A horgászat sikeressége vagy éppen sikertelensége olyan apróságokon múlik, amelyekre sokszor nem is gondolunk. A legtöbbször csupán a helyesen megválasztott etetőanyagnak, csalinak könyveljük el a halfogást, pedig számos más, ezektől független tényező is befolyásolhatja az eredményességünket. Többször írtam már a helyválasztás fontosságáról, illetve arról, hogy ha ott keressük a halakat, ahol azok szívesen tartózkodnak, még egy szupertitkos összetevők nélküli etetővel is sikerre számíthatunk. A Cralussóval szoros együttműködésben számos, a cég által kifejlesztett ötletes, hasznos innovációval köthettem barátságot, amelyek közül most egy olyat fogok részletesen bemutatni, aminek segítségével feederbottal fogok „tudatosan” horgászni. Hogy ez mit jelent? Kezdjük a legelején!
Gyakran horgászom nagy kiterjedésű víztározókon, bányatavakon, ahol szemmel látható haltartó helyeket nem találok. Gondolok itt nádfalra, vízbe hajló bokorsorra, szigetekre. Ezeken a vízterületeken sokáig „vakon” horgásztam. Ez azt jelenti, hogy választottam egy kényelmesen meghorgászható távolságot, majd néhány próbadobással felmértem, van-e akadó, esetleg a kosár vagy az ólom mozgásából következtettem arra, nem túl iszapos-e az aljzat. A megjelölt távolságot ezután vagy a többi szerelék összehúzásával, vagy két, egymástól 3 méter távolságra leszúrt bottartó villa körüli tekergetéssel tudtam a többi botra is rámérni. Ez azonban több problémát is felvetett, amelyekre nem igazán találtam a megoldást. A két zsinór összehúzása egyedül rendkívül problematikus: a damil elakadt az aljnövényzetben, ide-oda kellett sétálgatni, ami 3-4 bot jelölése esetén időigényes. A két bottartó villa körüli tekergetés már gyorsabb, biztonságosabb módszer, de több bot esetén még ez is időigényes, és el kell hagyni a horgászhelyet hozzá, meg kell szakítani a horgászat ritmusát.
Arról nem is szólva, hogy ha az előre megválasztott távolság nem működött, és azon változtatni kellett, akkor azt érdemes volt újabb kiméréssel pontosítani, hogy ha beszakadok, tudjam a másik bottal - egy újabb, pontosító átjelölés után - folytatni a horgászatot. Száz szónak is egy a vége, a legnagyobb igyekezetem ellenére is kicsit „vakon” horgásztam. Idén azonban úgy tűnik, megtaláltam a megfelelő megoldást az imént felsorolt gondokra. Egészen pontosan nem én találtam ki, csupán rátaláltam. Králik Karcsival, a Cralusso „szellemi motorjával” kezdődő közös együttműködés egyik megbeszélésén hozakodtam elő az imént felsorolt gondjaimmal, mire Karcsi nemes egyszerűséggel csak annyit mondott. „Próbáltad már a Cralusso Navigator Feeder Energy damilunkat?” A szót tett követte, és az első próbák meggyőző eredményei után egyre több orsómra kerültek fel ezek a damilok, majd később továbbgondolva a dolgot született meg az a kombinált megoldás, aminek segítségével ma már méterre pontosan tudom, hogy milyen távon és ott milyen mélységben, illetve milyen mederviszonyok közepette horgászom. A szemléletesebb bemutatás érdekében egy változatos mederalakulatokkal bíró bányatóra, az Aranypikkely Horgásztóra látogattam ki az orsóimon Cralusso Navigator Feeder Energy damilokkal és a Haldorádó Discovery Lead mélységmérő ólomnehezékkel felvértezve, hogy némi medertérképezés után meggyőződhessek arról, mennyire sokat számít, ha a horgászatunkat befolyásoló ismeretlenek közül a pontos távolságot és mélységet kipipálhatom.
Nézzük meg először is, miben más a Cralusso Navigator Feeder Energy és testvére, a Cralusso Navigator Match Sinking zsinór! Mielőtt a legfontosabb különbségre rátérnék, a Cralusso horgászzsinórok néhány általános tulajdonságát kell kiemelnem. Ezek közül az első a méretpontosság. Minden Cralusso damil valós átmérője megegyezik a dobon feltüntetett értékkel. A 16-os valóban 0,16 mm-es a 20-as pedig 0,20 mm-es. Minden Cralusso damilhoz megkapjuk a cég által kifejlesztett, QSP System névre keresztelt, pontos zsinórfeltöltést segítő rendszert, amely abban segít, hogy pontosan meghatározhassuk az orsó dobjának alátöltési szintjét (amennyiben ez szükséges) segítve ezzel a tökéletes zsinórprofil kialakítását.
A Cralusso Navigator damilokhoz emellett még egy egyedülálló, a távolság pontos meghatározását segítő jelölő rendszert is kapunk. A damilokon ugyanis 5 méterenként jelöléseket találunk, ezek más színnel és különböző hosszúságú jelöléssel segítenek nekünk a távolság pontos meghatározásában. Ezek a jelölések a damil anyagában vannak, így ezek soha nem kopnak le. A Cralusso Navigator Match Sinking damilon 20-tól 75 méterig, míg a Feeder Energy zsinóron 20-tól 105 m-ig találunk jelölést. Nem nehéz szinte azonnal meglátni az e zsinórban rejtőző komoly előnyt. A jelöléseknek köszönhetően méterre pontosan tudjuk, milyen távot horgászunk, és egy másik botot kézbe véve egyetlen dobással hozzáigazodhatunk az előzőleg meghorgászott távhoz. Ha horgászat közben távolságot váltunk, elég az új jelölésnek megfelelően a többi bottal is dobni egyet, és az azonos jelölésig húzva a szereléket máris elintéztük a szerelékek azonos távolságra jelölésének korábban időigényes műveletét.
A pontos mélység és a horgászat helyének még alaposabb kiismeréséhez azonban már szükségünk lesz az említett másik okos kis eszközre, a Haldorádó csapatának ötletéből sok-sok kísérletezgetés után a Cralussóval együttműködve közösen kifejlesztett Haldorádó Discovery Lead mélységmérő nehezékre. Ennek a nagyszerűsége abban áll, hogy ez a mérősúly kiakasztott zsinórral, a botot 30-40 fokos szögben tartva 1 másodperc alatt 1 métert süllyed. Egy stopper segítségével, amit a Haldorádó Discovery Lead vízbe csapódásának pillanatában indítunk el, és a spicc megkönnyebbülése által jelzett feneket érés pillanatában állítunk meg, dobásról dobásra centiméteres pontosságú medertérképet készíthetünk. Segítségével megtalálhatjuk a haltartó helyeket, amelyek lehetnek akár 50 centis medertörések vagy határozott púpok is.
A két innovációt összekapcsolva nemcsak azt fogjuk tudni, hogy hol hány méter mély a víz, és hol van medertörés, plató, vagy éppen árok, hanem a Navigator zsinórnak köszönhetően azt is tudjuk, ezek pontosan milyen távolságban találhatóak. Horgászat közben bármikor tudunk váltani, hiszen minden lényeges adat birtokában vagyunk!
Ennyi, talán kicsit sok, de szerintem fontos „elméleti” alapozás után most lássuk, hogyan működik mindez a gyakorlatban! Horgásszunk végre!
Az Aranypikkely Horgásztavon nyáridőben a halak szemmel láthatóan a víz bizonyos részein mutatják magukat. A tó mélyebb részein, ahol 5-6 vagy helyenként akár 8 méteres vízoszlop is van, a halak nem szívesen mennek le a hűvösebb alsó rétegekbe. Vagy vízközt, a hideg-meleg víz keveredésének határán, vagy a szerényebb, még nem annyira hideg vizű, 2-3, esetleg 4 méteres púpokon, a kíméleti terület nádasa előtti részen tartózkodnak szívesen. Napsütéses forró nyári napokon fordulásaik elárulják őket, de az általam választott napon, az előző napi özönvízszerű esőzés miatt a víz lehűlt kicsit, és a halak megérkezésemkor nem mutatták magukat. Egy 390-es medium feederbotot szereltem fel 28 grammos Guru method kosárral, amit 22-es Cralusso Navigator Feeder Energy főzsinórhoz kötött 25-ös Cralusso Fluoro Carbon Line dobóelőkére fűztem fel. A dobóelőkét szándékosan egy merevebb, erősebb, láthatatlan, de jól merülő fluorokarbon zsinórból, és nem fonott zsinórból készítettem. A dobóelőke használatát nemcsak az indokolja, hogy így a dobáskor nem a főzsinórt éri terhelés, hanem mivel egy esetleges szakításnál is a dobóelőke kötése fog szakadni, ez megkíméli a jelölésekkel ellátott főzsinóromat.
A mélység feltérképezéséhez nem a horgászatra szerelt botomat használtam, hanem egy külön botot készítettem ehhez elő, gondolva arra, hogy ha szükséges, időközben is tudjak gyorsan újabb méréseket végezni. Erre szerencsére nem került sor. Egy 390-es feedert vettem elő, ahol a dobóelőke sem maradt el, és az 50 grammos Haldorádó Discovery Lead mélységmérőt egy erős kapocsba csatolva kezdtem az előttem elterülő víz feltérképezéséhez. A bottal dobtam egyet, majd a hosszú fekete jelölésnél beakasztottam a klipszbe a damilt. A hosszú fekete jelölés 20, 50 vagy 80 métert jelölhet, én az 50-es jelölést mértem meg először. Az újabb dobásnál a kiakasztásig lepergő damilt időben fékezve, a botot 40 fokos szögben tartva csobbant be a mélységmérő ólmom. A zsinórt feszesen tartva kezdtem a számolást, amit én kicsit leegyszerűsítettem, stopperóra hiányában a másodperceket számolva térképeztem fel a mélységet. Kisfiam egyik kedvenc filméjben számolták a következő képen a másodperceket. Egy Mississippi, két Mississippi, három Mississippi, négy Mississippi, öt Mississippi, hat Mississ… Több, mint 5 méteres víz, közel a hathoz. Jobbra és balra eldobva is hasonló mélységet mértem, így távolságot váltottam. Először a rövid fekete (25, 55 vagy 85 métert jelöl), esetemben 55 méteres jelölésnél akasztottam ki újból a zsinórt. Magamban számolva itt már a hat Mississippin is túljutottam, azaz minél távolabb merészkedtem, annál mélyebb vizet mértem. Elképzelésem az volt, hogy keresek egy 3-4 méteres szakaszt, ahová még a vízközt tartózkodó halak is lecsalhatók, ott szívesen tartózkodnak és táplálkoznak is. Többszöri mérésekkel egyre közelebb kezdtem feltérképezni a terepet, és láss csodát, a hosszú rózsaszín jelölésnél (30 méter) találtam is egy sekélyebb, 3,5 méter mélységű placcot, amitől 5 méterrel beljebb már 5 méteres mélységbe tört le a meder, közelebb dobva pedig újból fokozatosan mélyülő medret találtam. Ezt a megtalált platót jobbról-balról is felmértem, hogy tudjam, hol az eleje és hol a vége. A horgászhely pontos meghatározása után nem volt más dolgom, mint a horgászatra felkészített bottal dobni egyet, és az orsó dobján szintén a rózsaszín hosszú jelölésig visszatekerve az orsó dobján a klipszbe akasztani a damilt.
Az előzőleg bekevert method etetőm tökéletes állagot ért el, így egy gyors átrostálás után kezdhettem is a horgászatot. A sekélyebb részre dobva 5-6 alapozó dobás után kezdtem meg a pecát. Korábbi sejtésem beigazolódott, a halak a közelben tartózkodtak és gyorsan rátaláltak a finomságokra.
Ha egy-egy jobb hal ki is kérte a klipszből a zsinórt, csak egy újat kellett dobnom a fárasztás után, majd a rózsaszín jelölésig újból visszahúzva és visszaakasztva azt folytathattam a horgászatot. Próbaképpen dobtam a távolabbi, mélyebb részekre is, amit szintén a korábbi méréseknek köszönhetően pontosan tudtam, hogy melyik jelölésnél kell keresnem, de ott nem volt érdeklődés. Sebaj, gyorsan visszaálltam a korábbi jelölésre, ahol két-három dobás után folytatódhatott a horgászat. A két okos megoldásnak köszönhetően végre nem találomra, hanem tudatosan, a távolság és mederviszonyok pontos ismeretének birtokában horgásztam. Ezt a halak is meghálálták. A csalitüskére tűzött minibojlit szép dévérek és pontyok vették fel.
Nem volt szükségem semmilyen aromára, mivel ott horgásztam, ahol a halak szívesen tartózkodtak, elegendő volt a method etetőm természetes íze is. E hétköznapi horgászaton is megtapasztaltam a Cralusso Navigator zsinór és a Haldorádó Discovery Lead mélységmérő előnyeit, amik használata versenykörülmények közepette is komoly előnyt jelenthet. Ilyen pontosan eddig még nem horgásztam, és a rendszernek számos, más előnye is van. Akár több, más távolságon is tudunk etetést kialakítani, és ha a horgászat közben változtatásra kényszerülünk, mert a szomszédunk után esetleg mi is beljebb horgászunk, a zsinór jelölését figyelve mindegyik szerelékünket gyorsan azonos távra tudjuk belőni. Azt gondolom, hogy erről még érdemes lesz kicsit beszélnünk, de akkor már matchbotot veszek a kezembe, hiszen a Cralusso Navigator előnyeit ott is élvezhetem.
Írta: Polyák Csabio Csaba
