Lassan itt van 2017, ami nemcsak egy új év, hanem sok újdonság megjelenésének ideje is. Számos termékkel, ízesítéssel próbálkozunk folyamatosan év közben, de mindig csak 1, kizárólag a legjobb maradhat! Ráadásul az idei tesztek zöme vadvízi körülmények között, olyan vízterületeken zajlott, ahol a halak még garantáltan nem találkoztak bojlival. Érdekel az eredmény? Már csak egy kattintás választ el attól, hogy Te is részese legyél egy nem hétköznapi kalandnak!
A kiszemelt hely - ahol feltettük arra a bizonyos i-re a pontot - a Szigetközben található, Dunakiliti szomszédságában fekvő Szivárgó-csatorna, amely egy nem túl ismert, Dunával összeköttetésben álló vadvíz. Ez a csatorna az „elfeledett”, nem befejezett Bős-Nagymarosi Vízerőmű víztározójának gátján átszivárgó vizet vezette volna le, ha az megépült volna… A csatorna azonban üzemel, folyamatos vízutánpótlása az elterelt és felduzzasztott szlovák Duna szakaszról biztosított. Mivel ez a víz Szlovákiából, a vízlépcső mellől kezdi meg útját Magyarországra, a vízállást is ők szabályozzák, pillanatokon belül képes 30-50 centit emelkedni vagy apadni a víz szintje, ezzel is növelve vagy csökkentve a sodrást. A meder mesterséges kialakítású, partját járva mégsem kérdőjeleződik meg senkiben, hogy egy igazi vadvízen vagyunk. Így gondolja ezt a sok vadon élő állat is, amelyek nagyon jól, sőt túlságosan is jól érzik itt magukat. Ilyenek a farágó hódok, amelyek óriási károkat okoznak az ártéri erdőkben.
Pár hónappal ezelőtt már jártunk itt, de akkor az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért fel kellett függesztenünk azt a horgászatot, mivel az akkor tomboló hatalmas viharok miatt féltettük testi épségünket és felszereléseinket az instabil, hódrágta fák miatt. Nem titkolt célunk volt már akkor bemutatni az új csalit, aminek számunkra is meghökkentő volt a halakra gyakorolt hatása, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a sok ponty, amit sikerült bölcsőbe fektetnünk egy fotó erejéig. Sajnos arra a horgászatra operatőr kollégánk, Takács Péter nem tudott elkísérni, így most került sor az igazi, szebbnél szebb felvételek megörökítésére és bemutatására.
Korábbi próbálkozásunk alkalmával már sötétedés előtt sikerült pontyokat fognunk, amely fogásokat a kissé lehűlt víznek tudtuk be. Azonban a mostani alkalommal már hőség és kánikula volt a jellemző, és ez az időjárás kísérte végig túránkat. Gyorsan el is helyeztük a felszereléseket, majd az etetés következett, ami után még hosszú csend jellemezte a horgászatot, így volt időnk belakni a partot, mindent a helyére tudtunk pakolni.
Az első jelentkező sötétedés után érkezett, pont akkor, amikor vacsoránkat kezdtük falatozni. Tominak visított először a jelzője, a beljebb dobott végszereléke talált gazdára. Bevágás után vad, folyóvízi küzdelem következett, aminek a végén egy szép, nyurga formájú tükrös került szákba, majd bölcsőbe.
Amint Tomi kézbe vette a halat, abban a pillanatban az én jelzőm is húzós kapást jelzett, ezért sietnem kellett, nehogy a hal érje a túlparton lévő bedőlt fákat. Ráemelést követően ugyanolyan lendülettel kérte a zsinórt, mintha a nyeletőféket vissza se váltottam volna. Hosszú fárasztás vette kezdetét, éreztem, hogy igen jó hal van a horgon, mivel szépeket pumpált bele és lassan, komótosan úszott fel s alá. Szerencsére nem érte el az akadókat, így „csak” idő kérdése volt, hogy mikor kerül partközelbe. Mire szákolásra került sor, addigra már Tomi is visszaengedte a tükrösét és jött hozzám meríteni a halat, ami addigra már megmutatta magát, de még mindig rémülten tört a mély víz felé. Sokadik közelebb húzás után, gyors és precíz merítést követően bölcsőbe is került egy szép töves a csatornából. Nagy volt a boldogság, hiszen ilyen erős kezdésre mi sem számítottunk!
Ezeken a halakon felbuzdulva frissítettük a maradék szereléseket is. A csali mellé minden esetben PVA csomagot raktunk, amiben 8-10 szem bojli volt, hogy legyen a horog közvetlen közelében is abból a finomságból. Frissítést követően már nem kellett sokat várni, szinte azonnal húzta megint egy hal a csalit. Azt hittem, nem jól látok… ilyen gyorsan? Újabb kemény fárasztás vette kezdetét, nagy izgalmak közepette terelte a halat Tomi egyre közelebb, a merítő irányába. Szákolás után láttuk meg, hogy milyen kerek, gyönyörű töves lett a partnerünk a parton.
Ezek után bizakodva vártuk az éjszakából hátralévő órákat, hogy vajon mit is tartogat még számunkra, azonban pár kisebb pontyot tudtunk csak fogni. A napfelkelte után kezdetét vette a nappali ügyködések ideje, kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat nekünk ez a csodás vízterület.
A bevezetőben már említettem, hogy sok újdonságon dolgozunk folyamatosan, ebből egy meghatározó, új, 2017-ben forgalomba kerülő termékcsaládot kívánok most bemutatni. Az új bojli ötletét a Kék Fúzió nevű pellet adta, egy igazán különleges, gyümölcsös, fanyar ízű, hallisztmentes csali, ami garantáltan megállja a helyét egész évben. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a Kék Fúzió megosztja a használókat, látva a sok és folyamatos visszajelzést. Van, aki élete csalijának tekinti, hiszen elképesztő méretű és mennyiségű halat fogott vele, míg néhányan (és persze ők az igazán hangosak) legszívesebben a fejünkhöz vágnák. Szeretném tisztázni, bár már ezt sokszor megtettük, hogy a Haldorádó sem gyárt mindenhol működő „csodacsalikat”. Az emberek hajlamosak belelovalni ebbe magukat és csalódottak, ha nem annyit vagy olyan méretű halat fognak, amire vágynak. Az új Kék Fúzió bojlis termékcsalád sem fog majd mindenhol halat adni, de ahol működik, ott nagyon! És ez lehet bármilyen vízterület, amelynek ékes példája ez az írás és film is. Sőt, van egy olyan érzésünk - az eddigi tapasztalatok is ezt bizonyítják -, hogy ott fog igazán működni, ahol nem találkozott még SOHA bojlival a ponty. Hogy miért? A pontos választ még nem tudjuk, de olyan érintetlen, igazán vad halakhoz segített minket hozzá immár sokadszorra, amelyet nem lehet pusztán vakszerencsének titulálni! A Haldorádó bojlik új családtagja a már megszokott, teljes szortimentben elkészült az oldódó bojlin keresztül a dipes verzióig.
Reggeli etetésünk a következőkből állt: mivel vadvízről van szó, elengedhetetlennek tartom a kukorica használatát. Kezdésnek 3 kg főtt kukoricát, valamint 1 kg natúr főtt tigrismogyorót kevertünk össze Carp Syruppal, amiből 2-2,5 decinyit raktunk hozzá, természetesen a Kék Fúzió ízesítésűből, majd ezt jól összeráztuk és hozzátettünk egy doboz főzött bojlit. Fontos megemlítenem, hogy mindig várjunk 10-15 percet az etetéssel, hogy minél több aromát minél jobban fel tudjon venni a keverék.
A nappali kapások nagyon ritkák voltak, de ehhez is volt szerencsénk. Először újfent Tominak kelt el a csalija. Épphogy el bírta fordítani a halat az akadótól, majd kemény fárasztás következett megint.
Hosszasan kémleltem, szinte szuggeráltam a vizet, hogy merre lehetnek a halak. Láttam is pár ígéretes mozdulást a vízinövények közvetlen közelében és arra gondoltam, hogy megpróbálom ezek előtt. Nem is kellett sokat várnom, alig pár óra elteltével olyan erővel kezdte húzni a zsinórt egy hal, hogy szabályosan melegedett a jelző görgője. Ráemelés után szerencsémre befelé indult meg, így mondhatni „könnyű” volt a fárasztás.
Kitérek a felszerelésre is, ami nem túl bonyolult módon állt össze. A végszerelék alapját egy közel méteres ólombetétes előtétzsinór adta, erre került fel egy ólomkapocs, amiben a víz sodrásának változását figyelve váltottuk az ólmokat 135 grammtól egészen 210 grammig. Előkének bevonatos PB zsinórt választottunk, aminek a végére Gamakatsu G-Carp Snagger 4-es horgot kötöttünk. A bot, illetve az orsó is maximálisan stimmel ebbe a közegbe. A bot 3 méter hosszú Nevis Mytho volt - hiszen nem kellett messzire dobni -, és erre raktuk az ugyancsak Nevis Mytho 6000 orsót, amelyet 40-es Haldorádó Strong Line monofil főzsinórral töltöttünk fel. Talán vastagnak tűnhet, de ilyen nehéz terepen nincs esély vékonyabbal partra segíteni egy 10+-os halat!
Sajnos már láttuk a túránk végének a közeledtét, de még reménykedve pillantottam rá a jelzőm vevőjére, mire meg is szólalt! Most még közelebb dobtam a partszéli növényzet mellé, és emiatt bele is kellett gázolnom a vízbe a fárasztás idejére, hogy el ne veszítsem a halat. Nehéz és idegőrlő fárasztás volt. Az egyik oldalból ki, a másikba be… na, ezért kell a strapabíró szerelék!
A horgászatról készült filmből még több érdekes részlet kiderül, ajánlom mindenkinek! Ez az írás és film is bizonyítja, hogy lehet eredményesen bojlizni hosszas előetetés nélkül olyan vizeken is, ahol garantáltan nem találkozott még a hal bojlival. Ehhez „csupán” megfelelő helyre és olyan csalogatóanyagokra van szükség, amelyeket szívesen fogyasztanak a pontyok. Az új Kék Fúzió bojli család nekünk már sokadszorra bizonyította rendkívüli fogósságát. Próbáld majd ki Te is és oszd meg velünk tapasztalataidat!
Ha még több naprakész információt szeretnétek, akkor keressetek minket a Facebookon is!
https://www.facebook.com/HaldoradoCarpTeam/?fref=ts
Az írásban bemutatott újdonságokat elsőként a 2017. február 3-án kezdődő XI. Haldorádó Pontyhorgász Napok rendezvényen lehet megvásárolni, amelyre nagy szeretettel várunk mindenkit!
Írta: Kerekes Ernő
Fotók: Takács Péter, Haskó Tamás
Videó: Takács Péter
