Ami a horgásznak jó, nem biztos, hogy a halaknak is az, majd ugyanez szintén igaz fordítva… Ez a tézis gyakorta érvényesül, ha a horgászat közben tapasztalható időjárás alakulását vizsgáljuk. Jómagam szeretem gondosan megtervezni, mivel, mire és milyen módon fogok horgászni, azonban a nyári kánikulák idején ez sokszor csupán terv marad, mert a halak nem válnak partnerré benne. Van, amit nem lehet megváltoztatni, viszont nem vagyunk kötelesek beletörődni sem! A megoldás mindig ott van, „csak” esélyt kell neki adni!
Horgásztúra a rekkenő hőségben
A nyári hónapokban ritkán ugyan, de előszeretettel szervezek több napos horgásztúrákat. Ezeken remek lehetőség nyílik egy-egy vízterület aktualitásainak alapos kiismerésére, és rengeteg tapasztalatot gyűjthetek azokról a csalogatóanyagokról, felszerelésekről is, melyek hatékonyságára az adott időszakban kíváncsi vagyok. Ilyenkor semmiképp sem az a célom, hogy napokig üljek a botok mögött és várjam, hogy a tó egyik legnagyobb hala elhúzza a horgomat. Ennél hatékonyabban szeretném kihasználni a rendelkezésre álló időt, miközben kiváló minőségű, attraktív etetőanyagokkal és szelektív csalikkal igyekszem felkelteni a nagy halak figyelmét is. Igen ám, de mi van olyankor, ha az adott horgászatra előkészített anyagok egyszerűen nem hozzák meg a várt eredményt, ha képtelenek vagyunk velük kapást elérni? Jön a B, a C, majd a D terv és kit tudja még, hányféle variáció a táskánkban fellelhető csalikra és aromákra alapozva… Olyan nincs, hogy a hal nem eszik, csupán nem azzal, nem ott vagy nem abban a vízmélységben lehet megfogni, ahol épp próbáljuk. Én ebben hiszek, ám azt is el kell ismernem, hogy vannak olyan passzív időszakok, amikor - többnyire valamilyen abiotikus tényező hatására - egyszerűen nem aktívak a halak, akár a szó szoros értelmében. Ilyenkor akár aranyport is szórhatna valaki a vízbe, fogás szempontjából akkor sem érne el sem többet, sem kevesebbet…
Egyik kedvenc horgászvizemen, a Nagyrédei Horgásztavon a nyár kellős közepén horgásztam kettő napot, amiket mindvégig a tikkasztóan meleg időjárás kísért. Több mint 5 éve járok ide horgászni, s ez idő alatt rengeteg szép halat sikerült fognom, sok emlékezetes és tanulságos élmény köt a tóhoz. Nagyréde mostanra nem csak finom borairól, hanem nagy halakban gazdag, gyönyörű környezetben fekvő taváról is híressé vált. Azt azonban soha nem lehetett elkönyvelni, hogy könnyű itt a horgászat, illetve egyszerű megfogni a termetes halakat. A tó vize alapvetően nem nehéz pálya, nem tarkítják jelentős akadók a medret és egy-egy homokpadtól eltekintve egyenletesnek is mondható. Az itteni horgászat elsősorban a célszerűen elérendő nagy távolságok és a használt csalogatóanyagok megválasztása, felkínálása miatt válik technikássá. A tó kitanult, idős halai szinte kizárólag a középső régióban tartózkodnak, ahol kevés emberi tényezővel találkoznak, s nagyobb biztonságban érzik magukat. Ez leginkább csak a feederbotos horgászok számára okozhat nehézséget, hisz a bojlisok etetőhajóval vagy csónakkal könnyedén etetnek és horgásznak távolra is. Aki dobós módszerrel szeretne érvényesülni, annak minimálisan 100-120, vagy helytől függően ennél nagyobb távot kell elérnie, ami sokszor nem egyszerű feladat, ha precízen az etetésre is akar találni. Apropó, etetés! A víz rendkívül jó és bőséges természetes táplálékbázist biztosít a halainak - melyek ennek köszönhetően kiváló kondícióban vannak -, a nyári időszakban nagyon sok kagyló, vízi csiga, apró rákféle és szúnyoglárva áll az éhes halak rendelkezésére. Nekünk ezekkel a könnyen megszerezhető, értékes forrásokkal kell felvenni a versenyt, ezért igazán fontos, hogy milyen etetőanyagokat és csalikat kínálunk melléjük. Érdemes figyelembe venni, hogy tó medre minden részén iszappal borított. Ez átlagosan 3-5 cm-es réteget jelent, ami ugyan nem jelent gondot, viszont könnyen elrejtheti a fenéken fekvő csalinkat, amit vagy megtalálnak a halak, vagy nem. Az évek során számomra sokkal hatékonyabbnak bizonyultak a lebegő, illetve balanszírozott csalikombinációk, amik garantáltan nem bújnak el az iszapban, így sokkal hamarabb észreveszik és felszippantják őket a pontyok. Mostani horgásztúrámra a korábbi tapasztalatok alapján erősen fűszeres és magas halliszt-tartalommal rendelkező etetőanyagokkal készültem. Nagyrédén jellemzően ezeket kedvelik a halak leginkább, ami nem véletlen, hisz ezek tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amikre szükségük van a fejlődéshez, s ezt ők ösztönösen felismerik. Sajnos ez a teória ezúttal sehogy sem akart beigazolódni…
Amikor a tóhoz érkeztem, elkeserítő hírekkel találkoztam. A napok óta tartó kánikulában rendkívül lecsökkent a halak aktivitása, a tavon próbálkozó 20-25 horgász alig-alig fogott néhány pontyot. Többségük hozzám hasonlóan kizárólag halas alapú, büdös pelletekkel vagy bojlikkal horgászott, ami kissé aggasztott, mert elvileg épp ezeknek kellene a leghatékonyabban működnie. Mindenesetre a tervek szerint foglaltam el a 13-as számú helyemet, majd kezdtem meg a horgászatot. Néhány szóban elmondható, ami a következő másfél nap során történt… Sajnos ugyanaz a csend telepedett rám, mint amit a többi horgász is megtapasztalt.
A nappali órákban fogtam ugyan néhány termetes, kiló feletti dévérkeszeget, pontykapást viszont nem sikerült elérnem annak ellenére sem, hogy rengeteget próbálkoztam különféle csalikkal, etetőanyagokkal és felkínálási variánsokkal. Ilyen is van… Olykor hiába minden igyekezet és a legjobb halcsalogatók, ha valamilyen más tényező hatására „megáll az élet” a víz alatt. Rendkívül bántott és bosszantott a dolog, folyton azon törtem a fejem, hogy mit lehetne még kipróbálni, ami talán pozitív irányba tolná a gyenge statisztikát. Döme Gáborral beszélgettem erről az első nap üres délutánjában, amikor felvetett egy ötletet. Azon a napon érkezett meg hozzánk, Kiskunhalasra egy mintatermékeket tartalmazó csomag, melyben a Kék Fúzió termékcsalád legújabb próbaverziói lapultak. Gáborral megegyeztünk, hogy másnapra elküldi nekem a tópartra az új mintákat, és a maradék időt kizárólag arra szánom, hogy kipróbáljam, azok mire képesek a „döglött” vízben. Csodára nem számított egyikünk sem, hisz a hiba eddig sem a használt csalogatóanyagokban leledzett, viszont ez kiváló lehetőség volt arra, hogy igazán extrém körülmények között nézzünk utána a leendő új termékek hatásának, és nem mellesleg olyasvalamit használjak, amivel garantáltan nem találkozott még egyetlen hal sem Nagyrédén. Egy biztos, vesztenivalónk semmiképpen nem volt… A várt csomag másnap kora délután hibátlanul el is jutott hozzám.
Új nap, új lehetőségek
Nem titok, hogy a debütáló termékként 2016-ban forgalomba hozott Kék Fúzió Oldódó Fluo Lebegő Pellet mellett évek óta dolgozunk egy komplett termékrendszer fejlesztésén is, amely teljesen lefedi majd a modern nagyponty-horgászat minden igényét. Az új kék pellet csalit már a megjelenése előtt hatalmas érdeklődés fogadta, ami után nagyon sok horgász szavazott és szavaz bizalmat neki mind a mai napig. Számunkra a legnagyobb öröm, hogy ez a bizalom nem volt hiábavaló: rengetegen fogtak vele csodálatos halakat, sőt sokan új rekordjaikat köszönhetik neki. Nincs olyan nap, hogy ne érkezne hozzánk köszönőlevél, amiben valamilyen Kék Fúzió pellettel szerzett élményről számol be valaki és köszöni meg a munkánkat. Ez a legtisztább, legerősebb motivációt jelenti nekünk, ami időről időre arra késztet, hogy még jobb, még hatékonyabb termékeket adjunk a horgászok kezébe, amelyekkel felülmúlhatják korábbi eredményeiket is. A Kék Fúziót már a kezdetekkor négy évszakos csaliként aposztrofáltuk, mely épp olyan hatékonyan működik a nyári és átmeneti időszakokban, mint a szélsőségesen hideg, téli vizeken. A speciális pellet csali mellett hamarosan újabb különleges csalik, illetve komplett etetőanyag és aroma programok fognak segítséget nyújtani a horgászoknak!
Az utolsó éjszaka ajándéka
A második nap még forróbb időjárást hozott, mint az előző. Rendkívül megterhelő, már-már veszélyes hőség uralkodott a tájon, ami tovább nyomasztotta a horgászatot. A nappali órák gyakorlatilag teljesen kapás nélkül teltek. A lassan már kettő napja értékelhető eredmény nélkül folytatott horgászat miatt kezdtek megmutatkozni rajtam a fáradt levertség jelei, amikor az alkonyat időszakában a semmiből megérkezett az első kapás! Alig akartam hinni a fülemnek, ahogy a botok mögött ülve és szerelékes dobozomban matatva éles fékzizegés hangjára kaptam fel a fejem. Szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy a rövidebbik feederbotom derékból hajlik a víz irányába. Nem késlekedtem egy pillanatot sem a bevágással. Leírhatatlan izgalom és megkönnyebbülés áradt szét bennem, ahogy felszerelésem végén megéreztem az ismerős, tompa ellenállást. Iszonyatosan örültem a régen várt lehetőségnek, ezért a szokásosnál jóval óvatosabban folytattam a fárasztását, nagyon szerettem volna megfogni a túra első halát. Szerencsére szűk negyedóra fárasztást követően teljes lehetett a boldogságom, sikeresen szákoltam egy gyönyörű tükörpontyot.
Elképesztő, mennyi erőt és lendületet tud adni, ha az ember mentálisan rendbe jön! Attól fogva, hogy a kezemben tarthattam, majd szabadon engedtem ezt a halat, mintha elfújták volna minden fáradtságomat, egy cseppet sem esett már nehezemre lelkesedéssel és energiával telve nézni az előttem álló éjszakára. Ami külön nagy öröm volt, hogy az első hal, amit a Kék Fúzió etetőanyag próbaverziójának köszönhetek, mindjárt meg is haladta a 10 kilogrammot. Ennél jobb kezdést nem is kívánhattam volna tőle!
A sötétedés beállta után érezhetően felfrissült a levegő, sokkal kellemesebb körülményeket teremetett a pár fokos hőmérsékletcsökkenés. Az előző éjszaka ugyanez volt tapasztalható, s akárcsak akkor, most is pozitív hatást vártam tőle a halfogás szempontjából is. A következő órákban újra csend következett. Az egyedüli aktivitást a környező nádas „áldásos” szúnyogjai mutatták. Éjjel 11 óra múlott, amikor a vérszívók inváziója némileg alábbhagyott, ezért mindkét botomon lecseréltem az addigi csalikat, valamint egy-egy új Kék Fúzió - Micro Method Feed Pellet keveréket is töltöttem a kosarak bordái közé. Az e kombinációhoz fűzött reményem hamarosan újra beteljesült egy vadul görbülő kapással, ami ismét a 3,90-es botomnak jutott. Alig fél óra telt el a bedobás óta, s máris elhúzta valami! Nagyon hiányzott már ez a fajta izgalom is, a sejtelmes, sötét éjszakában minden fárasztásnak különleges varázsa van. Ez a hal pedig nem is tűnt rossznak! Hamarosan sikerült partközelbe húzni új vendégemet, majd néhány fordulás után meríteni és matracra fektetni egy termetes tőpontyot. Méretben hasonlított előző társára, azonban neki lényegesen ducibb, vaskosabb volt a teste, nem véletlen, hogy olyan szilajul küzdött.
Ez a ponty a Kék Fúzióval balanszírozott halibut pellet kombinációt vette fel, ami tökéletesen ép volt még a fárasztás után, ezért nem cseréltem le, ugyanazt dobtam vissza. Mindössze 20 percet kellett várnom, hogy a hadak útját járt csalim újra gazdára találjon, újra elhúzta egy éhes hal. A fárasztás végén egy szép tükröst szákoltam, melynek súlya 6 kilogramm körül lehetett. Amint felemeltem a hálóval az éjszakai látogatómat, mintha ez váltott volna ki reakciót eddig némán lapuló botomból, olyan hirtelen „robbant” a spicce és kezdett heves tempóval pörögni az orsó dobja. Fotós segítőm, Bence gyorsan segítségemre sietett és átvette a levegőn pihegő halat, hogy az új akcióra is reagálhassak. Bevágás után nagyon komótos, lassú, lomha mozgást és olyan súlyt éreztem, amitől rögtön végigfutott a hideg a hátamon… Óvatos mozdulataimat látva Bence megkérdezte: „Jó hal lesz?” Hogy erre választ adjak, elég volt csupán felé fordulnom a fejlámpa fényében, a mosoly az arcomon mindent elárult. Tudtam, hogy ez a fárasztás el fog tartani egy ideig, és nem szerettem volna kitenni a parton lévő pontyot felesleges veszélynek, ezért megkértem Bencét, hogy fertőtlenítse le a száját és engedje vissza. Nekem sokkal többet ér az egészsége, mint egy duplahalas fotó, s így legalább teljesen koncentrálhattam a kezemben görnyedő feederbotra. Nagyon izgalmas percek következtek, iszonyú ereje volt ellenfelemnek. Jó néhány hosszú kitöréssel próbálkozott, melyekkel az oldalt húzódó nádast akarta megcélozni, ám az erős, rugalmas felszereléssel rendre sikerült megállítanom. A partközelbe érve elképesztő látványt nyújtott, amint a felszín közelében rajcsúrozó rengeteg küsz és keszegféle egymás után vetődött ki a vízből, ahogy a nagy, öreg ponty közéjük vágtázott. Közelgett a merítés pillanata! Három pipáltatás után is volt annyi ereje, hogy visszaforduljon egy tiszteletkörre, amivel végleg elfáradt, s tehetetlenül húzhattam a merítőmbe.
Ezek az élmények szó szerint kárpótoltak minden üres pillanatért, minden koszosan, izzadtan átlihegett percért a kánikulában és minden kapástalanság okozta aggodalomért! Csodálatosan szép, világos árnyalatú tükörponty terült el előttem a matracon, akkor és ott kívánni sem tudtam volna szebbet. Néhány gyors fotó után örömmel engedtem szabadon az éjszaka sötétjében, miközben egy pár évvel későbbi viszontlátás reményében utoljára végigsimítottam a szememmel. Bár az éjszakából még volt hátra bőven, több esemény már nem történt. Ez a fantasztikus példány méltó záróakkordja volt az estének és a nagyrédei túránknak egyaránt.
Összegzés
Nehéz, szeszélyes, megpróbáltatásokkal teli horgászat volt ez. Amikor elindul valaki horgászni, legyen szó akár egy spontán, rövid pecáról vagy egy előre tervezett túráról, mindenki a legjobb forgatókönyvet reméli, lélekben arra készül, de sajnos bármenyire is teszünk a célunkért, s hogy az megvalósuljon, a körülmények gyakran átszabják terveinket, mert bizony az élet a legnagyobb rendező! Ha valamit nyomatékosítottak bennem e túra tapasztalatai, akkor az az, hogy az utolsó pillanatig ki kell tartani! Bármennyire is próbálják kedvünket szegni a kedvezőtlen körülmények, az eredménytelenség, mindvégig meg kell őriznünk a céltudatos hozzáállást, hisz az utolsó pillanatokban is megváltozhat minden! A végére remek élményeket szereztem ezen a horgászatomon is és boldogan távoztam két nap után. Ami rendkívül értékessé teszi számomra az utolsó éjszaka fogásait, hogy minden halamat valamilyen kísérleti státuszban lévő Kék Fúzió etetőanyaggal vagy micro pellettel, illetve csalival sikerült fogni. Az újdonságok kiemelkedő működésének teóriáját az teszi teljessé, hogy amikor én fogtam a halaimat, segítőm, Bence is folyamatosan horgászott, ám végig az eredetileg összeállított halas, fűszeres csalogatóanyagokkal, amikkel sajnos kapás nélkül maradt. Ez számomra is meglepő volt, mert soha korábban nem tapasztaltam olyat ezen a vízterületen, hogy amikor a halak hajlandóak táplálkozni, akkor ennyire egyértelműen előnyben részesítsék az édes, gyümölcsös ízvilágú anyagokat a büdösekkel szemben. Mindenesetre nagyon biztató, rengeteg segítséget adó eredmény ez, viszont csupán egy részállomása a munkának, amiből még sok-sok projekt hátravan. Anno, a Kék Fúzió Oldódó Fluo Lebegő Pellet megjelenésekor azt mondtam a nagyközönségnek, hogy nem célunk mindenkinek és mindennek megfelelni, és nem szeretném agyba-főbe dicsérni, magasztalni ezt a csalit, mert biztos vagyok benne, hogy megteszik majd mások, akik kipróbálták, mire képes… Így lett! Nos, ezúttal annyit ígérhetek, mindent megteszünk azért, hogy a kék család közelgő bővülése mindenkit legalább olyan élményekhez és sikerekhez segítsen hozzá, mint engem a mostani horgászatom során!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás, Haldorádó archívum
