapások is abbamaradtak. Az éjszaka folyamán mély hallgatásba burkolóztak jelzőink, de ahogy elkezdett világosodni, a pontyok is aktívabbak lettek és ugrásaikkal mutatták magukat, merre is tartózkodnak. A kapások is hamarosan megindultak, szinte egész nap folyamatosan adtak nekünk elfoglaltságot. Késő délután sötét felhők tornyosultak fölénk, lehet, hogy pont ennek köszönhettük, de a sötétedés utáni időszakban (az előző éjszakával ellentétben) most nem hagyott alább az érdeklődésük. Először nekem „csöngettek”, majd Ernő ismét a partról fárasztott egy jobbnak tűnő halat, ami nem túl nagy ellenállást mutatott, csak úgy komótosan oldalazott, aztán mikor megérezte a part közelségét, már sejthette, hogy ebből baj is lehet és hevesebb ellenállásba kezdett. Amikor a lámpa fényénél megláttuk a tiszta vízben a hatalmas tövest, majd orra buktunk mindketten a meglepetéstől. A nagy merítőbe épphogy csak bele tudtam fordítani. A matrac felett nagyon boldogan csaptuk össze tenyerünket, én egy 10 +-os fogást könyvelhettem el, Ernő pedig egy szép 20 feletti tövessel büszkélkedhetett.
Ahogyan visszaengedtük a pontyokat, az eső már el is kezdett cseperegni, ami szép lassan átváltott heves esőzésbe. A sátrainkból figyeltük az eseményeket, és most egy kicsit abban bíztunk, hogy inkább ne legyen kapás… de a vízben nem így gondolták, és először Ernő jelzője adott hangot, majd éjféltájt nekem is jutott egy fárasztás az esőben.
Reggelig közel 40 mm csapadék esett, a csónakunkba maximum gumicsizmában lehetett volna közlekedni. A felhők szerencsére továbbálltak, és igazi halfogós, szeles őszi időben folytattuk a túránkat. Helyreállítottunk mindent, új rudacskákat töltöttünk és lefrissítettük a csalikat is.
Érdemes néhány gondolatot megemlíteni a csalogatóanyag és a csali kapcsolatáról. Vajon melyik a jobb választás? Kézenfekvő megoldás azonos ízekben párosítani, ami legtöbbször hatásos is, de az étvágytalan időszakban érdemes különböző, első pillantásra egymásnak ellentétes típusokat is párosítani, mert jó eséllyel pont ez fogja meghozni a kívánt sikert. Emellett érdemes hangsúlyt fektetni a csali könnyedségére is, egy szinte súlytalanul imbolygó (de még nem lebegő) felkínálási mód sokat javíthat a fogási eredményünkön. Máskor meg egy pop-up csali a sikeres, én egyik szerelékemet mindig ilyennel csalizom, aztán a halak megadják a választ, hogy melyik lesz a befutó!
Az előttünk álló nem egész huszonnégy órában több szép pontyot sikerült még lefotóznunk, majd reggel nekiláttunk az összepakolásnak. Természetesen a botok az utolsó pont, hátha még „beesik” valaki. Valahogy ez nekem már többször is bejött, emlékszem, volt olyan túrám, ahol az utolsó pillanatokban már a jelzők is el voltak csomagolva, mikor az egyik orsóm kattogására lettem figyelmes, ott egy tizenkilenc kilogrammos gyönyörű bőrpontyot sikerült lencsevégre kapnom. Most is hasonlóképpen alakult, mindent elpakoltunk, a jelzőket is kivettem a botok alól, éppen a sátorral bíbelődtem, mikor a nyeletőfékem hangjára lettem figyelmes. Igazi nagyhalas, gyorsulós kapásba avatkoztam be, a bot gyönyörűen görbült, majd a fárasztó fék is felsírt, ahogy a hal folyamatosan kérte a zsinórt. „Ezt nem hiszem el!”, mondtam ki hangosan… igen, ő az, akire vártam! Már közelebb járt a túloldalhoz, mint hozzánk. Ernővel meghoztuk a döntést, csónak vissza a vízre, és gyerünk a hal után! Gondoltam, picit lassítom ismeretlen ellenfelem, viszont abban a pillanatban, ahogy hozzáért az ujjam a dobhoz, megkönnyebbült a szerelék… Csak álltam a parton a bottal a kezemben és nem akartam elhinni, ami történt, de hát ilyen a horgászszerencse - egyszer fent, máskor…
Összegzésként elmondhatom, hogy a túrát terven felül sikerült teljesíteni, nagyon elégedettek voltunk a sok szép megfogott hallal, melyek átlagsúlya is megközelítette a tíz kilogrammot.
Ettől függetlenül, hogy mi késő ősszel alkalmaztuk, senki ne gondolja, hogy csupán ebben az időszakban érdemes használni ezt a kereső módszert! A stick mixes horgászat az év bármely időszakában hozhat kimagasló fogási eredményeket, emellett roppant költséghatékony is, hiszen nincs szükségünk több vödörnyi etetőanyagra. Továbbá verhetetlen a rövid idejű, gyors nagyhalas horgászatok során is!
Hasznos tapasztalatok:
- A megfelelő taktikával a zavaró, frissen telepített növendékpontyok is kikerülhetők, és lehetőségünk nyílik a tó nagyjaira koncentrálni.
- A bojlis horgászatot nem feltétlen kell passzív módszerként felfogni, lehet azt aktív, lényegesen gyorsabb kereső horgászatként is alkalmazni.
- Nagyon fontos a megfelelő csali-felkínálás, én ha stick mixszel horgászom, szinte mindig lebegő vagy balanszírozott csalizási módot választok.
Ha még több naprakész információt szeretnétek, akkor keressetek minket a Facebookon is! https://www.facebook.com/HaldoradoCarpTeam/?fref=ts
Írta: Haskó Tamás
Fotók, videó: Takács Péter
