Az első részben belekóstolhattatok a Háromfai horgászat ízébe, láthattatok egy-két szép fogást a töklevelek közül, de a java még hátra van! Ebben a részben számos olyan hasznos tippet is megosztunk veletek, amelyek nélkülözhetetlenek az itteni sikeres horgászathoz. Gyerünk hát, vessük magunkat a sűrűjébe újfent!
Miután megfogtam a háromfai túrám első pontyát, nagyon izgatottan vártam az előttünk álló éjszakát, hiszen a kapások jelentős részére ebben az időszakra számítottam, de itt már megtanultam, hogy nincsenek olyan alap tézisek, melyeket a halak ne tudnának megdönteni. Az alkonyattal együtt az eső is megérkezett, a távolból villámlások fénye törte meg az éjszaka sötétségét. A sátrainkból figyeltük az eseményeket… azt hiszem, ez az a helyzet, amikor az ember inkább azért szurkol, hogy ne legyen kapása! :) No, de mi terveztünk, a halak pedig végeztek: Csaba kapásjelzője folyamatos csipogással jelezte, hogy valaki bizony szeretné, hogy megázzunk. Meg se vártam barátom hívó szavát, már húztam is az esőruhát és indultam segíteni. Próbáltam minél gyorsabban a megakasztott hal fölé irányítani a csónakot, amely nem is olyan könnyű feladat a töklevelek sűrűjében. Az „elkövető” keményen küzdött, többször is visszatört a fenék közelébe, ami itt nagyon veszélyes terület, hiszen ha a gyökerek alatt átúszik, könnyedén elveszíthetjük, ezért próbáltuk felszín közelébe tartani és ott kifárasztani. Az első adandó lehetőségnél alátoltam a merítő szákot. Ahogy emeltem a csónakba, éreztem, hogy a túra legnagyobb halát tartom a kezemben. Partra evezést követően ezt a mérleg is alátámasztotta, Csaba hala 14,58 kg-ot nyomott. Ezért bizony megérte áztatni magunkat!
A hal visszaengedését követően visszavittük a szereléket és nyugovóra tértünk. Az éjszaka még volt egy kapásom, de azt sajnos nem sikerült halra váltanunk. A szerelék nagyon messze volt, és mire odaértünk, a hal már kereket oldott a víz alatti dzsungelben. Reggelig már sajnos több érdeklődő nem volt, de legalább elállt az eső, aminek nagyon örültünk. Tegyünk egy kis kitérőt és nézzük át a felszerelésünk sarkalatos pontjait!
A botok terén banális tévedés az erős, 3 Lbs felettieket választani, ugyanis sokkal több hátránya van, mint előnye. Én ide mindig közepesen lágy botot választok 2,5-2,75 Lbs karakterisztikával. Hogy miért? A válasz nem is olyan bonyolult: mivel fonott előtétzsinórt használunk, a fárasztás keményebb része ezen történik, melynek nyúlása egyenlő a nullával, és ezt jól korrigálja a rugalmasabb bottest. A másik fontos tényező a kapások észlelése: mindig úgy helyezem el az állványon a botot, hogy addig feszítem a zsinórt, míg a bot spicce teljesen rá nem „mutat” a zsinórra, ugyanis sokszor előfordul, hogy a kapásjelző nem is tud jelezni, csupán a bot spiccének meglazulása vagy erősebb hajlása utal arra, hogy bizony kapásunk van.
Zsinór terén, mint említettem, a fonott előtétzsinór használata elengedhetetlen, 25-30 méter ebből bőven elegendő, melyhez harmincas monofil főzsinórt használok, általában valami fluo színben a jó láthatóság érdekében. Jobbak az esélyeink, ha nehezék elhagyós szereléket készítünk, melyekhez használhatunk követ is, ebben az esetben a hal a megakasztást követően elhagyja a nehezéket és feljebb, közvetlenül a levelek alatt fog védekezni.
Érdemes néhány szót ejteni még a horgokról is, mert nekem súlyos dilemmát okozott a jó választás. Az első években szinte mindig másik formát vagy márkát próbálgattam, de végül a rövid szárú, nagy öblű, nem túl vastaghúsú horgok produkálták a legjobb eredményeket. Meglepő módon nem a nagy méretek, hanem inkább a kisebbek! Nagy kedvencem a PB Products Jungle Hook horga, mely amellett, hogy legtöbbször biztonságosan tartja a halat, még a hegyét is megőrzi, nem kell minden fárasztást követően lecserélni.
Fontos szót ejteni a törpeharcsák jelenlétéről is - nem lehetett őket a horgászat helyéről elzavarni, viszont ha gondosan felkészülünk, nem tudják tönkretenni csalinkat és az érintetlen marad ponty barátaink érkezéséig. Én egy sűrű szövésű FOX csali hálót használok, mely gyakorlatilag száz százalékos védelmet biztosít a bojli számára, és nem éreztem eddig negatív hatását a pontyok részéről, gond nélkül felszippantják.
No de most már kanyarodjunk vissza rövidke horgásztúránkhoz, mely lassan a végéhez közeledett, de azért még bíztam benne, hogy nem maradnak érintetlenek a csalik. A kapásra nem is kellett túl sokat várni, a jobb szélső botom főszerephez jutott és erőteljes, gyors fárasztás végén egy újabb tükrös várta a fotózást a pontymatracon. Nagyon kíváncsi voltam a mérlegelésre… sajnos, ha csak egy picivel, de még ő is tíz kilogramm alatt maradt. Hiába, a móri bravúrt nem könnyű felülmúlni, most Csaba az újonc és eddig neki szalad jobban a szekér! :)
A visszaengedést követően lassan nekiláttunk pakolászni, a túránk végéhez közeledtünk. Társamat annyira megérintette Háromfa varázsa, hogy már a visszatérést tervezgettük, mikor a még élesen álló botjaim egyike (természetesen a legtávolabbi szerelék) kőkemény füstölős kapással fütyült el…!
Gyorsan eldobtam mindent, ami a kezemben volt és kiabáltam Csabának, hogy vendégem még egy nagy körre. Sietve haladtunk a hal felé, mely a távolság ellenére határozott rúgásokkal adta tudomásomra nemtetszését. Ahogy fölé értünk, az eltűnő töklevelek jelezték az útját. A zsinórt gyorsan kiszabadítva már közvetlenül a vízfelszín közelében zajlott a szépséges nyurgaponty fárasztása, mely a merítőben teljesült be. Ő sem érte el az álomhatárt, de ez most annyira nem bántott, hiszen már nem számítottam eseményre és lám, mégis, még ennyi év után is meg tud lepni ez a fantasztikus víz.
Örültünk mindketten, soha rosszabb horgásztúra zárást nem kívánok magunknak!
Összességében elmondhatjuk, hogy egy élménydús tesztelésen vagyunk túl, ahol a Black Squid bojli adta a több kapást, viszont a legnagyobb halunk a FermentX bojlit választotta!
Nem maradt más hátra, mint a szomorú búcsú, de közben már az újabb horgásztúra részleteit egyeztettük, hiszen néhány nappal később indultunk egy újabb vízre, ahol egy hatalmas víztározón eredtünk a nagy pontyok nyomában. Kövessetek minket oda is!
Írta: Haskó Tamás
Fotó és videó: Takács Péter
