Talán 2 éves voltam, amikor először adott horgászbotot apám a kezembe, majd ahogy cseperedtem, ez egyre többször fordult elő velem, és szenvedélyemmé vált a horgászat. 17 éves voltam, amikor hosszas könyörgés után megkaptam első sportmotoromat, egy Apriliát. Apám minden alkalommal, amikor felbőgött a motor, elmondott egy imát és azon rimánkodott, hogy épségben hazatérjek. Imádom a száguldást, amikor a motor sebességmérője 300 km/h órát mutat, leírhatatlan érzés keríti az embert hatalmába. Ebből nincs kiszállás, addig húzod a motor fülét, amíg egyszer elszállsz! Ha szerencséd van, túléled, ha nem, akkor donor leszel és valamelyik épen maradt testrészed él tovább…
Nekem szerencsém volt, amikor balesetet szenvedtem, mert túléltem, „csak” a térdem sérült meg, azt kellett megműteni. A dolog pikantériája, hogy amikor balestem volt, nem én voltam a hibás, kihajtott elém egy kukás autó, de nem kérdés, hogy ki volt az erősebb… Ekkor hosszú ideig nem ülhettem motorra és még jobban belemélyedtem a horgászatba. Két módszer izgat igazán: a rövid idejű horgászatok során a feederezés, míg a többnapos túrákon kizárólag a bojlis technikát preferálom. Ahogy belemélyedtem a horgászatba, ahogy egyre mélyebbre ástam magamat ebbe a szerteágazó, csodálatos „tudományba”, úgy erősödött bennem a vágy, hogy ezzel minél többet foglalkozhassak, akár a megélhetésem is kötődhessen hozzá. A fordulópont az életemben 2011. február 5-én, szombaton az V. Haldorádó Pontyhorgász Napokon volt. Döme Gábor előadását meghallgatva, a végén odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy van-e álláslehetőség a Haldorádó Centrumban? Volt! A következő héten már abban a „szentélyben” dolgozhattam, amely eddig is kedvenc helyem volt. Mivel én is Kiskunhalason élek, könnyen tudtam csatlakozni a Haldorádó csapatához. Szinte hihetetlen, de 2015 februárjában lesz 4 éve, hogy a Haldorádó Team Kft. főállású munkatársa vagyok.
Büszke vagyok arra, hogy ebben a csapatban dolgozhatom, imádom a munkám, amely nem mindig leányálom, gyakorta nagyon megterhelő, nagyon húzós, de soha nem ijedtem meg a kihívásoktól és a munkától. Főnökeim egyre több és egyre nagyobb felelősséggel járó feladatokat bíztak rám, amelyeket én boldogan vállaltam. Látva azt, hogy egyre jobban megbíznak bennem, egyre nagyobb precizitással, egyre nagyobb lelkesedéssel végeztem munkámat. Idén pedig bekövetkezett az, amelyre mindig is vágytam! Haskó Tamás kollégámmal, a Haldorádó Carp Team ponty-specialistájával már többször horgásztam az elmúlt évek során. Ezek tesztek vagy versenyek voltak, és mindig hatékonyan tudtunk együtt dolgozni. Idén azonban munkaadóim egy új felelősségteljes feladattal is megbíztak. Haskó Tamás és Nagy Csaba által megálmodott újdonságok aktív tesztlelésére kértek fel, és hivatalosan is a Haldorádó Carp Team tagja lettem. Ez a feladat később filmekben való aktív részvételt is jelentett. Miközben ezeket a sorokat gépelem, már három jól sikerült filmen vagyunk túl, amelyeket a közeljövőben láthattok majd.
Imádom, amit csinálok, hiszen horgászhatok, tesztelhetek, fejleszthetek és olyan anyagokkal, olyan eszközökkel kerülhetek kapcsolatba, amelyhez „átlag földi halandó” nehezen juthat! Tele vagyok ötletekkel, új megoldásokkal, amelyek - biztosra veszem! -, az aktív tesztek során is bizonyítják fogósságukat és később, a Haldorádó 2016-2017-2018. évi újdonságai között is megjelenhetnek majd.
Óriási megtiszteltetés volt számomra, amikor főnököm, Döme Gábor egy közös horgászat lehetőségét ajánlotta fel nekem. Amikor pedig kiderült, hogy a helyszín az óriások birodalma, a Harsányi-tó lesz, madarat lehetett volna velem fogatni!!! Nem horgásztam még itt, de minden beszámolót, minden Facebook bejegyzést megnéztem már, amely erről a csodálatos vízről készült. Annyira vágyakoztam, annyira szerettem volna már itt horgászni, hogy azt nehéz szavakba önteni. 2015 tavaszára terveztem az első túrát, de ez már idén novemberen bekövetkezett.
Persze Gábor a kezdetek kezdetén egyértelművé tette, hogy ez nem jutalomút, ez kőkemény munka! Ismerve Gábor fanatizmusát és maximalizmusát tudtam, hogy semmiképpen sem lehet lazsálni, minden pillanatban a maximumot kell nyújtani. Titkon persze abban is bíztam, hogy olyan méretű halakat foghatok, amelyeket eddig csak képen láttam. Gábor helyismeretével, felkészültségével és elszántságával kevesen tudnak versenyezni, így biztosra vettem, hogy nem hétköznapi túrának nézünk elébe.
November 12-én, szerdán reggel érkeztünk Harsányba. Gábor eredetileg a 6-os állást foglalta le, de reggel érdekes fordulatot vett a helyfoglalás. Tóth Péter tógazda nem fogadott jó hírekkel minket: „Sajnos nem eszik a hal, nagyon keveset fogtak az utóbbi napokban. A legkritikusabb a helyzet a tó mélyvízi szakaszán, pont ott, ahol helyet foglaltatok. Ott a kapások száma 0!”. Reggel 9-kor érkeztünk és elmúlt 12 óra, amikor Gábor azt mondta, hogy a keresztgáton, a tó sekély részén, az eredetileg lefoglalt hellyel szemben lévő oldalon fogunk horgászni. Az ezt megelőző 3 órában Gábor nagyon tüzetesen végigjárta a tavat, beszélt a horgászokkal, beszélt azokkal, akik már elmentek és fogtak, vagy éppen nem fogtak semmit. Jól látszódott, hogy az utóbbi két hétben a szokatlanul enyhe, napos időjárás miatt a halak zöme nem a mély vízben, hanem a sekélyebb, gyorsan melegedő oldalon bandázott. Akik az utóbbi időben mégis a mélyet választották, rendre beletört a bicskájuk. Voltak olyan csapatok, akiknek napokig még kapásuk sem volt! Épeszű ember nem vállal szükségtelen kockázatot, mi sem mertük ezt felvállalni. Újabb röpke 3 órás bepakolás, helykeresés, bójázás következett.
Gábor ezen a túrán nem feederbotokat, hanem 2,75 Lbs tesztgörbéjű Nevis Karma bojlis botokat hozott magával. Miért is? November 1-től Harsányban engedélyezett a behúzás, így az addigi 120-130 méteres dobások is értelmetlenné és röviddé válnak, amikor 150-200 méterre is beviheted a végszereléket. Olyan feederbotról pedig még nem hallottunk, amely képes ide is beröpíteni a horgot. Továbbá mivel nem egy röpke néhány órás, hanem 5 nap non-stop horgászatra készültünk, ezt már nem lehet a bot mellett, a spicceket figyelve kibírni. Ehhez kell az elektromos kapásjelző is.
Mire minden botunk a helyére került, mire minden végszerelék a vízben volt, már majdnem sötétedett. Éppen megpihentünk volna, amikor Gábor elsőként vízbe juttatott végszereléke gazdára talált. Olyan erős volt a kapás, hogy még a bot is görbült. Gyakran feederboton nincs ilyen látványos kapás :) Az első hal egy 10 kg-os ponty volt. Nem is rossz kezdés! Éppen a halban gyönyörködtünk, miközben megszólalt a másik jelzője is. A botja a megemelés után megállt, nem mozdult. „Ez nagy hal lesz!”, mondta Gábor. És igaza lett! Kb. 10 perces fárasztás végén egy 19,94 kg súlyú tőpontyot fogott. Gyönyörű, hibátlan, igazi harsányi hal volt. Nagyon felcsigázott engem is, alig vártam, hogy végre kapásom legyen, erre azonban még várni kellett, jócskán várni kellett… Gábor helyválasztásai nagyon jól sikerültek, mert szinte folyamatosan volt kapása, hol az egyik, hol a másik botján. Talán már 6 db halnál járt, amikor végre nekem is megérkezett az első. 9,86 kg volt „mindössze”, de az első harsányi pontyom!!!
Az éjszaka keveset aludtunk, pedig nagyon fáradtak voltunk, mert egy-egy hal mindig felébresztett minket. Ahogy kivilágosodott, a pontykapások megszűntek, és ugyanazokkal a csalikkal termetes dévéreket és ezüstkárászokat fogtunk. Gábor ekkor egy érdekes ötlettel állt elő: „Költözzünk át az eredetileg lefoglalt 6-os, mélyvízi állásra!”. Azt hittem, hülyéskedik, de látszódott a szemén, hogy ez nem vicc! Annyit mondott még, hogy „körbejárom újfent a tavat, majd jövök”.
Jó másfél óra múlva tért vissza, és újra ellentmondást nem tűrően csak annyit mondott: „Pakoljunk!”. 3 óránkba telt, mire mindent bepakoltunk, felállítottunk és végre megkezdhettük a horgászatot. Már a gondolatától is elfáradtam, hogy ezt a sok cuccot újra össze kell pakolni és egy másik helyen felépíteni. Nagy segítségünkre volt a tógazda hatalmas faladikja, így néhány fordulóval átszállítottunk mindent az új helyre. Pontosan emlékszem rá, amikor Gábor ezt mondta, „Mi most 19-re lapot húzunk. Senki nem fog semmit ezen a környéken, mégis olyan érzésem van, hogy itt vannak azok a nagy halak, amelykért érdemes Harsányba jönni. Hiába maradunk a sekély pályán, hiába fogunk 100 db halat, ha nem lesz köztük igazán nagy. A mélyben töredéke a halsűrűség, de az igazán nagyok itt laknak!”. Vakon követtem, mi mást tehettem?! Ami azonban ezután következett, azt nehéz szavakba önteni. Többször megkérdeztem magamtól, hogy ez valóban velem történik?
Mire minden cucc a helyére került, mire a végszerelékeket helyükre vittük, mire a sátrat felállítottuk, már újfent szürkült. Ebben a pillanatban Gábornak kapása lett. Miközben fárasztotta a halát, nekem is megszólalt a jelzőm. Gábor gyorsan partra terelte a kb. 15 kilós tükröst, hogy mielőbb segíthessen nekem. Nem sejtettem, hogy mekkora hal van a horgomon, csak azt éreztem, hogy egy hatalmas, lomha testet próbálok a part közelébe vontatni, amely ezt egyáltalán nem veszi jónéven. Amikor felbukkant, mindketten láttuk, hogy hatalmas, amikor a matracra tettük, már hangosan ujjongtam! Tudtam, hogy eddigi legnagyobb halamat fogtam. A mérleg 24,18 kg-ot mutatott. Örömöm leírhatatlan volt!
Ezután több „átlagos” 15-18 kg-os hal kifogása után azt mondta Gábor, hogy váltsunk csalit. Ne horgásszunk halibut pellettel, ha aludni is akarunk. Tegyünk fel bojlit, amely biztosan kibírja reggelig, sőt hátha jön még nagyobb hal is. A csaliőrlőbe a Green Pepper bojli került főzött és oldódó változatban, kevéske pelletet kevertünk hozzá, majd PVA hálóba töltve tettük a horog mellé. Minden végszerelékünkre ez került, azután bevonultunk a sátorba. Csupán annyit változtattunk, hogy mindketten 1-1 horgot nem 100 méteren túlhúzva tettünk le, hanem mindössze 40 méterre. Mellettem jobbra volt egy öböl, amelyben bár a megérkezésünkkor semmilyen halmozgásra utaló jelet nem láttunk, mégis valami azt súgta, hogy érdemes itt is próbálkozni.
A levegő drasztikusan lehűlt, nem volt jó érzés a szabadban lenni, kívántuk a sátor melegét. Annyira fáradtak voltunk, hogy szinte azonnal elszunnyadtunk. 23:10-kor szólalt meg a jelzőm: elég volt a pihenésből! Ahogy felvettem a kontaktust, éreztem, hogy újfent hatalmas, erős hal van a másik végén. A fárasztás még tovább tartott, mint az előző kapitális halamnál, és amikor feldugta a fejét, egyszerre kiáltottunk fel: „Ez még nagyobb, mint az előző!!!”. Amikor kiemeltük a halat, kezem-lábam remegett. Egyértelmű volt, hogy ez még súlyosabb, amelyet a precíz mérlegelés meg is erősített. 27,64 kg-ot nyomott a hatalmas tőponty!!! Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik meg, tényleg én fogtam ezt a csodás halat?! És tényleg, én tarthattam a kezeim között, Fortuna engem jutalmazott meg ezzel a nem hétköznapi hallal. Ráadásul a parttól 40 méterre, bojli csalival fogtam!!!
Érdekes, hogy az éjszaka hátralévő részében már nem volt több kapás, így nyugodtan pihenhettünk volna, ha nem a két kifogott óriáson járt volna egyfolytában az agyam. Másnap reggel, amikor megosztottuk fogásaink hírét a tógazdával és a többi horgásszal, kezdetben azt hitték, hogy viccelünk, de amikor a képeket is meglátták, elképedve mondták, hogy „ez szinte lehetetlen, mivel fogtátok?”.
Folyamatosan próbálgattuk, hogy melyik csali az eredményesebb. Az egyik horgunk mellett, a hajszálelőkén halibut pellet + édes ananász fluo oldódó-lebegő pellet vagy édes ananász pop-up bojli volt a csali. Mellé PVA hálóba apróbb-nagyobb pelletek kerültek.
A másik csali a legnagyobb halam kifogásában már bizonyított Haldorádó Green Pepper Carp Boilie in Dip + édes ananász pop-up bojli volt. Mindkettő termék 2015. évi újdonság. A Green Pepper (zöld bors) főként a hideg vízi horgászatok során bevált csalifajta, amely a jövő évtől dipelt változatban is forgalomba kerül. Ez a legintenzívebb, legattraktívabb csali a Haldorádó bojlik között. Természetesen a többi megszokott ízben is kapható lesz majd. Az Édes Ananász Pop Up golyó pedig ugyanarra az alapra épül, mint Gábor nagy kedvence, a Fluo Ananász pellet. Mint tudjuk, e nélkül ő soha nem indul el horgászni, ha pontyot akar fogni - eredményeit látjuk…! Biztosra veszem, hogy most már nekem is mindig ott lesz a bojli változata a csalis táskámban!!!
Horgászatunk későbbi sikerét nagyban megalapozta az, hogy nem csináltunk alapozó etetést. Illetve ez némi pontosításra szorul: a parttól kb. 110-120 méterre, a pontosan előttünk elhelyezett bójára 4 nap alatt 2 kg bojlit szórtunk be. Többször próbáltuk, de egyetlen kapásunk sem volt itt, miközben ugyanazzal a Green Pepper ízesítésű csalival, néhány szemet ledarálva, PVA hálóba töltve és etetőhajóval az etetéstől távol lerakva, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de fogtuk a halat. Én tapasztalatlan vagyok még a harsányi horgászatokban, de azt láttam, hogy sokan a megszokásaik alapján horgásztak. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy késő ősz volt, a víz hőfoka 9 Celsius-fok volt, és a halak táplálkozása már közel sem olyan intenzív, mint mondjuk egy hónapja volt. Azok a horgászok, akik keveset fogtak, most is nagy halometetést csináltak, amelyet napközben akár többször frissítettek. Nekünk 4 nap alatt egy minimális etetésen sem volt egyetlen kapásunk sem, így nem meglepő, hogy azok, akik folyamatosan öntötték a kaját vízbe, kapás nélkül megúszták. Most nagyon is igaz volt a mondás, hogy a kevesebb több!
A hátralévő időszakban változékony időjárás mellett Gábor is kezdett felzárkózni. Elsőként egy 21,2 kg súlyú ponttyal nyitotta a 20+-os listáját. Ezt új egyéni rekordjával, 22,96 kg-mal folytatta. Majd jött két igazán fajsúlyos 25+-os egyed. Az első 25,42 kg, míg a „BIG BOSS” 28,66 kg-ot nyomott!
A legnagyobb halának kifogása némi túlzással meseszerű. Látva partközeli fogásaimat egyik végszerelékével a zsilip előtt (tőle balra elhelyezkedő), a parttól mindössze 40-60 méterre található területet pásztázta. Eltelt kettő nap, hogy egyetlen kapása sem volt ott, miközben folyamatosan próbálkozott, csalikat cserélt, de semmi. Hétfőn reggel, amikor megkezdtük a pakolást, tulajdonképpen már csak a botok elcsomagolása volt hátra, és ekkor megszólalt a bal oldali jelzője. Csippant egyet, majd megállt, majd elkezdte lazítani a zsinórt a hal. „Na, ez egy szép dévérkeszeg lesz, ezzel búcsúzok Harsánytól”, mondta Gábor.
A „keszeg” azonban megállt, majd méltatlankodva húzta a zsinórt az orsóról. Gábor nyugodt, kimért mozdulatokkal fárasztotta, de ellenfele a part előtt különösen szabadulni akart a horogról. Erre azonban nem volt esélye, és hamarosan a szákban pihenhette ki fáradalmait. Amikor a nagy bojlis merítőt ketten megemeltük, már akkor láttuk, hogy ez óriási hal lesz. A mérleg 28,66 kg-on állt meg. Hát, ezt már mindenhol megsüvegelik, mert bizony kevés embernek adatik meg az a szerencse, hogy ilyen méretű halat tartson a kezében!
Rövid statisztika:
5 nap horgászat, 51 db hal, 15,27 kg átlagsúly, 778,77 kg összsúly.
2 db 19 kg feletti: Ernő 19,6 kg tükrös, Gábor 19,94 kg töves.
6 db 20 feletti (3 db 25 feletti!): Ernő: 24,18 kg, 27,64 kg-os tőpontyok.
Gábor: 21,2 kg, 22,96 kg, 25,42 kg, 28,66 kg, mindegyik tükrös.
Boldogan és rendkívüli élményektől zsongó fejjel ültünk autóba. Kicsit akkor szomorodtam el, amikor az áthúzott Harsány táblát megláttam, mert tudtam, hogy elhagytuk ezt a csodás települést és annak tavát. De nem titok, hogy már most ki van jelölve a tavaszi túra időpontja és alig várom, hogy újfent Harsányban horgászhassak. Aki egyszer rákap a nagyhal-fogás ízére, az szerintem olyan, mint a kábítószer, nem tud tőle szabadulni, mindig azt akarja!
Írta:Kerekes Ernő
Fotók: Döme Gábor és Keres Ernő
