A ponty horgászatánál nagyon fontosak az időjárási tényezők, hiszen táplálkozásukat nagyban befolyásolhatják a légnyomás-változások és a különböző fronthatások: jó időben kell jó helyen tartózkodni, azonban a felkínált csali is fontos szerepet játszhat. Az óvatos, kitanult pontyok bátrabban közelednek a ritkán vagy kevesek által használt finomságokhoz, ezért egy hétköznapinak nem nevezhető csalizási technikát alkalmaztam.
Az ebben az évben megtapasztalt többnyire magas hőmérsékletet az utóbbi hetekben betetőző szinte elviselhetetlen melegben - nagy örömömre - egy hidegfront érkezett kis országunkba. A hőmérséklet csökkenése és a lassan megjelenő felhők gondolkodóba ejtettek. Természetesen egy fanatikus pontyhorgászhoz „illően” kis időn belül már a vízparton találtam magam. A levegőben érezhető volt a változás szele, a közelgő vihar előjeleként ekkor már hatalmas széllökések borzolták a vizet. Nem törődve a természet erejével, csónakommal vízre szálltam, és több órányi megfeszített munka végén sikerült a szerelékeket a vízbe juttatnom.
Az esti órák a tábor felállításával teltek. A szélerősség csökkent, majd megjelentek az égen a csillagok. A kétnaposra tervezett túra első éjszakája eseménytelenül telt, csak az éjszaka folyamán többször megjelenő rókapár színesítette a hangulatot. A szárítóhálóban hagyott több kilónyi bojlit próbálták óvatos mozdulatokkal magukkal vinni, de éberségemnek köszönhetően ez nem sikerült. A reggeli órákban aztán megérkezett az első jelentkező, egy 11 kg-os tőponty személyében, de ezt követően tábort bontottam és költöztem, mert a tó felső részén láttam az esélyt arra, hogy egy nagyobb méretű példánnyal megküzdhessek. Hosszas helykeresést követően a parttól 100 méterre jelöltem ki a meghorgászandó helyet, mert a vízen töltött idő alatt egy területen több hatalmas ponty jelenlétére utaló jeleket láttam. Burványok, ugrások jelezték az ott tartózkodó pontyokat. Az ekkor még szélcsendes, napsütéses időben rendkívül gyorsan elrepült az a néhány óra, ami az ismételt táborállítással telt. A szerelékek összeállítása és a csalizás ezt követően kezdődött. A horgászat a különleges jelzőt az alábbiak miatt érdemelte ki:
A kétnapos túrára mindössze az alábbi etetésre szánt anyagokat hoztam magammal:
- 2 kg Tasty Baits Spice Base Mix (fűszeres alapmix),
- 500 gramm 8 mm-es halliszt alapú pellet,
- 1 doboz csemegekukorica,
- kb. 50 szem kolbász-rák ízesítésű bojli,
- 50 ml 50-50%-ban kevert Tasty Baits Sausage (kolbász) és Monster Crab (rák) folyékony aroma.
Ez a mennyiség bőven elegendő volt a kétnapos horgászatra, hiszen kimondottan nem helybentartó etetést szerettem volna létrehozni, hanem egyedi falatok segítségével, célzottan nagytestű pontyokat szerettem volna fogni. A csalizási technika a következőképpen épült fel:
Elkészítettem a csalizáshoz szánt „etetőanyagot”. A túrára szánt mennyiség felét bekevertem, ami 1 kg fűszeres alapmixből, 250 gramm 8 mm-es pelletből, fél doboz csemegekukoricából, és 25 ml kolbász-rák aromakeverékből állt. A bekevert anyagot víz segítségével megfelelő állagúra, középkeményre gyúrtam. Az anyag keménysége talán az egyik legfontosabb dolog ennél a technikánál, mert a gombóccá formált masszából a hajszálelőkére is került.
Mielőtt az eredményességre térnénk, ismertetem a technika előnyeit és hátrányait. Negatívumként annyit említenék meg, hogy kizárólag etetőhajó használatával, vagy behúzásos horgászatnál használható, az ólom és a gombócok súlyánál fogva ez a szerelék parti horgászatra, dobásra alkalmatlan. Ezzel szemben sokkal több pozitívum sorolható fel:
- Első, és legfontosabb dologként a szelektáló hatást említeném meg. A kis méretű horog (7-es FOX SSC) mellett található hatalmas gombóccal a kisebb pontyok nem tudnak mit kezdeni, mert a helyesen elkészített keverék akár 6-8 órán keresztül is a hajszálelőkén marad, csak ezt követően kezd erőteljesebben oldódni.
- A keverékben található mikropelletek gyors oldódásúak, aminek következtében a horog körül felhő képződik.
- A felhősítés következtében a pontyok gyanútlanul közelednek a felkínált csali felé.
- A keverékből kioldódó aromák intenzív illatukkal és ízükkel figyelemfelkeltő és csalogató hatást fejtenek ki.
- Az ólomra gyúrt keveréknek köszönhetően a végszerelék nem süllyed az iszapba, ezért a pontyok rövidebb időn belül megtalálják.
Természetesen az eredményes használat kulcsa a keverék oldódásában rejlik, ezért horgászat előtt mindenképpen győződjünk meg arról, mely időintervallum az, amin belül az „etetőanyag” oldódásnak indul.
A szerelékek behúzását követően barátaim telefonon figyelmeztettek a közelgő viharra. A legutóbbi Pontyfogó Kupa eseményeiből okulva a sátramat azonnal lebontottam, és vártam. Vártam a halak jelentkezését, és a közelgő időjárás-változást is. Az első jelentkezőre nem kellett sokat várni, este 8 óra körül megszólalt a kapásjelzőm. Az orsóról valami elemi erővel húzta a zsinórt. A bevágást követően csónakba szálltam, majd a hal fölé érve húszperces fárasztás következett. Húsz perc elteltével sikerült megszákolnom egy gyönyörű tükörpontyot. A ponty a mérlegelésnél 19,10 kg-osnak bizonyult. A fertőtlenítést és visszaengedést követően gyorsan kellett cselekednem, ha még időben vissza akartam húzni a szerelékemet. A közelgő fekete felhők nem sok jót sejtettek, ezért a csónakba készített keverékkel azonnal újat csaliztam, majd gyorsan a kijelölt helyre vittem az extra csalikombinációt. A vihar azonban gyorsabb volt nálam, és még csak a part felé közeledtem, amikor elemi erővel megérkezett a „nyári fuvallat”. Nem sokon múlott hogy a vízbe boruljak, de a csónakmotor és az evezők segítségével nagy erőfeszítések árán partot értem. A vihar már több mint fél órája tombolt, amikor az autóban ülve kapásra lettem figyelmes. Az autóból kikászálódva rohantam a botok felé, majd az előzőleg már bizonyított helyre letett szereléknek bevágtam. Ezt követően - nem törődve semmivel - a vízbe gázoltam, és a parttól kb. 30 méterre, a vízből folytattam a fárasztást. A hullámok az arcomba csaptak, a bot spiccét nem láttam, ezért nem tudtam megítélni ismeretlen ellenfelem helyzetét, aki a keményre állított fék ellenére csak rendületlenül vitte a zsinórt. Fél óra múltán már előttem volt a hal, azonban többszöri komótos kirohanás következett. Ezt követőn még 30 percen keresztül küzdöttünk egymással, de ekkor már érezhető volt, hogy nem sok van hátra. Többszöri próbálkozást követően a vízfelszínre húztam, majd megszákoltam a fejlámpa fényében aranylóan csillogó tőpontyot. A partra érve éreztem meg igazi súlyát, majd azonnal pontyzsákba helyeztem, mert botom visszahúzása volt az elsődleges feladat. Ezt követően még négy tükörpontyot sikerült fognom, 15,5 kg-tól kezdődően egészen 18,30 kg-ig. Az éjszaka folyamán fogott aranyló tőpontyot a reggeli órákban mérlegeltem, és sejtésem igaznak bizonyult: a tőponty súlya meghaladta a 20 kg-ot, a mérleg többszöri mérést követően 21,4 kg-nál állt meg.
Az éjszakai fogásoknak köszönhetően kisebb nézősereg gyűlt össze a fotózásnál, és többen hitetlenkedve nézték az alkalmazott csalit. A jelenlévőknek is elmagyaráztam, hogy a kis horog és hatalmas csali ellenére az akadás tökéletes, hiszen a pontyok szinte gyanútlanul, elemi erővel szippantják be a horog mellett felkínált gombócot. Az említett tőponty szó szerint leszakította (!) a horog mellett felkínált csalit, és az akadás itt is tökéletes volt. Hogy miért? Mert talán az etetőkosaras horgászat eredményezte azt, hogy a pontyok gyanútlanul közelednek felé, és csemegéznek a felkínált etetőanyagból. Ebből kifolyólag a horog mellett található gombóc semmilyen félelmet nem kelt a nagytestű pontyokban, szinte rárontanak a csalira. Azonban az idő múlásával valószínűsíthető, hogy ez a csalizási mód is kiismert lesz a pontyok körében, de addigra az emberi kreativitás már újabb ötletekkel fog előállni!
Csákány Attila
Fotó: Bujáki Géza, Csákány Attila
